Ki mondta, hogy a sorozatkészítés csak a nagy stúdiók kiváltsága? Az internet és a digitális technika rengeteg hátránya mellett rendelkezik azzal az előnnyel is, hogy fiatal és tehetséges alkotók is lehetőséget kapnak arra, hogy elkészíthessék saját kisfilmjeiket, és a világháló révén azokat szélesebb közönséggel is megoszthassák. Ezek a munkák a későbbiekben referenciaként is szolgálhatnak komolyabb projektek leforgatásához. A fiatal alkotó, Schlichter György egy amatőr játékfilmsorozattal igyekszik megfogni a netes közönséget. Nézzük meg, hogyan teljesít!
Dallas Buyers Club, Breaking Bad, Csúcshatás
A Mellék/Hatás című, néhány perces epizódokból álló sorozat fiatal alkotói egy szintén fiatalokból álló társaság történetét dolgozza fel, akik egy veszedelmes összeesküvés sűrűjébe csöppennek bele. A történet alapja, hogy egy gyógyszerkutató cég, melyet egy bizonyos Dr. Wagner vezet, egy forradalmian új gyógyszert fejlesztett ki a rák gyógyítására. A szer azonban - mint az a kísérletek során kiderült - nem várt mellékhatásokat eredményezett, mely után az alanyok érzékszervei kiélesedtek, fizikai és mentális képességeik pedig megváltoztak. Ráadásul a gyógyszer igen erősen addiktív. A vállalat ezután igyekezett minden nyomot eltüntetni, így Wagner élete is fenekestül felfordul. Űzött vadként menekül, miközben titokban tovább folytatja kísérleteit oly módon, hogy a szert fiataloknak drogként árusítja. Ilyen fiatalokról szól a sorozat. A Mellék/hatás alapötlete igencsak kreatív. Adott lenne, hogy a sorozat afféle Dallas Buyers Club, Breaking Bad és Csúcshatás elegyeként működjön, és az alkotók okosan használják fel az említett művek elemeit. Munkájuk így valóban tisztelgés, nem pedig agyszerű lopás, mivel közben saját kreatív fantáziájukat is beleviszik a filmbe.
Hatás/
A történet különös, de épp ez a sava-borsa a sorozatnak. A szereplőgárdával sincsenek bajok, egyik-másik szereplő talán gyengébb a társainál, de teljesítményük nem zökkenti ki a nézőt az élményből, ami nagy szó egy amatőr munka esetén. A két bérgyilkos megszemélyesítői ismerősek lehetnek a Fix.tv Gumiszoba című műsorából. Egyikük a kissé vámpíros/boszorkányos megjelenésű Talpassy Dorottya, másikuk pedig az első hazai II. világháborús drámát, A Drága Elzát rendező Füle Zoltán. A film speciális effektjei nem erőltetettek, pont annyit látunk belőlük, amennyit kell, és bár látszik rajtuk a low-budget kidolgozás, mégis, mintha még ez is jól állna egy ilyen filmnek. A szövegek nem erőltetettek, sőt, egy-két helyen igazán ütősek: "Tudják, az urat azért béreltem fel, mert különösen kegyetlen...Kegyetlen, mert egy elektromos lombfűrésszel legyilkolta az exneje egész családját, és különösen, mert közben kétszer is töltött akkumulátort." Ugyanakkor az alkotók nem veszik magukat túl komolyan, ezért néha szinte önironikus poénkodásba fullad a túlzott visszafogottság. Amikor az egy szál rendőr egyenruha és kocsi nélkül érkezik, a bérgyilkos Delta ezt kérdi: "Mi ez? Rezsicsökkentett rajtaütés?"
A negatívumokról mellékesen
De akkor most pár szót a negatívumokról. Bár a képkivágások elég jól komponáltak, sajnos olykor becsúszik egy-egy tengelytörés, ami igencsak megbontja az egyébként korrekt egységet. A fényelés is lehetne kidolgozottabb, a színek időnként kiégnek, és talán a fehéregyensúlyra is lehetett volna több időt fordítani. Ezek a hibák persze a profi felszerelés hiányából is következhetnek, de kicsit több körültekintéssel elkerülhetőek lennének. Hasonló a helyzet a hanggal. Bár a színészeket mindenhol jól érteni, a hangok erőssége és hangzása nem kiegyensúlyozott és helyenként nem elég tiszta, az utólag betett hangok pedig eléggé elütnek a helyszínen rögzítettektől. A verekedős jelentek is egész jók lennének, de az alkotók túlzásba vitték az utóbbi idők filmes trendjének számító gyors vágást és a remegő kameramozgást. Ez egyrészt érthető, hiszen a technika segít elrejteni az ilyenkor fellépő hibákat (mert a színészek nem profi kaszkadőrök), de kicsit több tervezéssel talán ez is orvosolható.
Patikamérleg
Összességében azonban a Mellék/Hatás mérlege mindenképpen pozitív, mivel nem veszi magát túlságosan komolyan (ugyanakkor félvállról se), tisztában van a hibáival, melyeket igyekszik egyfajta ironikus bájjal elénk tárni, de tudatában van erényeivel is, és remélem, hogy az alkotók érzik azt a potenciált, ami az alapanyagukban rejlik. Látszik, hogy a fiatalok alázattal láttak hozzá a sorozat elkészítéséhez, mert szeretik, amit csinálnak és jók is benne. Jómagam, aki szintén elkövettem egy-két amatőr filmet, tudom mennyire nehéz szinte a semmiből összehozni valamit, ami működik is. Csak bátorítani tudom a derék alkotóbrigádot!
