"A tangó divat"

Az utolsó tangónk

2016. október 13. - Gueth Ádám (Filmnomád)

Tangó: forró, tüzes, feszes és persze szexi, így nemcsak Argentínát, de az egész világot meghódította, beleértve a filmvásznat is. Egyik legjobb példa erre talán Itzak Perlman Tango-ja, mely a Schindler listájában és az Egy asszony illata című filmben is felcsendült. Az utolsó tangónk (mely nem összekeverendő Az utolsó tangó Párizsban című filmmel) direktora, az argentínai születésű német rendező, German Kral, arra vállalkozott, hogy az argentin tangó két legnagyobb ásza előtt tisztelegve készítsen portréfilmet. A Kritizátor képzeletbeli parkettjén, Az utolsó tangónk!

az_utolso_tangonk_plakat.jpg

Szélesvásznú táncelőadás
A Torontói Filmfesztiválon debütált dokumentumfilm María Nieves Rego és Juan Carlos Copes viharos kapcsolatának történetét beszéli el, a film és a tánc nyelvén. María és Juan nem csupán a parketten, de az életben is egy párt alkottak, miközben gyakorlatilag forradalmasították a latin-tánc műfaját. Az egész táncos világ csodálta őket, de a közös karriert a magánéletük és a szerelmük szenvedte meg. Az utolsó tangónk elbeszélésmódja azt a különös szenvedélyt igyekszik megjeleníteni, amit ez a két ember a tangón keresztül megélt. A ma már idős egykori táncosok sokszor elég szemérmetlenül nyilatkoznak a kamerának (mindig külön-külön), miközben fiatal tangó-művészek igyekeznek életre kelteni az egykori pillanatokat. A dokumentumfilm eme táncos betétei sokszor szemet gyönyörködtetően látványosak, ez egyébként a film egész fényképezésére is igaz, és látszik, hogy ezt az alkotást kifejezetten nagyvászonra szánták. A bemutatott táncok és képsorok (köztük számos archív felvétel is) szinte mindig tökéletesen illusztrálják María és Juan érzéseit, élményeit (többek közt María szegénységben töltött gyermekkorát vagy az Ének az esőben megtekintését is).

az_utolso_tangonk_02.JPG

Főleg María őszinteségét érdemes kiemelni. Magával ragadó, ahogy ez a 80 éves, remegő nyakú, de csupa derű hölgy nyilatkozni tud, akár a legnehezebb időszakokról is és talán éppen ez teszi még meghatóbbá azokat a pillanatokat, amikor ő is elérzékenyül. A jeleneteket illusztráló fiatal táncosok, maguk is beszélgetnek és kérdeznek, valamint egymás között is megvitatják azt, amit az egykori tangó-duó érezhetett. Érdekesség, hogy a film producere az a Wim Wenders, aki például a Berlin felett az ég című filmet is jegyzi rendezőként. Wenders előtt nem ismeretlen terep a táncosfilm műfaja, hisz 2011-ben ő rendezte a Pina című filmet, mely a német koreográfus, táncosnő, Pina Bausch előtt tisztelgett (ezen a címen is valószínűleg csak a magyar közönség botránkozik meg vagy derül mosolyra).

Megéri?
Sajnos a filmmel kapcsolatban pár negatívum is elmondható. Lassú, medítatív stílusa és sajátos művészi nyelvezete miatt nem ajánlható a széles közönség számára. Az elbeszélésmód is egy idő után kissé kifárad, és egy óra után talán egysíkúnak hathat az is, ahogy a dokumentumfilmes riportokat a játékfilmes táncjelenetek váltják. Ezek a táncok és archív felvételek is a film végére elveszítik kezdeti varázsukat. Ez talán némileg szándékos, hiszen ez is jelképezheti a páros szerelmének elmúlását. A film ezen kívül mintha egy picit nagyobb teret adna María nyilatkozatainak, mint Juanéinak, de azért igyekszik egyaránt tisztelni mindkét felet (azért néha Juanból is előtör az őszinte férfiú).

az_utolso_tangonk_04.JPG

Az utolsó tangónk elsősorban a tánc szerelmeseinek ajánlható és persze azoknak, akik képesek ráhangolódni a film atmoszférájára és elmerülni a vizualitásban és a lassabb érzelemközpontú történetmesélésben. A legfőbb kérdés végső soron nem más, mint az, hogy megérte-e... megérte-e az a sok együtt átszenvedett áldozathozatal, amit a tánc és a közös szereplés indokolt. Létezhet-e örök szerelem, mely még a szétválás után is összeköti a feleket. Nem könnyű kérdések ezek, de ha valakit tényleg érdekel a válasz, jobb, ha maga jár utána azzal, hogy megtekinti a bemutatott alkotást. Egy biztos; ahogy Cseh Tamás maga is énekelte egykor: A tangó divat...

az_utolso_tangonk_11.JPG

Képek forrása:
http://vertigomedia.hu/

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr1211788903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

S=klogW 2016.10.13. 22:05:14

"Itzak Perlman Tango-ja"

a Por una cabeza biztosan nem - mert hogy ez a tangó címe/neve

Gueth Ádám (Filmnomád) 2016.10.13. 22:58:42

@S=klogW: Köszönöm a helyesbítést, bár azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy ő tette igazán híressé :)

S=klogW 2016.10.14. 11:52:40

@Gueth Ádám (Filmnomád): "abban egyetérthetünk, hogy ő tette igazán híressé"

ez attól függ, holés mikor értjük a híreset - mert ugye volt egy Carlos Gardel a latin/hispán kultúrában

nem csak a judeo-angolszász epigonkultúra létezik a világon, még ha annak van is a legnagyobb marketingje - olyan fizetetlen (ön)tudlatan(ul) terjesztők tömege által is, mint amire - megbocsáss - te is soktízezer hasonló akad az észak-atlanti birodalomban

S=klogW 2016.10.14. 12:19:27

@S=klogW: lehet, hogy a fizetetlen öntudatlanban tévedek, a tudatlanban talán nem annyira

mindenesetre újra meg újra kiderül, hogy a zsidóság - legalább is művészetekeben - nem tud valódi alkotóként fellépni, legfeljebb előadóként
süti beállítások módosítása