A Defenderst mindenhol úgy jellemezték, mint a tévére szabott Avengerst. A Marvel ugyanis megkísérelte azt, amit a moziban már sikerrel véghez vitt. Csinált pár különálló sztorit különböző karakterekkel és összeeresztették őket. A végeredmény? Véleményem szerint felemás. Spoileres leszek.
Nos, ugye minden a Daredevil első évadával kezdődött. A képregényben otthonosan mozgók egy idő után sejthették, mi lesz a kifutása a dolognak, aztán be is jelentették a sorozatot. A baj csak ott kezdődött, hogy addigra a Netflix szuperhősös játszóterének megváltásaként tekintettek a dologra, mert minőségingadozás ütötte fel a fejét. Egyesek szerint már a Daredevil második évadánál, szerintem a Luke Cage-nél. Azt nem tagadhatjuk, hogy a kutya valahol a forgatókönyveknél volt elásva, a pénz ugyanis tévés mércével mérve látszott a sorozatokon. Aki pedig nem osztja a véleményem, miszerint egy jó szkript betapasztja egy bizonyos fokig a költségvetési hiányt, azzal nagyon nem egy hajóban evezünk. Én mindegyik karakter történetét nagyon akartam élvezni, és nem tagadom, élveztem is valamennyire, de totálisan megértem azokat is, akik kaszálták valamelyiket. Sokszor valóban csak a szuperhős téma tett a dologhoz pluszt, és mikor annyi más sorozat van, idő pedig oly kevés, érthető a dolog. Na, de majd akkor, ha összeáll a csapat. Hát összeállt, és úgy vagyok most is, hogy akármennyire akarom szeretni a végterméket, nem tudom nem látni a hibáit. Nagyjából azon a szinten vagyunk, mint az Iron Fist első évada tekintetében. Nem túl rossz, de sokaknak nagyon kevés lesz. De mit csesztek el ennyire? Több mindent, menjünk szépen sorban.
Mindegyik karakter önmagában eléggé különbözik ahhoz, hogy behozza a tető alá az egyediségét, itt viszont ez nem mindig sült el jól. És véletlenül sem az összeférhetetlenség miatt, mert kimondottan érezhető volt a kémia a szereplők között, de néhol az írók nagy ívben tojtak arra, hogy kibontsák őket önmagukban, így egy-két karakter a saját maga sablonos átirata lett. Pedig egy évad bőven elegendő lett volna arra, hogy mindenkit elmélyítsenek, feltárják a közöttük lévő kapcsolatot. Nos, elsősorban itt buktak el. Jessica Jones összefut Matt Murdock-kal, Luke Cage összefut Danny Randdel, és ennyi. A filmes nagy testvérektől átvett egymás cikizése valóban poénos és jól mutat, másfél-két órában elegendő is lenne, de itt egy sorozatról beszélünk, bő nyolc epizóddal. Sem a szereplők közti konfliktusból nem kapunk eleget, sem pedig a karakterek belső motivációiból. Jessica Jones például többnyire csak úgy ott van, ahogy az expalija is pusztán csak halad a csapattal. Mindketten kapnak egy kiindulási pontot arra, hogy miért is veszik üldözőbe a Hand nevű übergonosz szervezetet, de onnantól kezdve csak betolják őket az eseményekbe, nem pedig alakítják azokat.
Ez persze nagy elvesztegetése két olyan karakternek, akik jóval többet érdemelnek, tekintve azt, hogy Krysten Ritter és Mike Colter is megfelelő színészek a feladathoz. Több helyen olvastam a neten, hogy Finn Jones eléggé vérszegény Iron Fist lett, de ahogy említettem már a sorozat akkori kritikájában, nekem itt megnyerőbb volt, mint a Trónok Harcabeli alakításában. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy ezt nem rombolta le kissé, mikor sokszor csak egy nyavalygós kissrácot hozott. Ennek ellenére az ő motivációja volt a legmélyebb, de azt jól elültették már a saját sorozatában, akárcsak Daredevilét. Az utóbbi halottnak hitt szerelme, Elektra egy gyilkológépként támad fel, ami tökéletes alap arra, hogy a vak ügyvéd a „szeretem, ne bántsuk”, és a „megvédem az embereket” közt ingázzon. Arról nem is beszélve, hogy Iron Fisten kívül neki volt a legtöbb gyakorlata a titkos szervezetes nindzsák körével. Az előzetes alapján én mondjuk Sigourney Weavert vártam a legjobban, aki elég nagyágyú ahhoz, hogy kapjunk egy frankó főgonoszt. Megkaptuk? Nem. És mindezt nem a színésznő miatt, hanem amiatt, hogy egyáltalán nem kapott rendes forgatókönyvet a kezébe. A karakter kifejtetlen, felemás, odadobott motivációi vannak, és mindezt csak a szakmában szerzett rutinja és tehetsége javítja fel. Persze ezt is elveszik tőle félúton, ahogy tették ezt Mahershala Ali karakterével is a Luke Cage-ben. Úgy látszik, a Netflix szereti kinyírni indokolatlanul a legjobban alakító színészeit. És mindezt miért? Hogy az egész sorozatban a bábként irányított Elektrából manipulatív mesterbűnözőt csináljanak. Lett volna ezzel gond? Nem, ha elhitetik velem. És ott volt a Daredevil teljes második évada, hogy ezt megalapozzák. Nem tették.
Mindent a forgatókönyv nyakába varrok, mert rendben, hogy nem kaptunk jobban kifejtett karaktereket, egy igazán odavágós főgonoszt, de izgalmat se nagyon éreztünk. Volt egy két pont, ahol felpörgött a sztori, viszont nyolcvan százalékban csak mentek jobbra-balra a szereplők. Igazán egyszer sem aggódtam értük és egyszer se dobott oda a falhoz egy cliffhanger. Emellett a részek is furán voltak elosztva, mert volt olyan, hogy felépítenek egy nagy bunyót, és mikor a csapat feláll, akkor jön a stáblista. Ez persze a Netflixnél nem akkora baj, hisz nem kell egy hetet várni, kapcsolhatod a következő részt. De pont ez fogja a darálók számára azt az érzést adni, hogy egy túlnyújtott filmet néznek. Mellesleg, a karakterekre visszatérve, hiába kedveltem a legtöbb mellékszereplőt a saját sorozataikban, itt nagyon túl voltak zsúfolva. Daredevil kis csapatának más se volt a dolga, csak az, hogy nyavalyogjanak, mert Matt felvette újra a jelmezét. Ne értsetek félre, ez lehetett volna egy érdekes konfliktus a karakterek közt, de itt nem volt hely és idő a kifejtésére, ettől csak nyafogásnak hatott. És akkor beszéljünk az akciókról. Elvégre ez egy szuperhőssztori. Kell a fenének a karakterkibontás meg az egyéb vacakságok, ha van bunyó. Volt bunyó. Nem sok, de volt. És volt két gyönyörűen megkoreografált összecsapás benne - de sajnos olyan is, ahol a kameraman úgy rángatta a kezébe adott készüléket, mint valami idegbeteg alkoholista. Pedig mennyire ütött már az a pár másodperc, mikor elsőre összeálltak?
Az a legnagyobb baj a Defenders esetében, hogy nem volt nézhetetlen. Ugyanakkor sokkal jobbnak kellett volna lennie . Kijavítani a hibákat, és megmutatni, hogy van létjogosultsága egy ilyen sztorinak a tévén is. Fáj kimondani, de nem veszt vele túl sokat az ember, ha kihagyja. Nem rossz egy hétvégi szórakozásnak, de sajnos ennél nem több.
