A DC utolsó nagy eseménye után nem indított totálisan új alapról mindent, mint a New52-vel, de egy kicsit újrafényezte a történeteket az alkotógárda és a hangulat terén. Na meg persze indított pár új számot is. A kreatív reboot eddigi hallomások, és olvasásaim alapján úgy néz ki egész jól sült el. Persze nem minden arany, ami fénylik, de ígéretesnek tűnik a felhozatal. Első körben a denevér jelmezben rohangáló őrültet és népes családját vizsgáljuk meg.

Sokunk örömére, a múlt héten magyarul is megjelent a Csontszüret folytatása: A Mímes Rend. Több változás is történt az első kötethez képest, mégpedig, hogy a kiadó nem az eredeti borítót használta fel a magyar kiadásnál, illetve a fordító személye is változott. Természetesen ez nem ment a minőség rovására, mindössze annyi történt, hogy a “fellegvár” kifejezést átvette a “citadella”. Sok könyvnél ha fordító csere történik érezhető a stílusváltás, azonban jelen esetben Bottka Sándor Mátyás jól vette az akadályokat.

A történet ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött, azaz a metrószerelvényen. Paigenek és társainak sikerült a szökés a Sheol I-ből és megérkeztek Scion Londonba. A menekültek csapata szétszéledt a szélrózsa minden irányába és megpróbáltak menedéket keresni régi búvóhelyükön, hiszen tudták, hogy a rephaiták bosszúra szomjaznak. Paige viszont nem volt hajlandó visszatérni Jaxonhoz és a Hét Pecséthez, hanem megpróbálta kezébe venni az életét és tervezgette a rephaita uralom megdöntését. Sajnos rá kellett jönnie, hogy Jaxon és a Hét Pecsét támogatása nélkül nem fogja túlélni az elkövetkező pár hetet, hiszen gyorsan apadtak az anyagi tartalékai és a mímeslordja nélkül a biztonsága sem volt szavatolva. Így lassan rá kellett döbbennie, hogy egyedül nemhogy nem tud lázadást szervezni, de a másnapot sem biztos, hogy megéri.

A magyar filmipar az utóbbi időkben mondhatni kissé termékenyebbé vált, legalábbis két év távlatából szemlélve, hiszen 2013-ban tekinthettük meg a Fehér Isten című filmet, és 2014-ben az általunk is bemutatott Liza, a rókatündér fenomenális jelenetein ámulhattunk. 2015-ben pedig megérkezett a Saul fia című alkotás, melyet nézők és kritikusok is elismeréssel fogadtak. Most ősszel egy újabb film került a magyar alkotók kezéből a vászonra, ebben a posztban pedig megnézzük, vajon hozza-e az elvártakat. Íme a Víkend (2015).

A népvándorlás és a migráció napjaink egyik legkényesebb és leginkább sürgető problémája, melyet politikusok, szakemberek és civilek egyaránt vegyesen értékelnek, más és más szempontok alapján. Egyesek az embertársaink iránti megértést és türelmet helyezik előtérbe, mások a rideg realitást és az óvatosságot, de sajnos sokszor szélsőséges vélemények is akadnak, mind bal, mind jobb oldalról. Miközben a migránsok az életveszély elől és/vagy a jobb élet reményében indulnak Nyugat-Európa felé, addig a kormányok is különböző hatékonyságú és vitatott módszerekkel igyekeznek szűrni vagy feltartani a hatalmas tömegeket, mint határzár, kerítés, határvadászok stb.  Nem tisztem, hogy a migrációt, mint biztonságpolitikai szakértő értékeljem, ezt meghagyom a nálam milliószor képzettebb Nógrádi Györgynek.
Van azonban egy film, ami folyamatosan kattogott az agyamban valahányszor a híradásokat néztem, illetve valahányszor a Keleti pályaudvar környékén jártam. Ez a film ugyanis most aktuálisabb, mint valaha...egy film, amely bemutatja, mi van, ha már a határzár sem működik...Igaz, itt a migránsok nem valamely távoli országból jönnek...Annál sokkal, sokkal messzebbről!

"Fahrenheit 451 fok - az a hőmérséklet, amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég. Ha vonalazott papírt tesznek eléd - másra írj." - Juan Ramon Jimenez

Ezzel az idézettel kezdődik Ray Bradbury egyik leghíresebb kisregénye, a Fahrenheit 451. Az 1953-ban megjelent disztópikus sci-fit leginkább az USA-ban egyre nagyobb teret hódító televíziózás ihlette. 1966-ban film is készült belőle, amivel egyidejűleg a magyar olvasókhoz is eljutott a kötet az Európa Kiadó jóvoltából. A történet időtlenségét jelzi, hogy az első magyar kiadást még négy követte, amelyből az utolsó 2013-ban jelent meg. Mivel kisregényről van szó, így általában gyűjteménykötetekben kapott helyet, de nem volt ritka az önálló megjelenés sem.

Az első kiadás borítója

A történet főszereplője Guy Montag, aki hosszú ideje a tűzőrségnél teljesít szolgálatot. Mivel a házak tűzbiztosak, így a tűzoltóság intézménye rég kihalt. Helyét a tűzőrség vette át, akiknek az volt a feladatuk, hogy a bejelentéseket kivizsgálva kiszálljanak a helyszínre és amennyiben könyveket találnak ott, azokat elégessék. Montag is lelkesen végezte hivatását, mindaddig míg nem találkozott a szomszédlánnyal, akinek kérdései és furcsa viselkedése megzavarta tűzőri nyugalmát.

A Mr. Robot évadzáró része egyszerre volt tökéletes, és egyszerre hagyott maga után egy cseppnyi hiányérzetet. Ez persze nem vitatja a sorozat mesteri zsenialitását, de az egész évad után olyan érzetem van, mintha akkora futó sebességet vettünk volna fel, hogy a szalag után is lendületben maradtunk volna. Spoileres leszek szőrmentén.

A Kritizátor oldalán nem egyszer tartottunk már megemlékezést egy-egy nagy múltú színészről, színésznőről vagy éppen rendezőről, aki már nincs köztünk. Legutóbb Dean Jones amerikai színészt sirathattuk szeptember 1-jén, kinek neve 1968-ban összeforrott az 53-as számú kis bogárhátúval, Herbie-vel. Ám ezúttal nem őrá emlékezünk, hanem arra a személyre, aki a 70-es évektől kezdve szembesíti a világot az igazi rettegéssel. 2015. augusztus 30-án 76 évesen elhunyt Wes Craven amerikai rendező, és a Kritizátor most emléket állít annak az embernek, aki a maga korában megreformálta a horrorfilm ipart.

Természetes, hogy rengeteg találgatás lát napvilágot a hőn áhított következő évaddal kapcsolatban. Ez egy természetes folyamat, hiszen a világ legnézettebb sorozata logikus, hogy megmozgatja a több millió kíváncsi rajongó fantáziáját. Még egy kis adalék a népszerűségéhez, hogy a Trónok harca bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is, mint a legtöbb országban azonos időpontban vetített drámasorozat, hiszen az 5. évad hétről-hétre érkező részeit 173 országban ugyanakkor nézhették a rajongók az HBO-n és más csatornákon. Az új információk utáni vágyakat csak tovább fokozza, hogy a Winds of Winter, azaz a következő könyv megjelenésének idejét még mindig homály fedi. Több klikkvadász cikk után, megpróbálok az eddig felröppent hírek alapján tiszta képet festeni az eljövendő részekkel kapcsolatban.

Amit BIZTOSAN tudunk:

Rájár a rúd Bryan Fullerék Hannibal sorozatára. Már az első évad környékén is kérdéses volt, meddig maradhat műsoron korunk egyik legzseniálisabb és legigényesebb sorozata, ám ahogy már tudni lehet: a kaszás eljött Doktor Lecterért is. Bryan tisztában volt azzal, hogy ez bekövetkezhet és ennek megfelelően idén két történetet is kaptunk egy áráért, mely komoly kérdéseket vetett fel. Egyrészt mennyire lesz félbehagyott a Hannibal befejezése, másrészt milyen mértékben szenvedi meg ezt a bontogatást a sorozat.

A cikksorozat első résznél jóval veszélyesebb vizekre evezhetnek velem olvasóim. Na, nem csak azért, mert elhagyjuk Westerost, s átkelünk a Keskeny-tengeren és a Bánat-öblön át egészen Meerenig jutunk, sőt onnan még kicsit „sárkány repülünk” is. Véleményem szerint a sorozat három legnépszerűbb karaktere közül kettő V. évadbéli története is górcső alá kerül. Eme gondolatomat alátámasztja, hogy Emilia Clarke (Danerys) GoT-os szerepvállalása után főszerepet kapott az új Terminator filmben, s több mint 600 000 követője van a leghíresebb közösségi oldalon. De ne legyünk álszentek, ez bizonyára legalább annyira köszönhető megnyerő külsejének, mint színészi képességeinek. Kedvenc Őrdögfiókánk, Peter Dinklage (Tyrion Lannister) sem panaszkodhat, majd 312 ezren lájkolták oldalát, s több jelentős szerepet kapott a Trónok Harcában bemutatott remek játékának köszönhetően.