A DC utolsó nagy eseménye után nem indított totálisan új alapról mindent, mint a New52-vel, de egy kicsit újrafényezte a történeteket az alkotógárda és a hangulat terén. Na meg persze indított pár új számot is. A kreatív reboot eddigi hallomások, és olvasásaim alapján úgy néz ki egész jól sült el. Persze nem minden arany, ami fénylik, de ígéretesnek tűnik a felhozatal. Első körben a denevér jelmezben rohangáló őrültet és népes családját vizsgáljuk meg.

Batman 42-43

Az igazság az, hogy ki kell jelentenem, hogy Scott Snyder az egyik legtehetségesebb író, aki Batman sztorin dolgozott. Ennek ellenére picit még is kettős érzésem van, de nem az írás miatt, hisz az nagyon jó, inkább az ötletek miatt. Nekem mindig is a kevésbé természetfeletti történeteket felvonultató, karakterizáló Batman történetek tetszettek. Persze Batman működik akkor is, ha a köpenyes barátaival mentik meg a földet valami misztikus, vagy földönkívüli veszedelemtől, de Gothamben szeretem, ha az ellenség a diliházból kiszökött őrület. Ezért is vettem kissé fintorogva, mikor a világ legjobb gonoszából, egy mesebeli ősi gonoszt faragott Snyder. Aztán Gordon lett  Batman (wtf?) és Bruce Wayne meghalt, de túlélte és „új agyat” kapott (wtf? part2). De azért van valami gép amin dolgozott, és majd arra szolgál láthatóan, hogy visszaálljon az eredeti status quo (várható volt). Szóval eddig szemöldök felhúzva olvasom a jelenlegi történetet, ám mégis szórakoztat. Veszettül. Mert ha elvonatkoztatunk az elvárásoktól, akkor Snyder elborult ötletei a maguk nemében működnek, és izgalmas történetet kapunk (meg egy új gonoszt is Mr. Bloom személyében, aki a 43. szám végén eléggé ráhozza az emberre a frászt). Mindezek mellett ott van az író örök társa Greg Capullo, akinek a rajzai pedig fantasztikusak. Hogy mi lesz ebből az egyvelegből, még nem tudni ezer százalékosan, de egyelőre izgalmas időtöltés a jelenlegi Batman füzetek mindegyike.

Batman – Superman 22-23

Azt kell mondjam, hogy a jelenlegi Batman és az újraformált Superman közös kalandja totálisan hidegen hagy. Az alap sztori már nem is tudom pontosan miről szól, eleve azt sem, hogy ki ez a viking öltözetbe oltott fickó. Mindegy. A Batman-Superman lényege az lenne, hogy a két karakter különbségén/barátságán keresztül kihozza a karaktereket. Erre tökéletes alap lenne a jelenlegi helyzet, melyben James Gordon a Batman és Supermannek is meg kell küzdenie a megváltozott képességeivel, és persze azzal, hogy személyazonossága nem titok többé. Ez jó táptalajt adna egy kis karakterizáláshoz, és ezt a jelenlegi Batman-Superman füzet meg is próbálja, de nem sikerül. Szerintem eleve ott a baj, hogy James Gordon karakterét nem sikerült átvinni az új helyzetébe, számomra (nem csak itt, hanem gyakran a Batman füzetben is) olyan, mintha egy tök új karaktert kaptunk volna. Superman meg úgy beszél a régi énjéről, hogy a „régi énem”. Ez mindent elmond. Valahogy, valamiért nem működik a dolog, és a két karakter egymásnak feszülése is mondvacsinált. Mindkettő forró fejű idióta, pedig nem ilyenek eredetileg a karaktereik. Így inkább csalódás a jelenlegi sztori, mint kellemes szórakozás.

Batgirl 42-43

Érdekes, hogy ahol a Batman-Superman elbukik, ott én úgy érzem a Batgirl megállja a helyét. Legalábbis Jim Gordon karakterét tekintve. A Batgirl pár számmal ezelőtti kreatív irányváltása még mindig jól működik. A füzet azt adja, amit egy képregénynek alapvetően nyújtania kell, ez pedig a felhőtlen, könnyed szórakozás. Egy kis hősködés, csipetnyi szappan, és a füzet tematikájához mérten jó rajzok.

Robin – Son of Batman 1-3

Hah! Azt hittem nem fog tetszeni ez a képregény, holott nem kérdés, hogy Damien Wayne az utóbbi évek egyik legjobb, legkedvelhetőbb és ugyanakkor legarrogánsabb karaktere. A sztori annyi, hogy a jelenlegi Robin eldönti, hogy visszaviszi az összes ereklyét, amit az anyja (Talia Al Ghul) általi kiképzése alatt gyűjtött, hogy így tegye jóvá a lényegében korai gyerekkorában elkövetett bűnöket. Mindeközben megjelenik Morgan Ducart lánya. Morgan Nobody néven futott és Henri Ducart fia volt (ő képezte ki Batmant). A Morgan és Damien találkozásának vége tömören az lett, hogy Damien megölte a fickót, ezért a lánya bosszút fogad ennek a füzetnek a lapjain. És ez a történet leggyengébb része, ugyanis inkább érezem én egy jövőbeli szerelmi érdekeltségnek a lányt, arról nem is beszélve, hogy végül bosszú helyett bizonyos módon társulnak is. Ennek ellenére a karakter jól működik Damien mellett, aki meg eleve jól működik a füzet lapjain. Patrick Gleason rajzai nagyszerűen mennek a történetéhez, a Son of Batman egy végtelenül jó kis szórakozás.

We Are Robin 1-3

A We Are Robin első száma lassan keltette fel az érdeklődésem, a harmadik számra viszont nagyon megtetszett. A központban egy Duke Thomas nevű srác áll, aki az Endgame történet alatt elvesztette a szüleit a Joker miatt. Duke azóta is keresi őket, és bajból bajba, nevelőszülőktől nevelőszülőkhöz keveredik. A keresése során találkozik egy alagutakban bujkáló fickóval (aki láthatóan egy nagyobb gonosz „szócsöve” csupán) és semmi jót nem tervez. Ezt próbálja meggátolni egy csapat fiatal, akik Robin álruhájának színeiben és egy eleinte titokzatos operátor irányítása alatt bűn üldöznek. Ebbe a csapatba kerül bele a főhősünk is. Az alapötlet meglehetősen szórakoztató, és érdekes. Duke karakterében is lehet potenciál, és a csapat többi tagja is kinőheti magát, ha több figyelmet fordítanak feléjük. A titokzatos operátor felfedése a harmadik számnál meglepő volt, és érdekes irányba viheti a történetet. A We Are Robin azokhoz a „reboot” utáni füzetekhez tartozhat idővel, amik érdemesek a figyelemre.