Új korszak vette kezdetét a Star Wars univerzumában

Tha Mandalorian - évadkritika

2020. január 18. - Szabó Dárió

A mandalore-i amennyire faéknek tűnik, épp olyan mértékben komplex helyzetű. Az a fajta sorozat, ami nem ígér sokat, így érthetetlennek is tűnhet, hogy ekkora hájphadjárat lengi körül. Valahol viszont érthető, hogy az az alkotás, amelyik nem hitegeti nézőjét kreált kérdések garmadájával az expozícióban, szükségszerűen szimpatikus lesz. A pilot után megnéztük, hogy hogyan teljesít az első Star Wars sorozat. 

806.jpg

Favreau-ék produktumától távol áll a hatásvadászat minden formája (A Gyermek függvényében ez meglepő lehet, de elegánsan kezelik, nem mutatják túl sokszor és túl sok ideig, nem kap kiemelt fókuszt), és noha Star Wars műfajú történetről beszélünk, külön értéke A mandalore-inak hogy nem akar minden második pillanatban kiszólni nézőjéhez „hahó, épp egy SW-sorozatot nézel” jellegű direkt utalásokkal, így külsős befogadóként is élvezhető. Hogy mi is A mandalore-i tétje, funkciója? Az új filmtrilógia remekül megágyazott a sorozatnak, mondhatjuk kissé cinikusan. Az ébredő Erő annyi nosztalgiával szolgált, amennyi csoda, hogy elfér a vásznon, és bár a nosztalgia legyen bármennyire szívmelengető, hatása rövid távú, mely után maximum az üresség marad, az az érzés, hogy ennél több kell.

Rian Johnson Az utolsó Jedikre keresztelt középső darabjával elkészült az „ennél több kell”-re rímelő mintadarab. Esztétikáját tekintve a valaha volt legjobb Star Wars-mozi, mely nem csak kitessékelte komfortzónájából az 1977 óta cseperedő, de maximum ezidáig csak nagyra nőtt gyereket, képes volt arra, hogy kortárs formulákhoz igazítsa, páldául a kamerahasználatot, megújítsa a történetmesélés szerkezetét, valamint az Erő mibenlétével kapcsolatban filozófiai kérdéseket tegyen fel. Szemben a klasszikus trilógia didaktikus vonulatával, így valós kortárs befogadói pozíciót célozva. A film nem nézőt igényel, akivel a film készen közöl eszméket, inkább vitát indít, rákérdez az eszmék mibenlétére. Ezáltal a befogadó voltaképpen részt vesz az alkotási folyamatban. Rémfurcsa, hogy épp a rajongókat osztotta meg, ennél rajongóbarátibb felállást aligha tudnék vizionálni.

em1vhm1vaaututn.jpg

Ezután pedig érkezett a Skywalker kora, aminek valljuk be őszintén, J. J. Abrams Az ébredő Erőben kiszabott iránya miatt semmi más járható útja nem maradt, mint egy olyan narratívát és cselekményhálót gyártani, ami csak azért van, hogy a rendező saját magának feldobott kérdéseit meg tudja válaszolni. A triász széttartása a rajongói kultúrában is széttartást, mi több nihilt hozott, identitásválságot. A mandalore-i tétje innentől kezdve pedig elég sokrétű volt, de nem rogyott össze a nyomás alatt. Bizonyos szempontból egy olyan közegbe érkezett, amelyben veszíteni már nem lehet, de nyerni annál nehezebb. Épp ezért a Favreau által egyengetett projekttel új korszak vette kezdetét a Star Wars univerzumában.

Egyrészt megérkezett A mandalore-i személyében a franchise első élőszereplős szériája, melyet több is fog még követni (Cassian Andor, Kenobi), másrészt olyan alkotást kaptunk, ami kimozdíthatja az SW-t tetszhalott állapotából, folytonos önmagába visszahajlásából. A mandalore-inak minden része egy külön világ, külön karakterisztika, mégis nem csak önállóan működnek, együtt is nyitottabbá tárják a kultusz kapuját. Az expozíció manapság nem mindig erőssége egy alkotásnak, itt viszont telitalálat. Az első résznek rögtön erénye az, ami elengedhetetlen egy sorozat élvezhetőségéhez: sok minden történik, de mindent át tudunk élni, vagyis jól szerkesztett. A koncepció mindvégig pozitív tulajdonsága marad az alkotásnak, amelyet a pilotban Dave Filoninak köszönhetünk.

mv5bywi3mjqzotctntyzzi00yjlilwfinditmda4njllogrlyjqzxkeyxkfqcgdeqxvyndm5mdaznta_v1_sx1777_cr0_0_1777_742_al.jpg

Bizonyos tekintetben minden epizód egy sajátos ékszerdoboz: első ízben megkapjuk a Nevarro bolygót, ami a maga koszos, alvilági imidzsével telitalálat. Ezt követően jobban megismerünk egy szimpatikus mellékszereplőt, míg egy másikról kiderül valami igazán rendkívüli. A harmadik felvonás talán eszmeileg a legfontosabb, az arcnélküli és inkább robotra emlékeztető központi karakterünk mögött döntésén/motivációján keresztül először sejlik fel emberközeli erény. Bryce Dallas Howard epizódjában találkozunk egy olyan női karakterrel, aki új színt hoz a SW női ábrázolásaiba (archetípus: egyszerre karizmatikus és barátságos politikusnő, vagy bátor ám barátságos harcos). Cara inkább nyers, már-már maszkulin jellem, valamint időnk adódik elmerülni kicsit egy új mikrokultúrában/mikroközösségben. A Star Wars gyakran villant fel ilyeneket, de kábé csak díszletként. Elmerülni legtöbbször nincs idő – ez mutatja leginkább, hogy a franchise-nak micsoda relevanciája van sorozatműformaként.

Az ötödik epizód talán picit kilóg hátrafelé: annyira felül a nosztalgiavonatra, hogy az a történet rovására megy. Helyenként még a feszültség potenciálját is semlegesíti, nem úgy, mint a Rick Famuyiwa által dirigált hatodik rész, ami két okból is zseniális. Egyrészt olyasvalamit invitál ebbe a világba, ami mindig lehetőségként tetszelgett, de sosem lett kihasználva: űrhajós thrillert kapunk. Másrészt nagyon jó döntés, hogy a karakterfókusz nem meghatározó az epizódban, így kellő tere marad a meghívott műfaj hangulatának. Van jelleme egy droidnak? Ha van, milyen viszony artikulálható a programozása és a jelleme között? A kettő hogyan hat egymásra? Ilyen filozófiai kérdéseket hagy örökségül maga után a hetedik rész, míg Taika Waititi fináléja sok egyéb mellett szuggesztív keretet ad az évadnak. Kiderül Mando visszaemlékezéséből, hogy gyerekként tűpontosan ugyanaz történt vele, ami A Gyermekkel az első részben, valamint IG-11 ironikus búcsúja is e keret részét képezi, az expozícióban még végezni akart „Baby Yodával”, itt feláldozza magát érte.    

the-mandalorian-disney-plus.jpeg

Külön erénye a sorozatnak, hogy Mandót nem kérdésekből akarják összerakni a nézőnek, maximum a jelleme miatt rejtélyes fazon, ezáltal a cselekményt nem az a kényszer motiválja, hogy lépten nyomon válaszokat keressünk. Ez azért is jótékony hatású, mert tere adódik a mellékszereplőknek is, így azokhoz is köthet bennünket némi érzelem. Göransson muzikális cselekvése az egyik legjobb dolog, ami valaha történt a Star Wars-szal. A svéd zeneszerző nem próbálja meg Williams klasszikusait újra-felhasználni, nem is épít azokra, inkább egy ezidáig teljesen idegen hangzásvilággal lehel életet a SW-életérzés testébe. Osztatlan sikerrel.

És ha már a zene szóba került, ki kell emelnem két ugyancsak elegáns tényezőt: a hatásvadászat nélkülözésének az is része, hogy Göransson művei nem tolakodnak a narratívába, ugyanakkor űrwestern és „macsóvidék” lévén a csendet is használták, aminek szerepe van. A mandalore-i józan és szerény történetvezetése, valamint karakterkezelése ellenállhatatlan atmoszférája és izzadtságmentes, elegáns építkezése termékenyen jelöl ki új irányt a Star Warshoz kapcsolódó (tagadhatatlan, hogy egy ekkora és ilyen nagy múltú franchise és kultusz egyben műfajjá is lett) alkotások számára.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr1215400602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

theus 2020.01.19. 10:27:07

Ugyan már, egy gagyi fércmű az egész.
Szekunder szégyen nézni a kovácsot vagy egyik pillanatban még haldokló majd pár perccel később már röpködő főhőst.
Egy fejvadász aki a galaxis söpredéke közt éli mindennapjait folyamatosan idegenek segítségére szorul, vagy egy este alatt összeraknak egy űrhajót. Borzasztóan rossz a történet vezetés is. Még egy szög a Csillagok háborúja koporsójába. Az eredeti koncepció erejét mutatja, hogy két trilógia, két mellék film /igen a rouge one legnagyobb érdeme, hogy nem teljesen szar/ és egy sorozat kellet hozzá, hogy végül lenullázzák teljesen.

erkölcsi hulla 2020.01.19. 11:10:52

az első megjelent femnáci filmük óta nem néztem több star warst. Nem bántam meg, nem nőtt a színvonal. RIP szarwars

ff48bp 2020.01.19. 11:15:57

Fura, hogy valaki ismeri a sorozatot és negatív kommenteket ír. Ha nem tetszik a sorozat, nyilván nem nézem végig, maximum el kezdem nézni. Akkor viszont nem is lehet a sorozatról véleményem, csak az indításról. Ha viszont végignéztem, akkor nyilván tetszett.

Könyveslány 2020.01.19. 11:24:01

Igazából nem követem a mozifilmeket, de a hírekhez képest még annak is kell örülni, ami van. Látvány rendben. A történetben sok a sablon. A gonosz birodalmiak, barbárok, nácik elpusztították a családomat, blablabla. Már-már kezd karakteressé válni, mikor élete célja nem lézercsúzlival küzdeni a birodalmiak ellen, hanem egyszerűen végzi a munkáját. A cuki célszemély megmentése jellemfejlődés valahol és mivel párhuzamot talált saját sorsával, elfogadható.

Viszont, ha már életszerűséget kizáró hibákat keresünk, van bőven:
- A legerősebb fém megmunkálásához legalább akkora erő szükséges (és olvadáspont!), mint az elenálló képessége. Tehát nem kalapács, hanem mondjuk egy 150 tonnás présgép.
- Nagyon unalmas már ez a "törpe kovács mindent megjavít egy küldetésért cserébe fordulat". Egyébként egy badass fejvadász érzelmek nélkül, pusztán büntetésből lebombázta volna a tolvaj javákat, miután visszakapta a továbbiakban hulladék minőségű hajóját. Hogy érezzék a törődést.
- Ha eltekintünk a hővédő pajzs, hatalmas üzemanyagtartály hiányától is az űrhajón, de nem első dolga volt szervizbe vinni a gépet, hanem röpködött vele tovább.
- Sisak és páncél. Elég nehéz lehet enni és székelni egy állandó harckészültségű cuccban :)
- De legalább nincs irritáló cukiság és poénok benne.

A fentiek nem vájkálós kockaságból zavarnak, hanem a háttérvilág hitelességét zavarják. Az Alien is fantasztikus mű, mégis mindennek van értelme, nincsenek életszerűtlen szabályok és még fizikájának is van rendszere.
Összeségében a mai szánalmas filmtrendektől jó értelemben különbözik, de nem fogjuk évtizedek múlva is emlegetni vagy őrizni díszdobozos kiadásban.

Ezt három rész megtekintése után mondom, még lehet rosszabb vagy jobb is.

Cnere 2020.01.19. 11:56:08

Nem megbántani akarom a rajongókat, de hihetetlen bugyuta lett ez az egész star wars. Például a félelmetes rohamosztagosok, akik senkit el nem tudnak találni és mindig halomra lövik őket a végén, ez gyakorlatilag azonnal tudható, ahogy megjelennek. Egy silány, primitív történet vezetés az egész, ahol ráadásul ugyanazok a hihetetlen és kiszámíthatatlan (haha) fordulatok ismétlődnek meg újra meg újra.
Ugyanez a marvel világa jön a gonosz, jön a hős és leveri a gonoszt. Hurrá. Milyen jól szorakozunk ugyanazon a történeten újra meg újra.
Ötlettelen, unalmas, ismétlődő történetek, amiket a látványvilággal akarnak eladni.

body_andras 2020.01.19. 12:10:17

A rajzfilmsorozatok is megmutatták, hogy sorozat formátumban sokkal jobban kibontakozik ez a világ, mint a filmekben. A Mando nagyon jó úton halad, csak így tovább! Remélem a Kenobiban a rég visszavárt címszereplő sem egy nosztalgiabábu lesz, hanem olyan oldalát mutatja meg nekünk ami eddig ismeretlen volt.

Szabó Dárió 2020.01.19. 12:11:20

@Cnere: mindamellett, hogy van ebben jogosság, érdemes mérlegelni, hogy A mandalore-i még reagál is az általad leírt abszurditásra -- az 6. részben van egy poén, ami arra irányul, milyen szarul céloznak a rohamosztagosok. Szerintem 1) jó, hogy gondoltak erre, hogy ezt belefűzzék, mert a jelenség már nagyon groteszk volt, egyszerre kritika és mém is lett belőle, így szuper, hogy a sorozat reagált erre 2) az is kicsit furcsa lett volna, ha úgy szállnak bele ebbe a kultuszba, hogy épp az ilyen hibáit akarják minden lépésükkel javítgatni, ezekre inkább reagálni érdemes vagy építeni, mert már 40 éve van, és rajtuk kívül áll

Mindazonáltal teljesen megértem az ellenérzésed, és köszönöm, ha elolvastad a cikket! :)

Szabó Dárió 2020.01.19. 12:21:40

@Könyveslány: köszönöm, hogy olvastad a cikket!
... ne haragudj, és no offense, a legnagyobb barátsággal igyekszem ezt kimondani: nem az életszerűségek hiánya logikátlan, hanem ezeket számon kérni egy filmen, az logikátlan dolog. Ennyi erővel elkaszálom C. Nolan Dunkirk c. moziját, mert a statiszták túl modorosak, és egy csataszituációban nyilván nem lennének azok az emberek (mi több, ott ez még jogos is, mert a hitelességből is elvesz). Meg a végtelenségig sorolhatnám. Hogy itt ezek mi alapján jogosak, egy űrfantasy esetén, azt nem tudom.
Még a realisztikus, naturalisztikus, valamint dokumentarista műveknél is számos életszerűséget lehetne említeni -- ez egyszerűen azért van, mert a film nem az élet tükre, hanem egy médium, ami mindenképp megalkot egy világot, műfajjal bír, a műfajoknak pedig vannak fókuszpontjaik, elemeik, amik direkt nem is akarnak kézfogó viszonyban állni a valósággal.
Egyébként szerintem megéri végignézned, ahogy ki is térek rá, a 3. epizód épp egy fordulópont bizonyos szemszögből. :)

Szabó Dárió 2020.01.19. 12:25:55

@Szabó Dárió: leginkább arra akarok kilyukadni, hogy a film műformája és nyelve teljesen máshogy működik, mint pl. egy regényé... mivel irányítva van a néző/befogadó figyelme a kamera fókuszai által, valamilyen szinten mindennek kell legyen funkciója, amit az alkotók láttatnak... tehát, ha a nagy egészhez mérten annak nincs különösebb funkciója, hogy Mando hogyan tud pisilni a jelmezében, akkor az lenne óriási probléma és zavaró tényező, ha ezt mutogatnák nekünk. Persze a későbbiekben erre irányulóan lehetnének majd reflexívek, mondjuk egy poénnal utalhatnának erre valamelyik szereplőnek a szájából. :)

Szabó Dárió 2020.01.19. 12:33:51

@theus: köszönöm, ha elolvastad a cikket és azt is, hogy időt, energiát szántál hozzászólásra is! :)

"Egy fejvadász aki a galaxis söpredéke közt éli mindennapjait folyamatosan idegenek segítségére szorul" most hirtelen csak erre reagálnék: ez nem hiba, ez egyszerűen egy toposz, egy attribútum a hősábrázolásoknál. Továbbá: szükséges is hosszú távon, tendencia, hogy azok a sorozatok (még ha rövidek is) kifulladnak, amelyeknél a fókusz túlságosan csak egyetlen karaktert követ. Ezek tudatos döntések az alkotók részéről. Felkészültek.
Mellesleg Mandót még nem ismerjük annyira, de ilyen rövid ismeretségből is elmondható, hogy nem tűnik magányosfarkas archetípusnak, lásd a 3. rész végén hozott döntése/motivációja -- szóval közel sem biztos, hogy a karakterképébe ne illene bele az, hogy az útja során segít, viszontsegítik, mi több felelősséget is vállal társakért. Máskülönben egyébként hogy fejlődhetne a karaktere?

ganjaninja 2020.01.19. 12:37:37

Gyermekként megfertőzött a SW....aztán egyre több maflást adott..és itt nem csak a Jar Jaros baromságokra gondolok.
Persze az igazi fanok még anno láthatták a harci majom családját (katasztrófa) vagy az Endoor bolygón ragadt gyerekek kálváriáját (pfffos)
A Vörös 1 üde színfolt volt...aztán már csak a cgi hozott valamit. (persze a lóvé az dőlt)
Nagyon vártam a sorozatot...hátha...
Minden részt megnéztem!!
Bugyuta párbeszédek...kiszámítható történések...max. cukiság faktor.
Tény ,hogy maximálisan visszaadja az IGAZI SW hangulatot..de semmi több.
Sajnos ez már csak 6-12 éves gyerekeknek szól...Nekik viszont tökéletes.

Charly Firpo 2020.01.19. 12:44:08

"muzikális cselekvése" - anyám ne sirass! Mennyi ideig izzadtál mire ezt az erőltetett -számodra biztos nagyon eredetinek tűnő, de nem az- "kifejezést" kitaláltad?

Szabó Dárió 2020.01.19. 12:45:20

@ganjaninja: "Tény ,hogy maximálisan visszaadja az IGAZI SW hangulatot" egy SW-identitásválság kellős közepébe érkezett, a lehető legjobb döntés volt, hogy a készítők minden erejükkel ezt célozták, amit te is leírsz

Szerintem a párbeszédek nem bugyuták, mivel egy gyakorlatias macsóvidéken vagyunk, ahol még a nők is többnyire a harc kultúrájában edződtek -- Cara --, épp az lenne gagyi, ha óriási filozófiai monológokat reptetnének mindenfelé. Behívták a westernt vendégműfajnak, amiben a nem beszélésnek több funkciója van, mint a beszélésnek.

Köszönöm, hogy időt-energiát szántál a cikk olvasására! :)

Szabó Dárió 2020.01.19. 12:52:32

@Charly Firpo: Igazából értem az ellenszenved.
De ha a mélyére mész, van értelme a szókapcsolatnak.
A zeneszerző nem átemelt és játszadozott a meglévő hanganyagokkal, hanem újat hozott létre. Azaz (!)kulturális cselekvésként(!) is artikulálható az, amit ,,megengedett magának" a SW-univerzumban -- mert ezidáig példátlan volt az, hogy valaki invenciózusan nyúljon hozzá a zenei hátteréhez...
Nyilván egy blogbejegyzésben nem fog a cikkíró minden egyes fogalomnak lábjegyzetet faragni, és értem én, hogy a kultúránk mindig a másik hülyének nézésén alapszik, de azért néha el lehet gondolkodni egy-egy fogalmon reflexíven, csak nem koncepciótlanul használta ez a gyökér cikkíró a ,,cselekvés" szót. :)

Egyébként meg ezer köszönet, hogy elolvastad a cikket! :)

Alick 2020.01.19. 12:53:18

"Rian Johnson Az utolsó Jedikre keresztelt középső darabjával elkészült az „ennél több kell”-re rímelő mintadarab. Esztétikáját tekintve a valaha volt legjobb Star Wars-mozi"

Jézus Mária... kevés ennyire ilyesztően következetlen történet mesélést láttam valaha is a mozivásznon, mint ez a film. Tanulságképpen:

www.youtube.com/watch?v=rCB8DUGpYQQ

Szabó Dárió 2020.01.19. 12:58:03

@Alick: Mindennél többre tudom becsülni azt, amikor egy alkotónak vannak saját víziói, amikért kiáll, mer kockáztatni, meri ezeket vállalni.

Könyveslány 2020.01.19. 13:12:30

@Szabó Dárió: Szerintem, ha odafigyelnek az apró részletekre, a rajongók lelkesednek: Hűha, ezmárdöfi!
De most őszintén, egy bejárati ajtó, mely teljesen értelmetlenül lamellákkal záródik és kettévágja az ott felejetett végtagot, hát milyen hülyeség ez már! Baszki, egy kocsmában, ahol minden galaktikus szabályzat meghatározza, hogy kifelé nyíljanak az ajtók! Ahol társadalom van, ott van NÉBIH is vagy KÖJÁL, mert a társadalom söpredékét is megilleti a biztonságos lerészegedéshez való jog.
Azért ezt már nehéz lenne bevédeni, csak elfelejtettem megemlítzeni.

Szabó Dárió 2020.01.19. 13:18:08

@Könyveslány: eszem ágában nem lenne bevédeni, mert ettől még a The Mandalorian nem lesz semmilyen elemében rossz.
Nem mindig érdemes szélsőségekben gondolkodni, sajnos a mi kultúránkra nagyon jellemző, hogy úgy gondolkodunk, valami vagy nagyon jó, vagy valami vagy nagyon rossz. Nem árt néha helyén is kezelni dolgokat. Ha a fent felsoroltak miatt azt mondom, a sorozat a maga nemében a jó és a nagyon jó között van félúton, az általad leírt és egyébként tökjó részletes és alapos észrevétel még nem feltétlenül ellenérv erre, vagy szerinted ettől pl. azonnal 10/3-as lesz? :)

Alick 2020.01.19. 13:21:04

@Szabó Dárió: Azért nem ártott volna, ha a történet elemeit összerakó kokaikos kreatív brainstorming után valaki végzett volna a forgatókönyvön reality-check-et.

Képzeljük el, ha pl. a 300-at olyan kreatív vízióval fejezték volna be, hogy a Harry Potter varázsporral megszórja a thermopülai-szorost, majd a spártaiak és a perzsák bulizós táncversenyt rendeznek a konfliktus eldöntésére. :)
(mondjuk Bollywood-ban még ez is belefért volna) :)

Bergyilkos Bohoc 2020.01.19. 13:21:36

Érthetetlen a Mandalorian ajnározása. Olyan középszerű és semmilyen az egész sorozat, hogy csak na. Amikor az indexen arról beszélt az egyik faszi, hogy hú mennyire várta a következő részt akkor is csak forgattam a szemem, mert komolyan fel nem fogom mi a szuper benne. Még egy rejtély vagy izgalmas fordulat sincs benne, ami miatt megalapozott lenne, hogy de várom már a következőt, hogy na vajon mi lesz. Nem hiszem el, hogy 8*30 percben nem bírtak egy épkézláb történetet összehozni, de hogy még ezt a faék egyszerűségű sztorit is ahol lehet töltelékepizódokkal elsumákolták, az egyenesen vicc.

Killary Fucking Clingon 2020.01.19. 13:28:14

@ff48bp: te hülye vagy baszod, attól hogy nem tetszik egy egyetemi professzor mondanivalója és politikai hovatartozása még nem hagyom félbe az egyetemet... Megnéztem a sorozatot és nem tetszik. Mi ebben olyan különlegese?

vanRob 2020.01.19. 13:31:42

Egyetértek "Alick"-el, az Utolsó Jedi kimagaslóan pocsék. Pár jó jelenet, de a mondanivaló annyira mesterkélt és annyira tolakodóan mászik az ember arcába, hogy legszívesebben csak hátrálnék. A kaszinóvárosos marhaság annyira szükségtelen, lényegtelen és súlytalan badarság, hogy közben folyamatosan az "ez meg mi a redves f@sz..????" érzés kavargott bennem. DJ (Benicio del Toro) behozatala semmit sem adott hozzá a filmhez, igaz el sem vett semmit.
Az utolsó Jedi egy irány és mondanivaló mentes logikátlan katyvasz.
Ezzel szemben a Mandalorian egy bot egyszerűségű űr-western. Persze itt is vannak baromságok, de az egészét tekintve sokkal ígéretesebb, mint a 7-8-9.

Szabó Dárió 2020.01.19. 13:37:50

@Bergyilkos Bohoc: ez a lényeg... erről írok főként az elején, hogy 1) néha a kevesebb több, az már nagyon jó, ha egy film/sorozat nem ígér többet annál, mint amennyit nyújtani tud -- lásd pl. Abrams az új trilógia ,,expozíciós" darabjában milyen kérdéseket dobott fel, aztán milyen válaszokkal szolgált azokra, az egész egy kreált probléma volt, amin keresztül többet ígértek, mint amennyi a tarsolyban volt, az csak dicséretes, ha egy produkció ismeri a saját határait 2) pontosan, az a közeg, amit a befogadói szcénában teremtett számára az új trilógia, az tette lehetővé, hogy ekkora hájprohamot kapjon :)

Alick 2020.01.19. 13:53:44

@vanRob: +1
Végülis lehet szórakozni rajta, csak közben volt egy bizonytalan érzésem, hogy ezt most valójában az Űrgolyhók folytatása..? :)

Könyveslány 2020.01.19. 13:54:05

@Szabó Dárió: Jaj, nem. Nem azt írtam, hogy miért rossz, hanem mitől lehetne jobb. Ettől ez még tényleg egy film és valóban nem kell túlragozni részleteket. Ez csak a műszaki érdeklődésből fakadó nézőpont :)

1349973572759 · http://bircahang.org 2020.01.19. 16:41:42

@ff48bp:

Ugyan, ugyan, ne okoskodj, nem mész vele semmire.
"Ha viszont végignéztem, akkor nyilván tetszett." - itt estél hanyatt.

ilmarinen 2020.01.19. 20:26:08

Nálam a mélypont a negyedik epizód volt. Hogy kerülnek egy űr-westernbe manófalva cuki kis lakói a zöld harisnyácskáikban? Kénytelen voltam az ostoba, ágyútöltelék space-orkoknak drukkolni... (Persze a lépegetőjük önként bedőlt a mocsárba...) Gagyiság tekintetében szerencsére nem tudtak ennél lejjebb menni a későbbi epizódokban.
A SW réges rég becsúszott már a könnyen felejthető gyerekfilm kategóriába - kicsit reménykedtem, hogy legalább a sorozattal sikerül ebből kitörni, de sajnos hiába.

BrianZ 2020.01.19. 23:14:00

@Könyveslány: Khm, talán nézd meg a többi részt, pl. a sisakot mások előtt nem lehet levenni, ezt többször is, szájbarágós módon elmondják.
Egyébként egyetértek a cikkel.

R. Daneel 2020.01.20. 00:53:55

Szerintem teljesen hatásvadász egy sorozat volt, de ez nálam egyáltalán nem volt baj.
Szeretem a spagetti-western műfajt is, meg a Star Wars-t is.

Nietzsche. 2020.01.20. 07:00:15

A The Mandalorian alaphangulata és stílusa újdonság + az alapkoncepciója. Összességében egy komor űrwestern kicsit háborús feelinggel.

Jolt 2020.01.20. 10:48:37

Én nagyon szerettem volna élvezni a sorozatot, és voltaképpen élveztem is, de közben zúgolódnom kellett. A készítők valamire nagyon rátapintottak ezzel a koncepcióval: egyszerre régi és friss. Az rántott be igazán, hogy itt nem két fél háborújáról van szó igazán (mint azt a SW-tól megszokhattuk), hanem egy annál kisebb, de mégis mély sztoriról: két hányattatott sorsú hogyan próbál együtt túlélni egy háború utáni, kaotikus világban.

Ez így önmagában nem is hangzana annyira kolosszális alapkoncepciónak, hiszen ki akarna mások hétköznapjairól sorozatot nézni? Unalmas, nem? Lehet, de ne felejtsük el, hogy esetünkben az apa egy gazdag és érdekes kultúrával rendelkező nép örökbefogadottja, aki ráadásul egy megbízhatatlannak tűnő fejvadászcéh tagja is; a gyerek pedig egy Erő-érzékeny, ritkaságnak számító lény, akire mindenkinek fáj a foga, oh, és baba létére ötven éves. És még csak nem is ez az, ami a sztori magját adhatná, hanem a tény, hogy ez a két összeverődött szerencsétlen ellenséges frakciók tagja, ami teljesen más fényben tüntethetné fel az eddig megismert harcoló feleket, még a Jediket is. Ez a gyerek utáni hajsza mutathatná meg, hogy azért a valóságban semmi sem olyan fekete-fehér, senki sem kizárólag jó vagy kizárólag rossz. És pont ez az, ami ezt a kis sztorit olyan naggyá tehetné. Még teheti, de a kérdés az, hogy erre hajlandók-e a készítők.

Az évadra felhúzott történet váza rendben volt. A főhős begyűjti a csomagot, leadja, de aztán a bűntudattól nem bír szabadulni, ezért kihozza az ellen kereszttüzéből. Mivel ezzel hatalmas céltáblát festett a hátukra, menekülniük kell. Első körben próbálnak elbújni, de végül beérik őket, így kénytelenek továbbállni. Mivel a megélhetéshez pénzre van szükségük, mindent elkövetnek, a főhős ráadásul olyan messzire is elmegy, hogy a gyerek épségét kockáztatva bűnözőkkel áll össze az üzemanyagpénzért. Mivel rájön, hogy ez sem működik, egyetlen megoldás marad: szembeszállni az üldözőikkel. Ez sem jött be igazán, de ennek egyelőre nincsenek tudatában.

Szóval a váz rendben van, de akkor mi a baj? Az, hogy a megoldások laposak, nem aknázzák ki, amit kiaknázhatnának. Az, hogy következetlen. A készítők összeraktak néhány kifejezetten jó jeleneteket, de ezek között az átvezetés olyan, hogy semmilyen, és emiatt az epizódok összeesnek. Az, hogy nem dolgoz ki karaktereket eléggé. Az, hogy egy ilyen jó ötletet ilyen pocsékul old meg. A negyedik rész klasszikus példa: drága vödörfejű barátocskám, van egy kicseszett űrhajód, repülj a támadók fölé, és lődd szét őket a fenébe! (Tudom, hogy az AT-ST-t látni kellett akcióban, de na...)
A másik nagy gond: behoz valamit, amit aztán hamar lezár és nem mélyít el rendesen. A hetedik rész végén elkapják a gyereket, de időnk sincs izgulni, mert IG öt perc múlva visszaszerzi. A főhősünk halálos sebet kap, de szintén öt percen belül már egy TIE vadásszal hadakozik. Legközelebb, ha valami rizikós dolog történik, már el is felejtek izgulni, mert tudom, hogy öt perc múlva minden megoldódik. Arról nem is beszélve, hogy lement egy évad, de a főgonosz motivációi tisztázatlanok. Igen, valami anyagot akarnak kivonni, de miért, milyen anyagot, és mi vele a tervük? Ha nem tudjuk, miért kell féltenünk a gyereket, hogyan akarják a készítők, hogy izguljunk érte?
Lehet, hogy egy filmes/sorozatos univerzum darabkája, viszont önállóan is meg kell állnia a helyét. Ha lehámozzuk az utalásokat, a rajongók kiszolgálását, sajnos nem marad elég látnivaló, ami kiváló sorozattá tehetné. Pedig alapanyag az lenne bőven.

Nem terveztem ilyen hosszú kommentet, de felhúzott a sorozat az ilyen hülyeségei miatt. Mert igenis nagyon sok dolog van benne, amit imádtam: azt, hogy a gyerek rosszalkodik, azt, hogy Kuiil abszolút nem lepődött meg, hogy a gyerek még Mandóval van, azt, hogy ennyire sok a párhuzam fejvadászunk és a gyerek között stb. Remélem, a készítők bevállalósabbak lesznek a folytatásban, és nem húzódnak vissza a klisék által nyújtott biztonság illúziójába.

Könyveslány 2020.01.21. 14:28:37

A hatodik rész után kijelentem, hogy ez egy maximálisan élvezhető, szórakoztató sorozat. Minden hibája megbocsátható, sőt, kvíznek is megfelel, hogy melyik pillanatot honnan lopták. A baby Yoda pedig szerintem a filmtörténet legaranyosabb mellékszereplője. Ugye, gyűlöljük a franciákat, mert nem tudnak olyan rajzfilmet készíteni, melyben ne lenne valami cukiságnak szánt - de ezzel szemben a lehető zavaróbb és feleslegesebb momentummá váló - beszélő állat. De itt ez nagyon bejött.

Kérdés: Yoda név vagy faj? Vajon ugyanolyan nyugdíjkorhatár- és TB-szabályok vonatkoznak rájuk, mint a humánokra? Mert akkor nagyon mázlisták :)

Szabó Dárió 2020.01.21. 17:16:18

@Könyveslány: az a faj, amelyből Yoda mester származik, egyelőre még ismeretlen -- mivel A Gyermek is e fajhoz tartozik, jelképesen és játékosan Baby Yodának nevezték el a rajongók, a net népe. Bármennyire félrevezető és pontatlan is, de adja magát, mert egyedül Yodát ismerjük ebből a fajból.:)