Véleményem szerint az ember legjobb, hogy ha kedvenc filmjeit csak hónapok vagy akár évek kihagyásával nézi újra. Ugyanez történt az esetemben az Eredettel. 4 éve akkor még tájékozatlan fiatalként néztem végig Nolan (szerintem eddigi legjobb) filmjét. Csak néztem és ámultam a rendező által felépített világon, a zenén és a színészek játékán. A mi miért és hogyan történt események felgöngyölítése roppant bonyolult feladatnak tűnt, így inkább hagytam is szunnyadni a filmet. Idővel beérett és már sokkal jobban átláttam a dolgokat.
Az Eredet a Sötét lovag trilógia után a második leginkább elterjedt széles körben is kedvelt Nolan film. Nem csak a látvány, hanem a történet is az, ami igazán meghatározóvá teszi a filmtörténetben. Adott egy magányos főszereplő, akit elhunyt felesége nem hagy élni és dolgozni, mert álmaiban folyton kísérti. Cobb ugyanis egy extractor, azaz álmokat lop el. Egy amolyan álombeli kép, aki vállalati megbízásból lopja el az ügyfelek féltve őrzött gondolatait. A film egy érdekes jelenettel nyit, amire csak később kapjuk meg a magyarázatot. Ez a jelenet a film végi Saito és Cobb találkozást mutatja be, ezzel is bizonyítva, hogy egy Nolan filmmel van dolgunk. Majd egy munka közben látjuk amint a gondolatról mesél Saitonak. Társa ebben a küldetésben a szintén extractor Arthur is. Amolyan Japánban tett utazás zárásaként még gyorsan ellopják Saito gondolatát/álmát és útjuk véget ér. De porszemcse kerül a szerkezetbe és ez a békés terv romba dől. Megbízást kapnak Saitótól, hogy egy konkurens vállalat leendő vezérigazgatójának a fejébe ültessenek el egy gondolatot. Ezt hívják incepciónak. (Az incepció valószínűleg az angol cím magyarosított verziója. Mal lényegében ennek köszönheti a halálát.)
A küldetés lehetetlennek tűnik, de mégis elvállalják. Ketten azonban nem tudnak nekivágni, így Cobb kénytelen további csapattagok után nézni. Milesnál (ő Cobb apja) megtalálja Ariadne-t, aki egy építész. Feladata, hogy a küldetés során felépítse azt a világot, amit álmukban bejárnak majd. Eames egy hamisító, aki fel tudja venni az adott ember alakját. Amolyan alakváltó az ő karaktere. Végül a láncszem utolsó tagja Yusuf. Egy vegyész, aki szinte szó szerint bedrogozza majd őket, hogy ne ébredjenek fel az akció alatt. Az utolsó pillanatban csatlakozik hozzájuk Saito is, hogy meggyőződjön befektetése sikerességéről. Az akció 3 különböző szinten zajlik. Az előző szinten történt dolgok a következőn felerősödnek. Pl. ha az autó fékez és pár tized másodpercre kisodródik, akkor az ez alatti szinten úrrá lesz a súlytalanság. S, hogy küldetésük sikerrel zárul azt magam sem tudom eldönteni. A többi dolgot nem mondom el, mert mindenkinek magának kell megfejtenie a filmet nem könnyű, de nem lehetetlen.
Tetszett, ahogy Nolan megmagyarázta az álom beli világ működését. Az ottani világot benépesítő projekciók az álmodó által életre keltett emberek, akik, hogy ha túl sok változtatás történik az álmodó ellen fordulnak, és az életére törnek, aki így kizökkenhet az álomból. Például ha megölik, akkor felébred. Így lehet kijutni ebből a teremtett környezetből. Választ kapunk arra, hogy Cobb felesége Mal miatt nem építkezik, mert ha valaki az emlékeiből épít fel egy világot, akkor nem tudja megkülönböztetni a valóságos és az álombeli világot egymástól. Továbbá azt is megtudjuk, hogy azért szükséges ezt a foglalkozást alvás közben űzni, mert ébren az agy csak fél gőzzel működik. Az amiben logikai bakit találhatnak a kritikusok az lehet, hogy az idő. Ami a valóságban 5 perc az az álomban 1 óra. Ez az idő minden lentebbi szinten hatványozódik. Remekül kivitelezett az álmok képlékenysége és a fantázia általi építkezés. Érdekesség, hogy a csapat tagok nevének kezdőbetűit összeolvasva megkapjuk a dreams (álmok) szót. Az is remek ötlet volt a rendezőtől, hogy a Cobb nevet adta hősének. Ugyanis a legelső Following című filmjében a főszereplőt is így hívják, ráadásul ott is egy rabló kapta a nevet. Nem utolsó sorban ez Nolan második eredeti ötlet alapján készült filmje az előbb említett Following óta. Az Ariadne név sokaknak ismerős lehet a görög mitológiából. Ariadne ott ugyanis beleszeretett Thészeuszba, akinek egy labirintusba kellett leszámolni a Minotaurusszal. Hogy ez sikerüljön, Thészeusz egy aranyfonal gombolyagot kapott Ariadnetől, hogy ne tévedjen el. Nem véletlen, hogy Cobb a film elején labirintusokkal teszteli a lányt.
Zenében Zimmer olyannyira zseniálisat alkotott, hogy azt képtelenség szavakba önteni. A Time az első megnézés óta életem részévé vált. Itt lett Zimmer a kedvenc zeneszerzőm. Színészi játéknál DiCaprio-t, Cotillardot és Murphyt érdemes kiemelni. Cillian Murphy játssza a leendő igazgatót, akinek apjával nem éppen fényes a kapcsolata. A 3. szinten azonban minden jóra fordul. DiCaprio egy teljesen zavarodott karaktert alakít, aki végtelenül szerelmes a feleségébe. Nem tud emlékétől megszabadulni, mivel folyamatosan sanyargatja magát azzal, hogy a mesterséges álmokban megteremtett világban minden nap találkozik vele. Cotillard itt vált a kedvenc színésznőmmé. Egy csodálatos és tehetséges színésznő, kinek egy naiv, férjénél még zavartabb figura „maradt”. Ketten egymást kiegészítve tökéletes párt alkotnak. Akik nem látták a filmet itt hagyják abba az olvasást, mert egy erősen SPOILERES RÉSZ KÖVETKEZIK!!!
Az álmom zárásául már csak egyetlen kérdés maradt megválaszolatlanul. A film végén ugyanis nem dől el a totem, ami azt jelenti, hogy Cobb álmodta az egészet. Igen ám, de a 46. percnél elmondja Ariadne-nek, hogy amikor Mal megpörgette a totemet az sosem dőlt el. Márpedig egyszer látjuk, hogy eldől a totem. Ezek tekintetében bátran kijelentem, hogy az egész egy megtörtént valóságos sztori volt. Remek film mérhetetlen kreativitással és páratlanul jól összerakott zenével. Megyek is, mert vár rám a vonat mely elvisz jó messzire. Nem tudom, hogy hova visz, de nem fontos. Mert csütörtökön Csillagok között premier.
