Nemrég került a hazai könyvesboltok polcaira Matt Ruff Lovecraft földjén című regénye. A borítóra ránézve rögtön felcsillanhat a szeme a horrortörténetek lelkes rajongóinak. Lovecraft mindjárt a címben megemlített neve és Amerika démonainak borítón előrevetített bukása külön-külön is csábító lehet, együtt pedig egy igazán különleges olvasmánnyá állhat össze.

Hunter S. Thompson saját tapasztalatai alapján 1971-ben írta meg Félelem és reszketés Las Vegasban című könyvét, ami tökéletes összefoglalja miktől volt hangos az a kor, megspékelve a gonzó újságírás feltalálójának erős szubjektivitásával. A regény megfilmesítése sokáig lehetetlennek tűnt, végül a kilencvenes évek végén az egykori Monty Python tag, Terry Gilliam karolta fel és valósította meg az elszállt víziót.

November 19-én elrajtol a Sony következő generációs asztali konzolja, a PlayStation 5, amelynek örömére a japán konzolgyártó ugyanezen a napon stílszerűen egy újabb Pókember-játékkal is megörvendezteti a játékosokat. A nagy sikerű, 2018-ban megjelent PS4 exkluzív Spider-Man kvázi folytatásaként is felfogható Spider-Man: Miles Moralesben az Insomniac Games csapata Peter Parker helyett ezúttal a címszereplő Miles-ra helyezi a hangsúlyt, akinek minden újdonsült képességére, na meg ügyességére szüksége lesz, ha elejét szeretné venni az újabb szupergonosz fenyegetésnek.

A teutoburgi csata a római történelem mohácsi veresége. Ennek háttértörténetébe kalauzolnak el minket német barátaink, a hazánkban forgatott Barbarians című sorozattal, mely ha messze is áll a tökéletestől, de mindenképpen jelzi az európai előretörést a sorozatok piacán.

Egy archaikus kínai történet szerint (amely a taoista szellemiségű Huaj-nan-ceban található, ha valakit bővebben érdekel Kína nem elhanyagolható méretű filozófiai öröksége) a holdban egy fehér nyúl lakik, aki egy mozsárban a halhatatlanság varázsszerét készíti. Csang-o, akinek férjéhez, Hou-jihoz éppenséggel egy napmítoszt kötnek, ellopta Hou-jitól ezt a varázsszert, megitta, és az nyomban a holdra repítette, ahol azóta is magányosan tengeti halhatatlan napjait, mint holdistennő. Érdekesség, hogy a mitológiai történethez tartozik egyébként Kína legnagyobb ünnepe, a holdújév. Erről ha máshonnan nem, a koronavírus-járvány kapcsán legtöbben hallhattunk, ugyanis a járvány megpecsételte a hagyományosan február négy és huszonegy között tartandó ünnep sorsát.

A X. Mozinet Filmnapok keretein belül érkezett a magyar mozikba Burhan Qurbani rendezésében a Berlin, Alexanderplatz című filmdráma, amely Alfred Döblin azonos című regényének adaptációja. A megrázó, sok helyen meghökkentő, de egészét tekintve lebilincselő alkotás a mai berlini alvilági életbe enged betekintést, megismerhetjük a drogbárók, prostituáltak és gengszterek világát a német főváros szívében.

Az Apple TV+ egyik nagy dobása a Ted Lasso. De mi lehet jó egy sorozatban, ami a fociról szól? És tényleg csak ennyi lenne az egészben? Kérdés, hogy egy reklámban szereplő alapfelállásra épített történetből mit lehet kihozni, és az is, hogy mindez elég-e egy jó szitkomhoz.  

Az újvonalas Wolfensteinek (The New order és The New Colossus) végigjátszása után úgy döntöttem, hogy beleugrok egy még komorabb, még disztópikusabb világba. Mégpedig a Bethesda posztapokaliptikus, nukleáris háborúból felocsúdni próbáló, de nem bíró Amerikájába utaztam el, ezúttal Boston és környékére, a legutóbbi teljes értékű epizód, a Fallout 4 keretein belül. A 2015-ben megjelent negyedik részt a játékosok már úgy várták, mint a Messiást, hiszen miután a marylandi cég megkaparintotta magának a széria jogait, csodát tett az eleve népszerű játékkal a Falllout 3 és New Vegas részekkel (bár ez utóbbit csak kiadták és az Obsidian keze munkáját dícséri). Éppen ezért igen magasra pakolta azt a megugrandó lécet saját maga elé is a Bethesda a korábbi részekkel. És akkor még nem is említettük a tesószériát, az RPG-etalonnak számító The Elder Scrolls-t. Na de a legfontosabb kérdés: Sikerült-e teljesíteniük a nukleáris Massachusetts meséjével? Vágjunk bele.

Ezekben a pándémiás időkben nem hiányzott más, mint egy újabb járványos alkotás, ezúttal francia barátainktól. A Netflix a La Révolution képében elhozza nekünk a forradalom szelét, miközben jócskán átértelmezi a XVIII. században divatos kékvérűség fogalmát.

Meddig mehet el egy öntudatos állampolgár az állam politikája ellen való tiltakozásban? Hol végződik a jogos ellenállás, és hol kezdődik az államellenes tevékenység? Mennyire érdemes, és mennyire erkölcsös radikális módszerekhez nyúlnia egy mozgalom vezetőjének ahhoz, hogy saját ügyét előre mozdítsa? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel Aaron Sorkin új filmje, a The Trial of the Chicago 7.