Nemrég került a hazai könyvesboltok polcaira Matt Ruff Lovecraft földjén című regénye. A borítóra ránézve rögtön felcsillanhat a szeme a horrortörténetek lelkes rajongóinak. Lovecraft mindjárt a címben megemlített neve és Amerika démonainak borítón előrevetített bukása külön-külön is csábító lehet, együtt pedig egy igazán különleges olvasmánnyá állhat össze.

Történetünk az 1954-es Chicago városában veszi kezdetét. Főszereplőnk Atticus Turner, egy nemrég leszerelt fekete katona, akinek az édesapja eltűnik, Atticus pedig az ő keresése indul. Útja során aztán nem mindennapi események szereplőjévé válik, szabadkőműves mágusok hatalmii harcai, ilyen-olyan szörnyek és szellemek is előkerülnek, ahogy egy jó ponyvához illik. Amivel mégis a horror külsőségei fölé emelkedik a Lovecraft földjén, az a rasszizmus problémájának átélhető bemutatása. Vannak itt ördögi hatalmakkal szövetkező, nagyhatalmú gonoszok és félelmetes, nem evilági bestiák is természetesen. Ennek ellenére a Lovecraft földjént minden oldalon átható igazi gonosz pont attól félelmetes, hogy milyen hétköznapi. 

Első olvasásra talán meglepő lehet, de Lovecraft nagyon is jó kiindulópont a rasszizmus problematikájának bemutatására. H.P. Lovecraft ugyanis mai szemmel nézve egyértelműen kirekesztő nézeteket vallott. A Lovecraft földjént olvasva az ember nehezen tud másra gondolni, mint hogy a számunkra érthetetlen, tőlünk teljesen idegen lényektől való félelmet talán részben azért tudta Lovecraft zseniálisan megjeleníteni, mert a mindennapjait is a más bőrszínű emberek miatt érzett irracionális félelem keserítette meg. Ki tudja, talán Lovecraft ezeket a feszültségeket felhasználva tudta életre hívni Cthulhu mítoszát.

Ha elfogadjuk a fenti elméletet, akkor a Lovecraft földjén tulajdonképpen nem egy új ízt ad hozzá a horror műfajához, hanem bizonyos szempontból a kiinduló pontjához viszi azt vissza. Hiába van izgalmas összeesküvés a háttérben, hiába van minden fejezetben jónéhány érthetetlen esemény, az író láthatóan nem ezeket helyezi a középpontba. Matt Ruff regénye ugyanis valójában egy laza történetfüzér, ami Atticus és családja, valamint barátai faji előítéletekkel való küzdelmére sokkal jobban koncentrál, mint bármilyen előkerülő horror, esetleg sci-fi elemre.

Ruff elsőrangú írói munkát végez, ha a fekete közösség által megélt mindennapos igazságtalanságok bemutatását nézzük. Szereplői szerethető, hús-vér emberek, akikkel minden esetleges hibáikkal vagy rossz döntésükkel együtt is könnyű azonosulni. Más szempontból viszont érhetik jogos kritikák a regényt, saját horror identitását ugyanis sajnálatos mértékben elhanyagolja. A természetfeletti történetszál, a mágikus rejtélyek ott vannak ugye a történetben, de alig-alig van ezekhez kapcsolódó emlékezetes pillanat a cselekményben. Sok az ilyen téren ígéretes ötlet, de döntő többségükben ezek beváltatlan ígéretek maradnak csupán.

A Lovecraft földjén egy kedvelhető regény, aminek az ígéretesnek tűnő horror vonulatát menet közben fölülírja a rasszizmus bemutatásának írói szándéka. A végeredmény így egy érdekes és különleges elegye lesz a horrornak és a társadalmi igényű drámai történetnek. Könnyen elképzelhető, hogy a horror elemek erősítése a drámai elemeket is emlékezetesebbé és erőteljesebbé tehette volna. Továbbá Ruff részéről kicsit több odafigyelés a cselekmény fikciós vonulatára ahhoz is hozzá tudott volna járulni, hogy az emberek bőrszínéből adódó konfliktusok ne váljanak kissé kiszámíthatóvá és önismétlővé.