A filmkészítés egyik fontos funkciója lehet, hogy közelebb tudja hozni a jelenkor emberéhez a múlt emberének dilemmáit, aki így jobban megérti és átérzi a megtörtént eseményeket, a régi korok hangulatát, az akkor élt emberek érzelemvilágát. Az Akik maradtak, Tóth Barnabás filmje szerencsére el tudja érni mindezeket.

A második világháború után Aladár, a szülész-nőgyógyász próbál visszailleszkedni a társadalomba. Munkahelyén, a kórházban tisztességgel helytáll, azonban a háború során átélt borzalmak miatt zárkózottá vált, magánélete üresen, az orvosi lapok olvasásától eltekintve eseménytelenül telik. Egy napon a rendelőjében találkozik a 16 éves Klárával, aki szintén a háború által okozott traumákkal küzd, szinte mindennel szemben elutasító, Aladárban mégis egy olyan embert lát, akihez talán a közös veszteségeken keresztül kötődni tud, és aki megérti őt.

A film kettejük kapcsolatának alakulását mutatja be. A középkorú férfi és a fiatal lány egymáshoz való közelsége sokak számára félreérthető, ami több konfliktushoz is vezet. A néző számára azonban végig nyilvánvaló, hogy bár néha valóban van egy-egy félreértelmezhető jelenet, alapvetően nem férfi-nő kapcsolatról van szó, hanem egyfajta apa-lánya viszonyról. Egy kicsit mindkét fél azt tudja megtalálni a másikban, amit a háború elvett tőle. Tóth Barnabás az ő viszonyukat végig nagyon elegánsan, minden giccstől és túlzástól mentesen mutatja be. Olyan film ez, ahol a fontos részletek egy-egy elejtett megjegyzésből vagy apró gesztusból derülnek ki, semmi sincs tolakodó módon, erőltetetten elmagyarázva. Tóth Barnabás bízik abban, hogy nézői tudnak olvasni a sorok között.

Az érzelmek kifejezésének eszközeiben meglévő elegancia a film egészét áthatja. A cselekmény komótosan, de az érdeklődést a részletekre és a szó legnemesebb értelmében vett egyszerű emberi drámára fogékony nézőben végig fenntartva megy előre. Van időnk részletesen megismerni a főszereplőinket, akik kis lépésenként mennek egy remélhetőleg kiegyensúlyozottabb, boldogabb élet felé. A felvetődő témák komorsága ellenére is a történet kifejezetten kedves és szerethető, sőt egészen felemelő filmélménnyé áll össze a nézőben. Ezen felül fontos erénye a filmnek, hogy pontosan annyit mond el, amennyit szeretne, nem húzza tovább a játékidőt, mint ameddig tényleg érdemes. 

A színészek mind jól teljesítenek, a főszereplő párt alakító Szőke Abigél és Hajduk  Károly is megkapó természetességgel bújnak karaktereik bőrébe, de a mellékszereplőkre sem lehet panasz, mindannyian jól eljátszott, hús-vér karakterek. Talán mégis külön említést érdemel Szőke Abigél, hisz ilyen fiatal színésznőtől ritkán látni ilyen őszinte, emberi, érett alakítást.

Idén országunk az Akik maradtakkal nevez az Oscar-díjra. Azt gondolom, idén jelentős esélyünk a film minőségétől függetlenül sincs ezen díj elnyerésére, és a film egy olyan, jellegzetesen közép-európai élményanyagból táplálkozik, ami más országok lakói számára talán nehezen befogadhatóvá teszi. Mégis azt mondom jó, hogy ezzel a filmmel neveztünk a következő gálára, hiszen minőségét tekintve minden szempontból büszkék lehetünk rá. Ehhez képest pedig az esetleges nyerési esélyek nem is olyan fontosak.