Nincs könnyű dolgom ha A mindenség elméletéről kell írnom. Egyrészt azért, mert már korábban írtunk az Oscar-díjas filmről, másrészt pedig azért, mert ha Hawkingról szeretnék értekezni, akkor minimum fél év múlva kellene nekilátnom ehhez az íráshoz. Rendkívül érdekes és hihetetlen nagy zseni volt a professzor, ezért kb. már 9. osztálytól kezdve rajongok érte. Mit szólnátok ahhoz, ha gyorsan átfutnánk a filmen és gondolatébresztőnek írnék pár dolgot, amiket akár a kommentekben meg is beszélhetnénk? 
Simán rávághatnánk a filmre, hogy egy cukormázas dráma, de ennél sokkal több rejtőzik benne. Elég ha csak ott kezdjük, hogy az első sokkra már az első fél órában fény derül. Nem épített a rendező egy idealizált, vidám történetet, hanem csak épphogy bedobott minket a sztoriba, és máris keserű színezetet kapott a film. A hangsúly nem Hawking betegségén, hanem a küzdésén és zsenialitásának kibontakozásán van. És pont ez az, ami miatt nekem nagyon tetszett. (Azt még így az elején hozzátenném, hogy most láttam először a filmet. Szomorú, hogy csak most, de ez a minimum, amivel tiszteleghetek Stephen Hawking személye előtt.) Adott egy rendkívül okos fiatal, aki rajong a fizikáért, annak is a kozmológia nevű alágazatáért. Fekete lyukak, csillagok, űr és minden, amitől egy geeknek vagy gyerekkorában asztronautaságról álmodó embernek beindul a fantáziája. Stephen azonban fantasztikus agyával egészen mesteri szintre emeli ezen dolgok tanulmányozást. Ez abban is megnyilvánul, hogy az Egyesült Királyság legrangosabb egyetemén szerezte doktori fokozatát. Az Univerzum keletkezése és a fekete lyukak, valamint az idő az, ami főhősünket leginkább érdekli. Ennek szenteli életét, csakhogy 21 éves kora előtt egy betegség következtében elég komolyan elkezdett leépülni. Az akkor még ismeretlennek számító neuronbetegsége azonban nem szabott gátat neki, ami azért is érdekes, mert bár ezáltal nem tudott teljes életet élni, szürkeállománya mégis szüntelen dolgozott. Elég volt például az, hogy egy kötött ruhán keresztül meglássa a kandallóban ropogó tüzet, hogy rájöjjön valamire. Teljesen megérdemelten kapta meg Redmayne az Oscart, mert szó szerint átvedlett korunk Einsteinjévé. A mimika és az arcjátéka egészen döbbenetes, minden szemrángás és a film végén látható néma szó, nevetés a helyén van és élettel teli. A zene azonban ad egy emocinális töltetet a filmnek, de mégse hajlik át giccsbe. 
Ha az előző bekezdésből kiragadom a betegséget és azt boncolgatom, akkor újabb rétegeket vehetünk észre Hawking esetében. Elég csak arra gondolni, hogy a szó szoros értelmében lebénultak a végtagjai, mivel az őt sújtó kor a motoros mozgásokért felelős területeket támadtam meg az agyában. Emiatt tolókocsiba, később pedig kézzel vezérelhető tolókocsiba (?) kényszerült. Kicsit furcsa, hogy a fogyatékos, vagy súlyosan sérült emberek tudnak az életről a legönfeledtebben beszélni nem? És itt most ne a klisét ragadjátok ki, mert tudom, hogy páran sokan azt láttok benne. Na, Stephen azért is volt rendkívüli férfi, mert nem ilyen témájú előadásokat tartott, hanem az Univerzum keletkezését kutatta. Itt viszont nem csak a tudásanyag hiánya miatt, hanem azért is megállok, mert ez a terület elméleti síkon mozog. Feltételezések sokaságából áll, viszont a különféle tudományos területek egyre több felfedezést tesznek. Azt mégis bedobom, hogy Hawking szerint az egész Univerzum egy fekete lyuk robbanásából keletkezhetett. Ami ugye azért is érdekes, mert ezek az objektumok csillagok összeomlásából születnek. Ezek szerint a Világegyetemünk valami még sokkal nagyobb rendszer tagja. Ami jelenlegi ismereteinkkel felfoghatatlan, de ha elkezdünk ezen agyalni, akkor garantáltan beüt a teljes mindfuck.
Sajnos azonban bármennyire is szép és megható film A mindenség elmélete, tényként kell kezelnünk, hogy az igazi főszereplője 4 napja már nincs közöttünk. Az, hogy hova került szintén rejtély, mivel elméleti fizikus révén nem hitt Istenben. Azt viszont vakul hiszem, hogy egy sokkal jobb helyen van, ahol még inkább ki tud bontakozni. Talán egyszer megtalálja azt az elegáns egyenletet, amit egész életében szüntelen keresett. Az, hogy hozzá hasonló zseni még valaha is születik lehetetlen megjósolni, de bár nem is tudásban, hanem a technológia legfőbb támogatójaként Elon Musnak elég nagy esélye van arra, hogy valami igazán nagy volumenűt alkosson. Mi pedig ne azon szomorkodjunk, hogy Hawking már nincs közöttünk. Helyette örüljünk annak, hogy vele együtt élhettünk egy jó ideig, még ha személyesen nem is találkoztunk vele. 
Nyugodjon békében professzor.
