Enyedi Ildikó filmje, a Testről és lélekről (ld. korábbi írásunkat) 42 évnyi ínség után érte el újra, hogy magyar filmnek ítéljék Berlinben az Arany Medvét. Enyedi Ildikó elsőre nem kapott/kaphatott diplomát a filmművészetin. Hat éve ugyanitt ledoktorált. Néhány napja pedig Prima Primissima díjas lett, negyedik filmes alkotóként annak 2003-as alapítása óta. Az elismerés korábbi kinematográfus tulajdonosai: Koltai Lajos, Kósa Ferenc és Sándor Pál. Illusztris társaság. Enyedi Ildikó őszinte, szókimondó, nyíltszívű ember, amiért egész életében kapott már hideget-meleget, balról is, de főleg jobbról. Enyedi Ildikó 1999-ben nem kapott szemle fődíjat, holott abban az évben ő készítette a legértékesebb magyar filmet. Igen, leírtam. Fentiek ellenére a való életben Enyedi Ildikó egy apró termetű, törékeny, végtelenül szerény, kedves, szeretetre méltó ember. Enyedi Ildikónak néha kicsit sokat kell várnia, míg újra nagyjátékfilmet forgathat. De ő kivárja. Az idő pedig őt igazolja. Mik ezek, ha nem ellentmondások? Nézzünk hát mögéjük! Időrendben és objektíven.
Védd meg, ha bírod, mondd: megérte,
megérte, mondd, hogy így a jó,
megérte minden kaptató…
(Nemes Nagy Ágnes: Védd meg)
A diákévek
A páratlan tehetségű alkotó a középiskolát követően a Montpellier-i Egyetem diákja volt 1974-ben. 1975–1978 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre járt, ahol diplomát is szerzett, majd 1979–1984 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán csiszolgatta tudását, tágította világképét, méghozzá Fábri Zoltán osztályában, diplomát azonban itt nem kapott. 1978–1984 között tagja volt az INDIGÓ (Interdiszciplináris Gondolkodás) művészcsoportnak, amely Erdély Miklós vezetésével működött, és a társaság folyamatos szellemi munícióját a forma- és kreativitásfejlesztő gyakorlatok adták. Enyedi korai műveinek szertelensége részben innét is eredeztethető.
1980-88
A rendezőnő pályáját experimentális ihletésű rövidfilmekkel kezdte a Balázs Béla Stúdióban (BBS). Hét short, sorrendben: Flirt/Hipnózis, A néző, Rózsalovag, Új könyvek, Vakond, Invázió, Hülyeség nem akadály. Közülük az első, a Flirt/Hipnózis külön figyelmet érdemel. A kísérleti tekercs egy fiatal gyerek hipnotizálásának két fázisát mutatja be. Enyedi tehetsége, a lélek rezdülései iránti fogékonysága már ebben a munkában megmutatkozik, ám itt még sokkal inkább a BBS kánonja, mint az egyéni hang szólal meg. 1984-től a Mafilm rendezőasszisztense lett, majd az 1985-ben készült Vakondban már megmutatkoznak a direktor később védjeggyé váló stílusjegyei, műveinek alapvonásai: film és valóság, fikció és dokumentum viszonyának vizsgálata, játékosság és finom irónia. Ebből a szempontból a Vakond a korai pályaszakasz egyik kulcsművének tekinthető.
1989
Bemutatják első nagyjátékfilmjét, Az én XX. századomat. Az alkotás a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon elnyeri a legjobb elsőfilmnek járó Arany Kamerát! Díjazzák még Las Vegasban és Edinburgh-ben is, és persze a honi filmszemlén elhozza a Gene Moskowitz-díjat. Ez a csiszolatlan gyémánt 2000-ben bekerült az Új Budapesti Tizenkettő közé is. Melyik elsőfilmes mondhatja ezt el magáról saját országában? (Kéretik megnézni a többi 11 filmcímet!) A rendező debütfilmje a magyar filmtörténetben fekete szériának nevezett vonulathoz tartozik. A széria darabjai (pl. Kárhozat, Céllövölde, Szürkület, Szenvedély, Árnyék a havon, Gyerekgyilkosságok, Woyzeck) főként a fekete-fehér nyersanyag használatban és az univerzalisztikus látásmódban hasonlítanak egymásra, ami egyúttal kizárja a társadalmi-politikai beágyazottságot, és bármilyen politikai hatalommal való diskurzust. Enyedi filmje azonban meg is haladja a fenti mozgóképeket, amennyiben elementáris epikus energia és világteremtő vágy lakozik benne. Az ikerpár talányos története a századforduló reményteli idejében, de történelmen kívül vagy felül álló absztrakt terében játszódik. Az én XX. századom minden képkockáját a filmcsinálás öröme hatja át.
A szerző azonban úgy barkácsol, hogy a látszólag össze nem illő alkatrészek, „kacatok” egy csillogóan gazdag, varázslatos lenyomatát adják egy letűnt kornak. Mintha egy kisgyermek szemlélné a múltat, mindenféle rendszerező gondolkodás béklyója nélkül. Ebben az alapszemléletben ezért magától értetődő természetességgel megférnek egymás mellett egészen földhözragadt és csodás események is. A film legszebb vizuális motívuma, ahogyan a fényforrások, illetve általában a fény szerepe végigvonul a történeten. A fény mint az ősmozi születésének egyik alapfeltétele. A kettős, sőt hármas szerepben brillírozó Dorotha Segda, a hatás alatt álló férfit alakító Oleg Jankovszkij, valamint a mindig tűpontosan játszó Andorai Péter mind-mind rendkívül erős színészi jelenléttel töltik meg ezt a varázslatos filmet.
1990-97
Egy majd’ öt éves szünet előzte meg a soron következő nagyjátékfilm, a Bűvös vadász megszületését. Enyedi a köztes időben készítette a Lidércek című rövidfilmet, majd tévés megrendelésre egy hét rövidfilmből álló sorozat egyik darabját, melynek részei Füst Milán: Ez mind én voltam egykor című írásának részleteire épülnek, és a sorozat a Közjáték címet kapta. A Téli hadjárat újra egy erősen kísérleti darab, mielőtt az alkotó biztos léptekkel, filmről filmre egyre jobban elköteleződik a realisztikus ábrázolás, és a valóság darabkáiból születő mágia mellett.
A Bűvös vadász alapjául a háromfelvonásos, romantikus Weber-opera szolgált, részleteiben pedig középkori Mária-legendákon alapul. A többszörösen áttételes alkotás formailag lényegesen zsúfoltabb, mint Az én XX. századom, már-már barokkosan túldíszített, szerkezetét pedig kissé megterheli a sokszoros keretbe helyezett történetmesélés. Fentieket tekintetbe véve stiláris és formai szempontból zárványnak, elvetélt kísérletnek tekinthető a Bűvös vadász Enyedi pályáján, még akkor is, ha alapvetően minőségi munka, és a rendszerváltás utáni magyar film átlagából is jócskán kiemelkedik. Tér- és időjátékai, parabolaszerű narratív struktúrája az első pályaszakasszal, míg humora, játékossága a későbbi művekkel rokonítja.
A rendezőnő karrierjében utólag vízválasztóként értékelhető Simon mágus előtt készített egy rövidfilmet A gyár címmel, amiről sajnos jelen sorok írójának nincsenek ismeretei, ellenben következő munkájáról annál inkább. Az 1997-ben az Arte filmcsatorna felkérésére készült Tamás és Juli egy több mozgóképből álló kvázi-antológia része, melyben több filmes foglalta történetbe az ezredfordulóról alkotott képzeteit. Egy óvónő és egy bányászfiú megejtően szép szerelmi históriája túlmutat önmagán Enyedi értő és érzékeny keze nyomán. A tévéfilmes formai megoldások és a kis költségvetés ellenére rendkívüli módon sikerül ötvöznie a realista látásmódot a meseszerű, lebegő, kissé misztikus hangulattal, ami enyhén elemeli a földtől a művet. A két főszereplő közül különösen Angyal Márta éteri alakítása érdemel szót, aki 17 évesen kapta meg a főszerepet. Egy szombathelyi amatőr színtársulatban játszott évekig, a Tamás és Julinak mégis ő a szíve-lelke.
1998-2008
A Simon mágus különleges helyet foglal el az alkotó pályáján. Eddigre sikerült elérnie, hogy minimálisra korlátozott, letisztult formai eszköztárral és egy roppant mód lecsupaszított történet elbeszélésével is létrejöjjön a csoda a vásznon. Varázslat apró rezdülésekből, mágia hosszú csendekből. Ha létrehozható a film eszközeivel mágikus realizmus, akkor ez a mozi megalkotta azt, és hinnünk kell Erdély Miklósnak e tekintetben. A Simon mágus alapja az apostolok cselekedeteinek apokrif története: Simon és Péter vetélkedése. A konkrét történet szintjén túl tanulságos a film utaláshálója is: hit kontra tudomány, vallás kontra köznapi élet, ezotéria kontra praktikum. Napestig sorolhatnánk a korunkra vetíthető ellentétpárokat, melyek mindegyikével megfeleltethető a két főhős párharca, szembenállása. A Simon mágus meditatív tempója, komótos időkezelése megelőlegezi a Testről és lélekről belassult, gesztusokra épülő filmnyelvét, pedig majd’ két évtizeddel korábban készült!
Enyedi Ildikó az egyik legnagyobb valaha élt filmes, Tarkovszkij művészetével való rokonítása a Simon mágusnál jöhet szóba (bár legfrissebb opusa kapcsán sem áll távol a valóságtól), azonban ez egy külön értekezés tárgya lehetne. Egy dolog bizonyos: Enyedi Ildikó jó értelemben vett, a nagy formátumú szerzőkre jellemző monomániája nem a tematikai ismétlődésekben, sokkal inkább abban nyilvánul meg, hogy filmjei a hetedik művészet adta komplex eszköztár segítségével érzékítik a rögvalóságban lépten-nyomon jelen lévő csodát. Nagyjátékfilmjeit tekintetbe véve Az én XX. századomban a fény szerepe, a Bűvös vadászban a történet/történelem egymásra rétegzettsége, a Tamás és Juliban a puritán környezet és az archetipikus főhősök viszonya, a Simon mágusban pedig a főhős elemi jelenléte jeleníti meg ezt a varázst.
1999-2008 között néhány kisebb-nagyobb filmes munka (irodalmi közérzetfilm, lírai rövidfilm szakmatársakkal, doku a pécsi filmszemlékről, stb.) mellett főként egyetemi tanári munkája kötötte le. A dekád végén született az Első szerelem című rövidfilmje, mely két kamasz különlegesen ábrázolt randevújának, hótiszta szerelmének humoros, ugyanakkor megrendítő történetét meséli el. A film érdekessége, hogy a főszerepet tizenhét éves lánya alakította.
2009-2017
Enyedi Ildikó 2011-ben egy csendes diadalt könyvelhetett el, mely szakmai, de tán erkölcsi elégtétel is volt számára. Ledoktorált a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A következő évtől a nagyszerű A nyomozót jegyző Gigor Attilával közösen elkészítették az elmúlt évtized egyik legerősebb magyar sorozata (az Aranyélet mellett), a Terápia első két évadát, majd elkezdődött a hamvából feltámadt magyar film Saul fia utáni legnagyobb sikerének viszontagságos előkészítése, forgatása. A Testről és lélekről című moziról, és az alkotás sikertörténetének minden mozzanatát naprakészen lekövetheti mindenki a sajtóból. Szerencsés csillagzat alatt született a mű, a diadalmenet nem ért még véget, főszereplőnője, Borbély Alexandra épp a minap kapta meg a legjobb női főszereplőnek járó Európa filmdíjat. A Testről és lélekről perfekcionizmusa már egy vérprofi alkotót sejtet, mindamellett, hogy a filmet egyáltalán nem méltánytalanul hordozza tenyerén lassan a fél világ.
Hiátusok
Enyedi Ildikó legnagyobb vágyálma, hogy megfilmesítse az általa a világirodalom egyik legnagyszerűbb regényének tartott Füst Milán művet, A feleségem történetét. Jómagam pedig egyetlen erősen pótolandó hiányt érez a rendezőnőt illetően. Életművének darabjai legálisan nagyon kis százalékban szerezhetők be. Reméljük, idővel – esetleg az Oscar-díj és a Kossuth-díj megszerzésével – változni fog a helyzet e téren is. Minden egyéb tekintetben Enyedi Ildikó az őt megillető helyre került. A többi néma csend...
Szabó Zsolt Szilveszter
Képek forrása:
1. kép: nol.hu
2. kép: obuda.hu
3. kép: Filmtekercs
4. kép: asakaltrove.com
5. kép: sorozatjunkie
