A Mandalorian elkészültét teljesen érthetően rengeteg szem figyelte, hisz ez az első alkalom, hogy egy nagyobb költségvetésű, élőszereplős sorozatot kaptunk a Star Wars világából. Nem mellesleg érdekes a koncepciója is, továbbá telerakták fantasztikus színészekkel, és a trailer alapján mintha sikerült volna megfognia a Star Wars zamatát is. Mégis mi sülhet el rosszul ezek után?
A Mandalorian elsül ugyan, de közel sem úgy mint az az ágyú, mint amit elvártunk volna tőle. Ki is fejtem bővebben miért gondolom így. Kezdésképp érdemes megjegyeznem, hogy nem gyűlölöm egyik Disney-éra Star Wars filmjeit vagy sorozatai egyáltalán nem vetem meg. Többé-kevésbé mindegyikkel meg vagyok elégedve, bár valószínűleg egyikük se ér el az eredeti trilógia színvonalára. Mégpedig azért, mert mindegyik alkotás ugyanazt a gondolatot váltja ki belőlem, hogy innen hiányzik valami.
Ugyanis az eddigi filmekben remekül szerepelnek olyan elemek, amik tökéletesen beleillenek a Star Wars világába. De valami mindig kimarad, ami összefogná őket egy Star Wars-filmmé, pontosan emiatt a Mandalorian-nel is hasonló problémáim vannak. Tele van csupa olyan ismerős karakterrel, jelenettel, helyszínnel, humorral és akcióval mint amit akár a negyedik részben is láthattunk volna, ám mégse sikerül egy koherens egésszé összeállnia a néző szemei előtt.
Na de hogy először ne a negatívumokról beszéljek, hadd mondjam el mennyi minden értékelhető dolog található a Mandalorian-ben. Először is érdemes újra megjegyezni a színészgárdát, ugyanis itt mindenki hiba nélkül beleillik a Star Wars világának karaktergárdájába - Pedro Pascal remekül játssza a galaxis Clint Eastwood karakterét, Carl Weathers az öreg mentort, Werner Herzog pedig a kiöregedett alvilági birodalmi tisztet, aki a háború után sem adja fel a harcot.
Ugyanilyen jól megfogták a helyszínek és az alienek kinézetét is, ott ahol nem szerepel éppen a jelenetben olcsó maszk vagy rossz CGI. Az eredeti trilógiától megszokott koszos, lerobbant de mégis modern (szaknéven: retrofuturisztikus) járművek, épületek és tárgyak mind gyönyörűen jelen vannak hogy remek alapot adjanak a sorozat látványvilágának. A történet elhelyezése és az alapjainak felvetése szintén rendkívül érdekes és eddig nem gyakran körüljárt, ugyanis egyszerre hozza be a star wars világába a konkrét westernhőst és az ahhoz tartozó morális dilemmákat, valamint bemutatja a hatodik részből a hetedikbe tartó utat kikövező eseményeket is. 
De sajnos mindez elhalványul kissé a számomra, mivel a sorozat minden téren rendkívül közönséges és átlagos. Jon Favreau-nak adni a sorozatot lehet hogy pénzügyileg rendkívül jó ötlet volt, de ő mégse az az ember, aki itt bármilyen fajta változást vagy újítást tudna hozni a Star Wars világába. És nem is tudott, az első részen mindenhol érezni a “stílusának” lenyomatát. A Mandalorian a legegyszerűbb alapfigurákat (magányos hős, mentor, vicces kövér mellékszereplő) használja a karaktereinek, amivel így még nem is lenne gond. A Star Wars sosem a komplex jellemű szereplőiről volt híres, ám akiket bemutatott mind szerethető és könnyen megismerhető karakterek voltak. A Mandalorian eddigi egyetlen konkrét karaktere maga a mandalóri, akit a westernfilmektől eltérően kissé nehézkesen mutat be a sorozat túlhasznált kliséken kívül.
De nem akarom emiatt még leírni a sorozatot, van itt még idő bőven jobban kifejteni a főszereplő jellemét amellett hogy új karaktereket is bemutat a sorozat. A sorozat egyik kisebbik hibája nem más, mint a költségvetése. A jelentősen felfújt hírekkel ellentétben a Mandalorian nem egy Trónok Harca büdzséjű sorozat, és ez sajnos egy olyan komplex látványvilágot követelő franchise-ban, mint a Star Wars, meg is látszik. A CGI (magyarul: “számítógépes képek / jelenetek”) igen észrevehető és néhol annyira szúrja az ember szemét, hogy George Lucas utólag felújított Star Wars-jelenetei jutnak eszébe. A maszkok bár nem rosszak, egyáltalán nem jutnak közel a 7-8. résztől megszokott színvonalhoz, és sosem tudják elhitetni veled hogy nem embereket nézel gumimaszkokban, hanem egzotikus idegeneket. 
A Mandalorian eddigi sztorijával ugyan semmi bajom sincs, de annyit megjegyeznék, hogy az első rész egyes jelenetkben nagyon ügyetlenül építi a feszültséget. A karaktert bemutató fontos első tíz perc alig mond el valamit a világról vagy a főszereplőnkröl, és a továbbiakban csak darabokban tudunk meg ezekről kisebb-nagyobb részleteket. A történet is nehezen indul be, ám miután megkapja a konkrét küldetését a mandalóri, elkezd egy kicsit izgalmasabbá válni a rész. A sorozat eseményeit a későbbiekben irányító “McGuffin”, amit a rész végén ismerünk meg is kicsit laposnak hat és egyáltalán nem azt a hatást váltja ki bennünk mint amit elvárna. De ahogy említettem, ennél komolyabb problémáim nincsenek ezzel a résszel.
Ám egy pilottól az ember profibban összerakott alkotást várna, ami akkorát tud ütni, hogy magával ragadja a nézőt az egész évadra.Utolsóként megemlíteném az első rész egyik legrosszabb részét, ami nem más mint a zene. Már egy kicsit az is böki az ember fülét, amikor nem a John Williamstől megszokott nagy zenekari mesterműveket hallja a jelenetek alatt. Ám ehhez ideje lesz hozzászokni, mivel a Skywalker kora lesz Williams utolsó Star Wars-zenéje. Ami sokkal jobban zavar, hogy a legtöbb téma hihetetlenül közönséges és semmitmondó, valamint rendkívül rosszul vannak elhelyezve, ami különösen sértő egyes jeleneteknél - legrosszabb példa erre a negyedik részt imitáló kantin-jelenet, ami egyébként érdekesen be is van mutatva, de a tinglitangli zene teljesen tönkreteszi az egészet.
A Mandalorian tehát nehezen indul be és van pár hibája, ám korántsem úgy gondolom előző soraim ellenére hogy teljesen felejtsük el ezt a sorozatot és tegyük be egy “rossz” feliratú mappába. Egyelőre rendkívül közönséges, de még bőven van ideje hogy beinduljon és a legjobb Star Wars média legyen amit valaha láttunk - ám a lapos pilot miatt erre egyelőre kevés esélyt látok. Mindenesetre kitartok mellette és várom hová jut el végül.
