Hajszálpontosan öt hónapra a 9. Doktor (Christopher Eccleston) búcsúja után egy alig hét perces Children in Need mini-epizódban mutatkozott be David Tennant. Noha az első etap végén megjelent pár percre, a kinézetén kívül semmit nem tudtunk meg róla. De ez így is van rendjén. Fent kell tartani az érdeklődést: mit hozhat egy új Doktor? Nos, David Tennant a sorozat rajongói által az egyik legjobban favorizált Doktor Tom Baker és Matt Smith mellett. Véletlen lenne? Tévedhet ennyi ember?
Figyelem! Gyorstalpaló lévén a szöveg spoilereket tartalmazhat!
Az előbb említett mini-epizód szembesíti Rose Tylert (Billie Piper) a ténnyel, hogy a Doktor, aki megváltoztatta az életét, most egy teljes átalakuláson ment keresztül. Aki vele szemben áll, az nem a Doktor és mégis. Ambivalens érzés, meg kell hagyni, és ehhez mérhetően Rose fél is tőle. Ez a rövidke rész igazából az új nézőknek szól, akik nincsenek tisztába azzal, mit is jelent az, ha egy Time Lord épp egy regeneráción esett keresztül. Új test, új személyiség, de az emlékek megmaradnak és a név. Egy Time Lord neve maga egy ígéret, a Doktor pedig ehhez hűen próbálja megtenni azt, ami szükséges.
Mielőtt jobban belebonyolódnék abba, hogy mit is takar David Tennant érája a Doctor Who történetében, azelőtt szeretnék tisztázni néhány dolgot. Először is: amiért erről a sorozatról írok, annak az oka - azon kívül, hogy abszolút kedvenc – mindössze annyi, hogy magyar viszonylatban nem találtam sem írásos, sem mozgóképes bemutatót róla, ami részletesebben is kivesézné ezt a jelenséget. Ez lehet az én szegénységi bizonyítványom, megeshet, hogy tévedek és ilyen ismertető létezik. A másik: a 9. Doktor egyetlen évadja nem épp az, ami kiváltotta nálam azt az érzést, hogy erről bizony írnom kell. Az előző, őt kiveséző bemutató így közel sem lett olyan, mint amilyennek szerettem volna. Ezért egyrészt elnézést kérek, másrészt, ami ott elveszett, itt talán megtérül. Értem ezt úgy, hogy a 10. Doktor korszaka alaposan górcső alá kerül. Azok, akik még nem látták a sorozat második, harmadik és negyedik évadját, azoknak üzenem, hogy spoilerek nélkül olyan erről a sorozatról beszélni – jelen esetben írni –, mint ollóval füvet nyírni. Igyekszem elkerülni őket, de gyorstalpaló lévén nem lépem át mindet.
Mielőtt 2006. április 15-én megjelent volna a második évad első epizódja New Earth címen, már megkaptuk első kalandunkat a 10. Doktorral a The Christmas Invasion c. karácsonyi különkiadás képében. Ez az ünnepi rész az új Doctor Who egyik hozománya. Noha 1965-ben az 1. Doktornak is volt egy karácsony napján megjelent epizódja, mely a The Feast of Seven címet viselte, ez nem vált tradícióvá. Mostanában viszont elengedhetetlen része egy Doctor Who rajongó karácsonyához. A The Christmas Invasion egy remek felütés, mely a műanyagbabákkal (nem, ezt sosem tudom feldolgozni) ellentétben valós, komolyan vehető veszéllyel fenyeget. A Sycorax faj itt mutatkozik be először a Doctor Who univerzumban (ha jobban tetszik, Whoniverzumban), s a feladat mi sem lehetne egyértelműbb: valakinek meg kell állítania őket. A Doktor a regeneráció mellékhatásaként betegeskedik miközben az invázió zajlik. Tennant már itt megmutatja, hogy ő teljesen más, mint elődje: nem olyan forrófejű (csak ritkán), nem a harag élteti, és jobban támaszkodik az eszére, mint elődje.
A részletesebb megközelítés nevében azért nem kívánok minden részbe így belemélyedni. A második évadot jobb szeretném egészében megragadni. Az előző évad a Dalekok visszatérése köré épült, a mostani pedig egy másik régi ellenség újbóli felbukkanását hozza magával. De csak szép sorjában. Rose Tyler és a Doktor kapcsolata ebben az évadban válik igazán erőssé. Rose számára ő az, aki új értelmet adott az életének, míg a Doktor oldaláról nézve ő egy érzelmi menedékként tekint rá. Szeretik egymást, bár ezt sosem mondják ki, és ez jól is van így. Az idő előbb-utóbb megtöri őket, ez az, amit Rose kevésbé tud megérteni, míg a Doktor pontosan tudja, milyen elveszíteni valakit, csak azért, mert ő egyszerűen túl sokáig él.
A fő történetszál ezúttal a Torchwood Institute-ra és egy párhuzamos univerzumra éleződik ki. A Cybermen faj visszatérése a Rise of the Cybermen és a The Age of Steel epizódpárosban történik meg. A Cybermen faj tulajdonképpen robotizált embereket takar, akikből már minden emberit kiirtották, s létük célja önmaguk fejlesztése. A Mondas bolygói Cybermen létformával ellentétben ezeket John Lumic (Roger Lloyd Pack), a Cybus Industries tulajdonosa kreálta. A Doktor, Rose és Mickey Smith (Noel Clarke) – Rose kedvese – egy véletlen szerencsétlenség során jutnak el ebbe a párhuzamos univerzumba, ahol szembe kell szállniuk a közelgő ezüst rémálommal.
A sztori végül az Army of Ghosts és a Doomsday c. kettősben ér konklúziójához, mely igazából becsomagolja a Trónok harca karaktergyilkolásait. Nem, nem spoilereztem el ezzel, mi fog történni. Itt nem kell valakit megölni ahhoz, hogy egy olyan esemény következzen be, ami jobban megviseli az embert, mint az említett sorozatban néhány haláleset. Félreértés ne essék, nem célom szidni a Trónok harcát, mivel azt is nagyon szeretem, csupán ez rám keményebb érzelmi hatást gyakorolt. Ez a finálé minden szinten übereli azt, amit az első évad keretein belül kaptunk. Két faj megérkezése a Földre pontosan olyan következményekkel jár, mint azt a Doomsday cím sejteti velünk.
A második évaddal kapcsolatban érdemes megemlíteni a The Impossible Planet és a The Satan Pit párost. Ez a kettő volt számomra a legkedvesebb a második etapból, s talán a legemlékezetesebb is. A cím nem hazudik? A Doktor a Sátán ellen? Vagy a Sátán szimplán félrevezetés? Nos, ezt már nem az én feladatom ellőni, hanem a sorozaté. Nem fogjátok megbánni! Aki meg már látta, az vagy egyetért velem vagy hevesen rázza a fejét.
Fekete foltokról eddig említést sem tettem, holott ez az évad rendelkezik az egyik legrosszabb epizóddal. Ez lenne a Love & Monsters. Elképzelésem sincs róla, miből gondolták, hogy ez jól sülhet el. Az itt fellelhető szörnyeteg simán párbajra kelhetne a műanyagbabákkal (tudom, megint ezzel jövök). Még egy-két epizóddal akadtak problémáim, de bőven megbocsájthatóak azért a történetért, amit itt kapunk. Ez már az az évad, amilyennek az elsőnek teljes egészében lennie kellett volna. És akkor miért nem fordulok ki magamból és kiáltom ki az epikusság csúcsának ezt az évadot a sorozat új korának tekintetében? A rajongók se David Tennattal, se a szezonnal kapcsolatban nem tévedtek: a Doctor Who második évada epikus, de a készítők elkészítették a harmadik felvonást is, mely az én véleményem szerint lazán múlt időbe tette mindazt, amit eddig láttam. Erre azonban még várni kell egy keveset. A 10. Doktor kora túlságosan hatalmas, hogy egyetlen írás lefedje, ezért bátorkodtam három részre szelni mind azt, amivel David Tennant évadai alatt ajándékozott meg minket a sorozat.
