A legtöbb évadnyitó esetében azt a kérdést teszem fel költőien, hogy idén kifullad-e a sorozat, vagy sem. A You’re The Worst esetében ugyancsak összeszűkült szemekkel figyeltem, hogy történik-e majd valami, ami a diadalmenetet megtöri, ugyanis mindig van az emberben egy kicsi olyan, hogy a következő évad hozzon többet, jobbat, nagyobbat.
Kedves Olvasóink! A Kritizátor örömmel jelenti be, hogy belevág a filmvilág hulladék-feldolgozó ügyleteibe is. Szemetesládánkat arra használjuk majd fel, hogy tartalmát az Álomgyár retteneteivel töltsük fel, bemutatva ezzel a mozikultúra sötét oldalát. Titeket, lelkes olvasóinkat pedig arra kérünk, segítsetek bővíteni ezen gyűjteményünket mindenféle „földi jóval”! Vágjunk is bele, nézzük mit tartogatnak számunkra a trash-filmek.
Az ma már csak a kisgyerekeknek meglepő, hogy a képregények nem csupán szuperhősökből, meg neccharisnyás igazságosztókból állnak. Arról nem is beszélve, hogy míg a mozifilmeseket lefoglalják a szuperhősök világa, addig a tévések könnyedén odanyúlnak a más jellegű alapanyagokhoz: Jó reggelt, Preacher vagy akár a Walking Dead. Sokszor az érettebb, komorabb történetek megkövetelik a tévére adaptálást, és a piacon van miből válogatni. Rendületlenül várjuk a kedvenceink adaptálását (rád nézek, Scalped és Y, The Last Man), de egyre több olyat lehet felfedezni, ahol az ember egy elégedett csettintés után ennyit mond: „Remélem megvették már a jogokat!”.
Az erdő fái közül a regény lapjaira szökött nimfácska, azaz Lolita, a filmvilágot is hamar megbűvölte. Vladimir Nabokov több száz oldalt szentelt imádatának tolmácsolására, míg Stanley Kubrick és Adrian Lyne egy-egy film formájában áldoztak az oltárán. De ki az igazi Lolita? Melyik rendezőnek sikerült a lány igazi természetét ábrázolnia? Vagy Dolores Haze, Lo csak Nabokov képzeletében élhet tovább?
Vlagyimir Nabokov neve nemcsak az orosz, de az amerikai irodalom történetével is szorosan összefonódott. Amerika szerte jelentek meg könyvei saját anyanyelvén, köztük az 1955-ben kiadott Lolita, mely híressé, sőt hírhedté tette az írót. A cselekménye amennyire pontosan szerkesztett, a korabeli olvasatok alapján annyira leredukálódott az aberrált szexuális orientáció és a pornográfia szintjére. Noha ezen feltételezés szinte sértő az íróra nézve, hiszen sokan csak egy negyvenes férfi képét látják maguk előtt, aki megront egy tizenkét éves kislányt, majd keresztülhurcolja az országon, egyrészt a mohó birtoklási vágya miatt, másrészről, hogy kielégítse pedofíliája szexuális szükségleteit.
Történet egy háború sújtotta pszeudo-középkori királyságból, némi udvari intrikával fűszerezve, és a háttérben megbúvó, de az eseményekre komoly hatást gyakorló természetfelettivel. Mindezt egy olyan alkotótól, aki nem átall pokoli kínokat okozni a karaktereinek. Nem, nem a Trónok harca legújabb évadáról lesz most szó, hanem Miura Kentaro Berserk c. mangájának 1997-es animefeldolgozásáról.
Olvasnivalót választani nem mindig könnyű. A szűk magyar piac ellenére a kiadók igyekeznek az olvasók kedvében járni és elhozni nekik a friss külföldi megjelenéseket, valamint bemutatni a hazai szerzőket. Mindezek mellett még arra is figyelmet fordítanak, hogy a régi, magyarul még meg nem jelent kiadásoknak is helyet szorítsanak. Ez mind szép és jó, de honnan tudjuk, hogy a nagy kínálatból melyik az, ami nekünk is tetszene?
Egyre nagyobb divat a borítón feltüntetni, hogy az adott könyv vagy az írója milyen díjakat nyert, esetleg bestseller volt valamelyik média vagy könyvesbolt listáján. Az elmúlt időszakot megnézve azonban ezek a reklámfogások egyre jobban tévútra vezetik az olvasókat.
A moly.hu könyves közösségi oldalon, páran az év elején gondoltak egyet, és útjára indítottak egy kezdeményezést, hogy megkönnyítsék a választást a sci-fi és fantasy iránt érdeklődők számára. Augusztusra pedig megszületett az eredmény.
A stáblista minden filmes alkotás elengedhetetlen része... kéne hogy legyen. A valóságban azonban igen kevés néző marad benn rajta a vetítőteremben, és a televíziós vetítések alkalmával is gyakran előfordul, hogy a gördülékeny műsor érdekében megszabadítanak minket a film alkotóinak névsorától. Káros-e ez a jelenség? Abszolút! Miért? Azért, mert a stáblista a készítők seregszemléjén túl a mozi egy igen fontos hangulati eleme is. Miért? Cikkünkből kiderül.
Ki mondta, hogy a sorozatkészítés csak a nagy stúdiók kiváltsága? Az internet és a digitális technika rengeteg hátránya mellett rendelkezik azzal az előnnyel is, hogy fiatal és tehetséges alkotók is lehetőséget kapnak arra, hogy elkészíthessék saját kisfilmjeiket, és a világháló révén azokat szélesebb közönséggel is megoszthassák. Ezek a munkák a későbbiekben referenciaként is szolgálhatnak komolyabb projektek leforgatásához. A fiatal alkotó, Schlichter György egy amatőr játékfilmsorozattal igyekszik megfogni a netes közönséget. Nézzük meg, hogyan teljesít!
