Jake Gyllenhaalt utoljára 2014-ben láthattuk fontosabb szerepben, amint szabadúszó riporterként szeli az éjszakát szenzáció után kutatva. Ez a film volt az Éjjeli féreg, mely esélyes volt a legjobb forgatókönyv Oscar-díjára, nem alaptalanul. 2015-ben Antoine Fuqua rendezővel karöltve próbáltak maradandót alkotni, lássuk, sikerült-e? Íme a Mélyütés (Southpaw, 2015).
Előszó: "Lehet, hogy lesznek kétségeid, hogy jól döntöttél-e, lehet, lesznek olyanok is útközben, akik erősítik a kétségeidet, és azt mondják, hogy nem jó az út, amit választottál. Lesznek nehézségek az út során, és ilyenkor biztosan azok a hangok erősödnek, melyek azt mondják, miért indultál el, fordulj inkább vissza." Nem könnyű egy blogger csapat élete, nem könnyű a Kritizátoré sem. A könyv, a print csillaga leáldozóban, mi mégis egy olyan vékony határmezsgyén szeretnék eljutni a siker felé, ami ezer meg ezer buktatóval van kikövezve. De nem fordulunk vissza, sőt törünk előre, akár egészen Európa keleti felére, az eddig nagy sikert aratott "10 európai film, amit látnod kell" című sorozatunk harmadik részével. S először anyanyelvi, azaz ukrán fordítással! Olvassátok, kommenteljétek, akár magyarul, akár ukránul, mi már nagyon várjuk! (m-b gy.)
Az európai 10-es lista harmadik országa Ukrajna, kiválasztott rendezője Miroslav Slaboshpitsky, aki a 2014-es cannes-i filmfesztiválon Plemya (The Tribe) című filmjéért a négy jelölésből hármat díjra váltott, többek között az elsőfilmeseknek járó Arany Kamerát is odaítélte számára a zsűri.
По списку європейськї десятки на третьому місті Україна, з обраним режисером Мирославом Слабошпицьким, який в 2014-му році на канськоу кінофестивалі за фільм під назвою Плем’я (The Tribe) чотири номінації поміняв на три премії, і серед інших ,премію за перший фільм Золота Камера, жюрі теж присудило йому.
Több millió rajongó számára minden perc nehezen telt a világ legnézettebb zombi sorozata a The Walking Dead nélkül. Márciusban záporoztak a hírek arról, hogy ismét kóborlók okozta kóbor álmok tölthetik be a hétfő esténket, hiszen az AMC tévétársaság bejelentette, hogy kapásból két évadot is berendelt minden idők legjobb és legnépszerűbb zombisorozatának előzményeként Fear the Walking Dead címmel.
Az első évad megtekintése után, jogosan tehette fel a kedves néző azt a kérdést, hogy ez valóban előzmény lenne? Első lépésként tisztázzuk ezt! Az AMC nem adott ilyen információt, egyes internetes médiumokban jelent meg ez a hír tévesen. Hiszen a helyes definíció a Fear és az „eredeti” The Walking Dead kapcsolata között a spin-off, azaz testvérsorozat. Ha ez a legtöbb néző előtt is egyértelmű lett volna, talán egy árnyalattal kevesebb kritika éri a „kistestvért”.
Batmantől a Mad Maxig, az Eredettől a Warriorig és még sok más mindenig, Tom Hardy rengeteg kisebb-nagyobb filmben szerepelt az utóbbi években. Számtalan cikk veszi szemügyre, hogy vajon ő lenne generációnk legnagyszerűbb színésze? Ez természetesen nem így van, hisz ott van Michael Fassbender, Benedict Cumberbatch és igazából még sokan mások. Az viszont vitathatatlan tény, hogy Tom Hardynak is ott a helye a legjobbak között. A Legenda után pedig akár duplán is aláhúzhatjuk ezt a kijelentést, ugyanis maga a film igazából Hardy nélkül nem lenne nagy eresztés, viszont vele... Mondhatnánk azt, hogy ő menti meg az egészet?
A mostani képregények igen vegyes képet mutatnak, de igazán unni egyiket sem lehetett. Néha igazából ízlés kérdése a dolog, ami egynek bejön, másiknak nem fog, és fordítva. Mi történik, ha a jövőt elcseszik a múltban? Vagy ha egy hétköznapi srác mágikus sisakra bukkan? És ha pár háziasszony rossz útra lép?
Míg tavaly a Flash remekül szuperált, addig társa, az Arrow minden erejével bele akart fulladni a szappanba és hullámvasútszerű történetvezetésébe. A Comic-Conon többek között ezen sorozatokról is ejtettek pár szót. A Flashbe érkezik Zoom és a multiverzum, Oliver Queen pedig új ruhát kap, ellenségnek a megszellőztetett Damien Darhkkal, és kicsit könnyedebb hangvételt. Most, hogy debütált mindkettő új évadjának a pilotja, szemügyre is vehetjük mennyire tartja az első rész ezeket az ígéreteket.
Lássuk be, a dokumentumfilm nem a legnépszerűbb filmes műnem, bár Hans Richter avantgárd ritmusfilmjeinél talán mindig jóval több nézőt vonzottak és vonzanak. A CGI effektektől hemzsegő és látványosabbnál látványosabb hollywoodi kasszasiker-filmek tömkelegében mégis szükség van rájuk, hisz a mai technikával ugyan bármilyen történetet el lehet mesélni, de hogy maga a valóság köszönjön vissza a vászonról, az igazi ritkaság.
Tegnap hajnali 3-kor jelent meg A hátrahagyottak második évadjának első része. Hogy őszinte legyek, az első évad után nem fűztem nagy reményeket a sorozathoz. Mivel a szezon roppant depresszív és sokszor idegen volt számomra, elég szkeptikusan vártam a folytatást. Bármennyire is kiemelkedett az egyre telítettebb sorozatok közül nem jósoltam számára nagy jövőt.
Doktort váltani mindig nehéz folyamat, s 2005 óta David Tennant távozásával érkezett meg az első igazi ilyen pillanat a Doctor Who modern érájában. Christopher Eccleston noha jól hozta a háború utáni Doktort, de egy évad még nem feltétlenül képes olyan szinten megszerettetni egy karaktert, hogy fájjon a távozása, Chris Kilencedik Doktora pedig így járt. Ami viszont még inkább rátett David esetében egy lapáttal a változás súlyára, az a showrunner, Russell T. Davies visszavonulása volt. Noha nem érdemes elfeledni, hogy már David utolsó epizódjai során is Steven Moffat látta el ezt a feladatot. A teljesen szabad kéz jogát azonban csak az ötödik évaddal kapta meg.
Figyelem! Gyorstalpaló lévén a szöveg spoilereket tartalmazhat!
