Azt mondták neki, hogy csukja be a szemét, mert meg fogják ölni. 1993 egyik hűvös estéjén Paul Dini hazafelé tart. A húszas éveiben járó férfi, aki éppen a nagysikerű Batman animációs sorozaton dolgozik, egy randevúról tart hazafelé, mikor feltűnik előtte két férfi. Elsőre csak viccelődnek vele, majd ütni kezdik. Bár az író azt hiszi, vége az életének, miután elveszik az értékeit, a két férfi brutálisan megverve, vérben fagyva, sokkos állapotban a földön hagyja őt. Ez inspirálja évek múlva, hogy megírja a történetét.
Paul Dini első munkája Bill Cosby rajzfilmje, a Fat Albert and the Cosby kids volt, de olyan animációs sorozatokon is dolgozott, mint a He-Man vagy Flash Gordon. Az első igazi váltás az volt, mikor George Lucas keze alatt belecsöppent a Star Wars világába, és a rajongók által nem túlságosan kedvelt Ewoks szérián dolgozhatott. Aztán a következő nagy lépésként átkerült a Warner Brothers stúdiójába, és egy nagy név helyett egy másik nagy név mellett volt lehetősége dolgozni, ez pedig Steven Spielberg volt. Dini elmondása alapján nagyon jó volt Spielberggel dolgozni, mert imádta a rajzfilmeket, és mindig nagyon együttműködő volt a munka során. Ennek ellenére aránylag gyorsan jött a váltás, illetve nem is jött, hisz később keresztbe dolgozott a két animációs filmen. Az egyik, az eredetileg önálló rajzfilmnek indult Tiny Toon Adventures (nálunk Pöttöm kalandok) volt, melynek munkálataiból, egy akkor tervezett új animációs sorozat miatt lépett le, ezt pedig a Batman volt. A Pöttöm kalandok 1990-ben indult, és a Tim Burton-féle Batman mozifilm ekkor már maga mögött tudta a sikert, nem volt hát kérdés, hogy terveznek a karakterrel. De nem csak a karakter volt központban, a stúdió szerette volna a Burton mozifilm hangulatát, és bizonyos elemeit átültetni a sorozatba is, így például a filmben is felvillantott art deco stílust, amit a rajzfilm készítői csak dark decónak hívtak. A készítő csapat igen előre dolgozott a történettel, jóval a széria bemutatása előtt már megtervezték az első évadot. Dini, Bruce Timm társaságában a sorozat bibliáján dolgozott, ami a tévésorozatok tekintetében egy terjedelmes dokumentum a show összeállításáról, karaktereiről és hangulatáról.
Munkássága Batman karakterén persze jóval túlmutat az animációs szérián, hisz a szuperhős műfajt a számítógépes játékok terén megújító Arkham-sorozat első két részét (Arkham Asylum, Arkham City) is neki köszönhetjük. Ugyanakkor a karakter mitológiáját tekintve mégis vissza kell nyúlnunk a rajzfilmhez, hisz ott született meg Harley Quinn, egyenesen Paul Dini tollából, és a széria egyik legsikeresebb része, a Heart of Ice is. Mind Mr.Freeze története, mind Harley Quinn karaktere, ma már a Batman mitológia szerves része, utóbbi pedig 1999 óta része a képregényeknek is, illetve a Suicide Squad film miatt sosem látott népszerűségnek örvend. Mellesleg mi sem mutatja jobban Dini tehetségét, hogy íróként öt Emmy-díjat (és csapattagként plusz kettőt), a képregényes Oscar-díjból és az Eisner-díjból pedig hármat tudhat magáénak. Dini egyébként később dolgozott a Superman animációs szérián is, és a Lost írói szobájában is volt helye. Az időben visszaugorva viszont 1993-ban még éppen egy különálló, egész estés Batman animációs sorozaton dolgoztak, ami Batman: Mask of the Phantasm (A rém álarca) címen futott. Ekkor támadták meg Pault két többnyire a házától, és csak most, huszonhárom évvel később írta ki magából a történteket.
Ha írókat kell elképzelnem, úgy hiszem, ők azok az emberek, akik valahol a fantázia és a valóság között élnek, félúton. Mert szeretjük azt hinni, hogy a fantázia, a képzelet bevonása a mindennapokba, csak a gyerekek kiváltsága, de ez pusztán hazugság. Mindenkinek hasznos eszköze a képzelet. Ha egy randira készülsz otthon, minimum tízszer elképzeled, hogy fog lezajlani az este folyamán a beszélgetés. Kizárod ezt, kizárod azt, amazon javítasz. Egy traumatikus esemény során mi sem természetesebb hát, hogy amikor a fejedet elözönlik a gondolatok, a fantázia segítségével teremtesz rendet. Néha a határvonal elmosódik a valóság és a képzelet közt. Érdekes látni Batmant, hogy az egy cég alá tartozó, de külön vonalat képviselő Vertigo lapjain jelenik meg. A Dark Night: A true Batman story ugyanakkor nem egy hagyományos Batman történet. Annak ellenére, hogy benne van Batman, és pár ismertebb gonosz, akivel újra és újra megküzd, ez egy Paul Dini történet. Rég láttam ennyire szerethető főhőst.
Ebben az önéletrajzi történetben Dini brutális őszinteséggel járja körbe az akkori önmagát és a traumát, amit fel kellett dolgoznia. Párkapcsolatokról, emberekről és helyzetekről ír, ami nem lenne nyers, hisz a tárgyilagos eseményeket mindenki ismeri, ő viszont ezen is továbblép. Gondolatokat, véleményeket oszt meg szituációkról, személyekről, és ettől az egész történet beköltözik az olvasó mellé. Ettől lesz a sztori személyes. A támadás után Dininek nehéz volt újra munkába állnia, ami érthető is, hisz miként lehetne ezek után Batmanről írni? Egy alakról, akiről mindenkinek a klasszikus kép ugrik be, mikor egy ártatlant üldöznek a sikátorban, de megjelenik a denevérember és megmenti azt. Nehéz erről írni, egy több helyen csonttörést szenvedett, testileg-lelkileg sérült embernek, aki csak arra tud gondolni, hogy Batman nem volt sehol, mikor igazán szükség volt rá, ugyanakkor mégis végig vele maradt a támadás után. Dini történetében kivetülnek az akkori gondolatai, és nemcsak a denevérember maga, hanem a gyilkos ellenségei is megjelennek,és beszélnek. Folyamatosan az íróhoz, arról, hogy valószínűleg megérdemelte, amit kapott, azért amilyen ember. A képregény mesterien helyezi új, eddig sosem látott szerepbe Jokert, aki látható képzeletbeli lényként lopakodik be a bántalmazott tudatába, csak azért, hogy elmondhassa, mennyi önpusztító dolgot kellene tennie magával. És persze bekúszik a képzeletbeli térbe Batman is, aki az ellenkezőjére bíztatja a hősünket. A True Batman Story egy művészi utazás a depresszió és a trauma leküzdéséhez vezető úton, amit Dini olyan könnyedséggel beszél el, mintha csak szemben ülne velünk és csevegnénk.
A képregény vizualitásáért Eduardo Risso felel, aki névjegyét egy életre lerakta a 100 Bulletts futása alatt. Dini azt kérte tőle, hogy legyen őszinte a rajzaiban és kerülje az animációs szériában látható megjelenését a karaktereknek. Risso így is tett, és varázslatosan egyedi megjelenést kölcsönzött a szereplőknek, akik tökéletesen belesimulnak a történetbe. Az olykor fél realisztikus rajzok, kéz a kézben járnak a karakter látomásaival. Dini keresve sem találhatott volna jobb partnert ehhez a történthez.
A Dark Knight: A true Batman story, egy igazán olyan történet, amire nem lehet számítani, ha Batmanről beszélünk, és ennek ellenére semelyik képregény karakter nem passzolna ehhez szebben, mint ő. Az igazság, az igazság létének kérdése legalább annyira szerepet játszik ebben a történetben, mint az, hogy milyen sérülékeny az ember, és milyen nehéz legyőzni egy ilyen eseményt. Paul Dini egyszer az utcán egyébként újra találkozott a támadóival, egy kocsiban ültek, és mikor észrevették őt, dudálni, kiabálni kezdtek felé, majd elhajtottak. Jogosan fordulhatott meg Paul fejében a kérdés, főleg egy rendőrségi feljelentéssel a háta mögött, hogy hol az igazság? Hol van Batman, mikor igazán szükség van rá. Persze erre a kérdésre is választ ad a történet, amelyet nemcsak ajánlott, hanem egyenesen kötelező elolvasni. Azok számára, akik azt mondják, hogy a képregény gyerekműfaj, itt a fel nem tett kérdésre a válasz. A képregény nem gyerekműfaj, és ezt a True Batman Story tökéletesen bizonyítja a maga művészi, zsigerig hatoló személyes történetével.