Vegyünk alapul minden olyan történetet, ami azt írja körül, hogy szükség van egy olyan intézményre, szervezetre, ami tagjait arra képzi ki, hogy a sötét erők és lelkek ellen felvegye a harcot és a világ rendjét fenntartva őrizze a törékeny békét. Nem egy ilyen sztori áll rendelkezésünkre, sőt, az animék világában bőven találunk ehhez hasonló témájú műveket. Mai alanyunk több tekintetben is kitűnik társai közül.
Történetünk eredete abból indul ki, hogy sok-sok évvel ezelőtt a Démonisten káoszba és sötétségbe taszította a világot. A Halálisten a démon legyőzése után, hogy ez az esemény soha ne következzen be újra, létrehoz egy iskolát amelyben úgynevezett Fegyvermestereket és Fegyvereket képeznek ki, hogy felvegyék a harcot a sötét erőkkel. A nebulók párban dolgoznak és, ha összegyűjtenek 99 lelket plusz egy boszorkány lelkét, akkor a Fegyverből Halálkasza válik, aki a Halálisten legerősebb eszköze lehet a gonoszok elleni harcban. Történetünk fő motorját ez adja, és még számos titkot rejt az 51 részes sorozat, amelyek csak még színesebbé teszik az atmoszférát.
Az imént említett 51 részes sorozat megannyi társához hasonlóan szintén manga formájában látta meg a napvilágot 2004-ben, és Atsushi Ookubo mangaka munkásságát dicséri. A 25 kötetből álló történet egészen 2013-ig futott a japán boltok polcain, és 2008-ban a BONES stúdió jóvoltából a rajongók megismerkedhettek az anime adaptációval is, olyan kortársak megjelenésének kíséretében, mint a Vampire Knight, vagy a Code Geass második évada. A sorozat azonnal sokak kedvence lett egyedi atmoszférája, változatos és nem hétköznapi humorának köszönhetően.
A változatos és izgalmas légkör megteremtésében jórészt a megannyi érdekes karakter játszik fontosabb szerepet, akiket a széria fokozatosan ismertet meg velünk, hogy még véletlenül se öntse a nézőre a sok különc figurát, hiszen nagyon hamar csömörünk lenne tőlük. A történet azok köré a szereplők köré épül, akik szerves tagjai a korábban említett iskolának, jellemvonásaik mind egyediek, így a nézőnek nem jelent komolyabb kihívást azonosulni ezekkel a különös figurákkal. A Soul Eater két meghatározó szereplője Maka Albarn és Soul, akik animék terén abszolút helyet foglalnak el a legendás párosok csarnokában. Maka egy Fegyvermester és Soul az ő Fegyvere, egy halálos kasza, aki bármikor képes átváltozni, ha a szituáció épp úgy kívánja.
A sztori szálának kezdetén Maka és Soul épp begyűjtötték a 99. lelket. Már csak egy boszorkány lelke kell, hogy Soul legyen a legerősebb kasza, aki felveheti a sötét erőkkel a harcot. De mint tudjuk, semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Hiszen akár be is fejeződhetne a sorozat ennyivel, ám akad egy kis bökkenő. Ha elszúrják, és a 100. lélek, amelyet Soul elfogyaszt (merthogy ebben a világban a lelkek megsemmisítését eképp végzik) nem boszorkánylélek, akkor minden nullázódik és kezdhetik elölről. Tovább nem is spoilereznék, hiszen valószínűleg mindenki rájöhetett már a folytatásra. Rajtuk kívül megismerkedhetünk barátaikkal, a többi Mesterrel és Fegyverrel, különc tanárokkal és sok furcsa mellékszereplővel is. Ez mind izgalmasnak hangozhat elsőre, megnyerő a sorozat felvezetése és témája is, egyesek számára mégsem lehet egy könnyen emészthető darab.
Említettem korábban, hogy a sorozat remek humorral operál, kiválóan kelti a feszültséget is, tekintve hogy egy vígjáték műfajjal tarkított akció-fantasy shounen-ről van szó. Nyilván rájöhettünk már arra, hogy a lélekvadászós és felfalós történet nem mindig alapja az önfeledt hangulatnak, ennek rendje és módja szerint a sorozat helyenként igen feszült és sötét, ez legfőképp a végkifejlet felé haladván érezteti különösebben magát. Az 51 rész nem teljesen foglalkozik végig az alapsztorival, időnkét néhány vicces küldetés, és esemény is megszakítja a vonalat, mindeközben ügyel rá, hogy ne zökkenjünk ki két rész között abból amibe már a kezdetén belecsöppentünk. Mindig tartogat egy olyan hozzávalót, hogy a néző izgalmát végig fenntartsa és érdeklődéssel kezdjen neki a következő résznek.
Viszont itt ismételném önmagam, hogy mindezek mellett mégsem könnyen emészthető, legalább is azoknak, akik nem fogékonyak arra a vonalra, amelyet a Soul Eater képvisel. A széria ugyanis sok-sok olyan jelenetet tartalmaz , amelyek egy átlagos nézőnél könnyen kicsapják a „WTF” biztosítékot, és ez az egyik védjegye a műnek. Az anime ugyanis számos olyan szituációt produkál (a manga is egyébként), amelyek tele vannak az őrültség fogalmát teljesen kimerítő képsorokkal, melyek során a fejünket is foghatnánk, ha még nem vagyunk beleedződve ebbe az animés műfajba. Mert tetszik vagy sem, ez a fogalom is külön műfajt képvisel a japán animációk világában. Ezek az elképesztő, furcsa és különc szcénák még őrültebb humorral vannak vegyítve, amelyeket egyes esetekben akár szemrebbenés nélkül rázúdít a nézőre, és ezt csak színezi a sok ecchi (erotikus) tartalom.
Technikailag a rajzolási stílus eltér a klasszikus animés ábrázolástól és a humor jegyében némely karakter képes a visszataszító szintig deformálódni, és ezt a vonalat követi végig a sorozat. A zenei betétek is remekül illenek a jelenetekbe, szolgáltatva az azoknak megfelelő hangulatot. Magyarországon is bemutatásra került a sorozat, az Animax TV csatorna közvetítésében és kapott egy viszonylag korrekt (magyar vonatkozásban persze) szinkront is.
A Soul Eater minden tekintetben egy fiatalkorunkat meghatározó anime. Az időnként sötét és komor hangulatot remekül ellensúlyozza a remek humor, amely esetenként azért elég bizarr is tud lenni, keveredve az őrültség faktorral, amely igazából csak a műfaj kedvelőinek emészthető meg igazán. Mindezek mellett természetesen az animék kedvelőinek alapműnek számít.
