Nyugodj békében, Hercegnő!

Carrie Fisher (1956-2016)

2016. december 28. - Asuka02

,,A halál az élet természetes része. Örömmel gondolj azokra, akik végre egyesülnek az erővel. Ne gyászold őket! Ne fogóddz beléjük! A ragaszkodás féltékenységhez vezet, és az a kapzsiság ikertestvére." Yoda mester e szavakat intézte Anakin Skywalkerhez, amikor az ifjú Jedi szerelme halálát látta álmaiban, és most mi, Star Wars rajongók sem tudunk mást tenni, mint örömmel gondolni Leia hercegnő egyesülésére az erővel. Carrie Fisher egy Londonból Los Angelesbe tartó repülőúton kapott szívinfarktust, egy ideig úgy tűnt, hogy sikerült stabilizálni az állapotát, a szervezete azonban feladta a harcot. Rohadtul vége lehetne már ennek az évnek, és még mindig hátravan 4 nap!

15780854_1371291896255741_6971250843721034639_n.jpg

Az, hogy Carrie Fisher a színészet mellett kötött ki, talán nem meglepő. Édesanyja, Debbie Reynolds Hollywood ünnepelt színésznője volt, apja, Eddie Fisher sikeres zenész, komikus. A kis Carrie 2 éves volt csupán, amikor apja elhagyta a családot Elizabeth Taylorért. A dolog pikantériája, hogy Taylor annak ellenére szerette el Fishert Reynolds mellől, hogy barátnők voltak. Ez persze rányomta bélyegét a lány gyerekkorára, anyja újabb házassága csak tetőzte a problémát. Lázadó tinédzser hírében állt, egészen Londonig szökött, hogy új életet kezdjen, de hamar visszatalált Amerikába, és vetette bele magát a filmezésbe. Első szerepét a Sampon c. filmben kapta, olyan nagy nevekkel dolgozhatott, mint Warren Beatty, Goldie Hawn és Lee Grant.

Aztán elérkezett 1977, és bemutatták a Csillagok háborúját. A George Lucas által teremtett univerzumot hamar belakták a rajongók, köztük én magam is. Az, hogy miért lehetett ennyire sikeres, nagyon összetett, ennek magyarázatát inkább meghagyom egy vendégírónk korábbi cikkének, aki egészen széleskörű aspektusból vizsgálta Lucas világát. Helyette arról mesélnék, mennyire sokat jelentett nekem a sorozat, hogy a vasárnapok legtöbbször azzal teltek, hogy kazettán! néztük az első három részt. Gyerekként én is jedi akartam lenni és fénykarddal harcolni a Birodalom ellen, Luke, Leia és Han oldalán. Darth Vader az én apám is volt, ahogy Chewie-ra is mindig barátomként tekintettem. Leia, bár hercegnő volt, sosem tekintettem rá hercegnőként, mindinkább egy erős nőként, aki reménnyel tekint a szebb jövő felé, és nem fél érte csatába menni. Fisher sokszor hangoztatta, hogy Leia hercegnő karaktere mázsás súllyal nehezedett a vállára, és ennek a képnek sosem tudott megfelelni. Egyetlen egy dologban osztoztak csupán Leiával, Han Solóban. A forgatások ideje alatt az akkor 19 éves színésznő és a jóval idősebb Harrison Ford összeszűrték a levet, pedig Ford még nős volt. Rövid, ám intenzív fellángolás volt, aminek barátság lett a vége.

Fisher ezután kapós lett a rendezők köreiben, és egy hasonlóan kultfilm státusszal bíró alkotásban, a Blues Brothersben kapott szerepet. Szolgáljon a film jellemzéséül Dan Aykroyd Vanity Fair interjújából egy kiragadott mondat: ,,A filmnek külön költségvetése volt az éjszakai forgatásokon elfogyasztott kokainra." Aykroyd maga is szerhasználó volt, mint kb. mindenki a stáb és a színészek között, de leginkább John Belushit és Fishert sodorta magával. Egyszer az a John Belushi intette óva Carrie-t, aki később túladagolásban halt meg. A drogokról közel 20 év alatt sikerült csak leszoknia, többször megjárta a rehabot, alkohol- és gyógyszerfüggősége olaj volt a tűzre, mint ahogy bipoláris zavara is. Érdekesség még a Blues Brothers kapcsán, hogy egy stábvacsorán Carrie félrenyelte a kelbimbót (vagy valamilyen káposztafélét) és fulladozni kezdett, végül Aykroyd mentette meg a Heimlich-fogást alkalmazva. A sikeres életmentést szerelem követte, majd eljegyzés, a házasság azonban elmaradt. Időközben bemutatták a Birodalom visszavág  második Star Wars-filmet, ami egyértelműen a széria legjobban sikerült darabja lett, és Leia egy egészen új oldaláról mutatkozott be. Lehet, hogy hercegnőnek szólították, de tevékenyen részt vett a harcban, mintha ő is egy lenne a sok lázadó közül, és végre felvállalta érzéseit Han Solo iránt. Úgyis tudjátok, melyik jelenetre gondolok! Életében először a Birodalom visszavág forgatásán adagolta túl magát, szerencsére kellőképpen megijedt ahhoz, hogy szünetet tartson és átértékelje az életét. 

A szerelem először Paul Simon képében köszöntött be az élete, viharos se veled, se nélküled kapcsolatukat kisebb eltévelyedések (Fisher és Aykroyd eljegyzése) jellemezték, mégis összekötötték az életüket, végül elváltak. Közben megjelent a Jedi visszatér, a sorozat harmadik, befejező része, és a szexi aranybikini a szexszimbólumok közé repítette Carrie-t. Sosem tudott ezzel mit kezdeni, egyenesen frusztrálta a tény, hogy a legszexibb nőnek tartják, pedig anyja mellett megtapasztalhatta, hogy Hollywoodban semmi sem fontosabb a megjelenésnél. Azt mondogatta: „Valójában én egy bukott anorexiás vagyok. Úgy gondolkodom, mint egy anorexiás, csak a szokásokat nem tudom magamévá tenni.” Azt hihetnénk, hogy a lábai előtt hevert Hollywood, és jobbnál jobb szerepekkel ostromozták, ami egy ponton igaz is. Sokan nem tudják, de többek között James Cameront is visszautasította, mert nem tartotta elég jónak magát Sarah Connor szerepére. A szerelem újra rátalált, Bryan Lourddal sosem házasodtak össze, mégis ő volt az a férfi, akinek 1992-ben gyereket szült, és aki egy másik férfiért hagyta el. A lányuk, Billie szintén színésznő, a legújabb Star Wars-filmben, Az ébredő erőben is játszott, édesanyja ikonikus csigafrizuráját viselve. 

Fisher a Star Wars-filmek befejezése után gyakorlatilag visszavonult a filmezéstől, kisebb szerepekben láthattuk csak, ennek oka többek között függősége, kisebbségi komplexusa, amiért Cameront is visszautasította, illetve az újonnan megtalált lelki békéje, az írás. Igen, kevesen tudják, de sokkal inkább tartotta magát írónak, mint színésznőnek, szarkasztikus humorral tekintett vissza a múltjára, ez írásaiban mindig visszaköszönt. Összesen 6 könyvet jelentetett meg:

  1. Postcards From the Edge, 1987
  2. Surrender the Pink, 1990
  3. Delusions of Grandma, 1993
  4. Wishful Drinking, 2008
  5. Shockaholic, 2011
  6. The Princess Diarist, 2016

A kedvence mindig is a Delusions of Grandma (Édes gyermekem) maradt, állítása szerint ez a legnyersebb vallomása önmagáról önmagának, amivel egy számára nehéz időszakot próbált feldolgozni. Nehéz időszakból bőven kijutott neki, Wishful Drinks c. könyvéből az HBO 2010-ben készített dokumentumfilmet Vágyivászat címmel. Szókimondó, pikírt, önironikus és egészen szomorú. Lehet, hogy az Édes gyermekemet szerette a legjobban, de a legsikeresebbnek a Postcards from the Edge (Képeslapok a szakadékból) számított. Önéletrajzi ihletésű regénye egy olyan drogfüggő-leszokó félben lévő színésznőről szól, akit miután kilökött magából a filmipar, hazaköltözik az anyjához. Az 1991-ben megfilmesített történet forgatókönyvéért BAFTA-díjra jelölték, Meryl Streepet, Fisher megformálásáért pedig Oscarra. 

Egészen hosszú, komolyabb filmes munkák nélküli időszakát tehát írással töltötte, illetve lánya, anyja és imádott kutyája társaságában. Emlékszem, mekkora felháborodást keltett, amikor Lucas eladta a Star Wars-filmek jogait a Disney-nek, és bejelentették, hogy elkészítik a hetedik részt, majd 2015-től minden évben meg fog jelenni egy film, amivel kibővítik az univerzumot. Hétpecsétes titok volt, hogy a régi szereplők, Han, Leia és Luke visszatérnek-e, és egy emberként sóhajtottunk fel, amikor hivatalossá vált a szerepeltetésük. Fisher szépen lassan visszacsorgott a köztudatba, a szerződésben foglaltak szerint képernyő-kompatibilisre fogyott, de amúgy is mindegy lett volna, mert annyi idő után ott állt előttünk Leia hercegnő! Egy érzelmi hullámvasút volt számomra viszontlátni a régieket és megbarátkozni az új generációval, miközben a moziterem is generációkra szakadt. A szülők, akik voltak olyan szerencsések, hogy moziban láthatták az eredeti trilógiát, és a gyerekeik, akik előbb találkoztak az animációs sorozatokkal, mint az eredeti trilógiával, végül a húsz pluszos generáció, mint én is, akik még kazettáról nézték a régi trilógiát. Így vagy úgy, de mindannyian a Star Wars univerzum tagjai vagyunk, akik elvesztettük a hercegnőnket!

Carrie Fisher (1956-2016)

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr712076745

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

arturdent 2016.12.28. 21:22:17

Én még moziban láttam először az átkosban. A mi kis fapados mozinkban akkor volt a csúcs teltház amikor a Csillagok Háborúját adták. Szerintem nagyon illett a szerephez, és sok korombeli volt fülig szerelmes Leila hercegnőbe. Most elment. Az erő legyen vele.

encir 2016.12.30. 12:46:13

Én is moziban láttam először, a bemutatókor, két részben adták, egy szünettel a közepén és feliratosan.
Akkora élmény volt, sosem felejtem el azt a felfokozott várakozást, azokat a képeket az űrben repülő hajókról - és nem kávéfőzőkről -, a csodálatos mesebeli szereplőket, mi ugyan a fiúkba voltunk szerelmesek és olyanok szerettünk volna lenni, mint Leia.

Asuka02 2016.12.31. 19:12:05

@arturdent: Biztos hatalmas élmény lehetett akkoriban látni! :)

Asuka02 2016.12.31. 19:17:57

@encir: Igen, én is mindig így voltam vele! Elhiszem, hogy akkoriban mekkora élmény lehetett olyan technikával készült filmet nézni.

arturdent 2016.12.31. 19:51:35

Igen!

Szerintem jóval megelőzte a korát.
süti beállítások módosítása