Búcsú Endertől

Orson Scott Card: Az elme gyermekei

2017. március 13. - Letya

Amikor a kezembe veszek egy könyvet, mindig elolvasom az előszót és/vagy utószót, sőt, még a köszönetnyilvánításokat is. Sokan ezeket feleslegesnek tartják, hiszen nem tartozik a regény cselekményéhez, mégis érdemes elolvasni, ugyanis sok információhoz juthatunk a történettel kapcsolatban. Ebben a konkrét esetben például arról, hogy Orson Scott Card már a Fajirtásban befejezhette volna a regénysorozatot, de mivel előre eladta a történetet, így két részre bontotta a regényt, aminek köszönhetően megszületett ez a könyv is. Pedig mennyivel jobban jártunk volna, ha csak trilógia lett volna!

azelmegyermekeifo.jpg

Az előző részben sok nyitott kérdést sikerült lezárni, azonban még mindig közeledett Lusitania felé a flotta, melynek fedélzetén ott a Kis Doktor. Jane lekapcsolása is a közeljövőben vált esedékessé, így éjjel-nappal folyt a munka a lusitaniai lakosok kitelepítésén. Jane-nek köszönhetően lehetőség nyílt a fénynél gyorsabb utazásra, csak éppen az első kísérletkor nem várt esemény következett be. Ender tudatalattijából megalkotta a testvérei fiatalkori énjeit, így amikor kiszálltak az "űrhajóból", a férfi mellett ott állt a fiatal Peter és az ifjú Valentine. Az egyetlen probléma csak az volt ezzel, hogy így három test rendelkezett egyetlen aiuával (lélekkel), ami sokáig nem tartható fenn.

orson_scott_card-az_elme_gyermekei.jpg

A regény eleje még érdekesnek mondható, ugyanis a három testnek köszönhetően, főhősünk egyszerre három problémával is tud foglalkozni. Peter és Vang-mu (akit az Ösvény világáról ismerhetünk) nekilát, hogy meggyőzze a Csillagközi Kongresszust, hogy állítsa meg a flottát és ne pusztítsa el Lusitaniát. Azonban a két fiatal nem állhat a kongresszus elé csak úgy, előtte meg kell találniuk azt a személyt, aki nagy befolyással bír a képviselőkre, és őt kell meggyőzniük arról, hogy a Kis Doktor bevetése végzetes és felesleges lenne. Ez valamelyest társadalomkritikai tartalommal is bír, hiszen a megválasztott képviselők többsége (nagy része) valójában nem más, mint a tőkemonopóliumok szavazógépe. A párosnak viszont nem egy magáncég fejét kell meggyőznie, hanem egy filozófust.

Közben Valentine és Miro újabb és újabb lakható bolygókat keres, ahová átmenekíthetik Lusitania lakosságát. Minden ilyen bolygóra visznek embereket, malackákat és hangyokat is. A kutatás már rutinná válik, és már több mint elegendő bolygó van, amire átmenekíthetik a három faj egyedeit, tehát a felfedezőutak valami más célt szolgálnak... amire csak lassan jön rá a két felfedező.

A történet lehetett volna izgalmas és érdekes is, sőt, voltak is ilyen részek a regényben. Nagyjából az eleje és a vége, de a negyedénél aztán valami elromlott, Card kiürült, és nem tudott mit kezdeni a helyzettel. Újabb családregénybe már nem vághatott bele, hiszen ezt már elsütötte A Holtak szószólójában, a filozofikus gondolatok pedig kifejtésre kerültek a Fajirtásban. Mi maradt hát neki? Amiről az egész sorozat szól: az élet értéke.

formicsurface.jpg

Jane lekapcsolása már a küszöbön állt, és el kellett dönteni, hogy miképpen próbálják megmenteni az ansible hálózat szellemét. Felmerült egy elmélet, miszerint Ender az egyik aiu nélküli testet átengedhetné a nő számára, de ez nem egyedül az ő döntése lenne, hiszen Peter és Valentine is rendelkezik bizonyos fokú önrendelkezéssel és tudattal, még ha aiuval nem is. Bár az életük Endertől függ, hiszen ha nem szentel nekik elég figyelmet, elkezdenek szétesni és elporladni, mint tette azt Miro régi, bénult teste.

Az élet a legértékesebb az univerzumban, mégis Cardnak sikerült egy olyan brazil-szappanopera-szerűséget létrehoznia, amivel kb. 150 oldalon keresztül halálra untatta az olvasóit. Szinte semmi másról nem volt szó a könyv egyharmadában, mint a három test nyavalygásáról. Az egész egy ellentmondásokkal átszőtt szellemi cicaharchoz hasonlított. Bármelyikük kész lett volna feláldozni az életét azért, hogy egy fajt megmentsen, de amikor Jane-ről volt szó, aki egy személyben képviselt egy fajt, akkor egyik test sem volt hajlandó lemondani az "én"-jéről, és inkább választotta volna az értelmetlen elporladást, minthogy átengedje porhüvelyét. Arról nem is beszélve, hogy a három test egyetlen aiuhoz tartozott, tehát kettőnek a sorsa meg volt pecsételve, Jane halálával pedig véget ért volna a fénysebességnél gyorsabb utazás is. A kérdés mindaddig nyitott maradt, míg el nem érkezett az ansible hálózat lekapcsolásának ideje.

Érződött az egész regényen, hogy Card valami nagyszabású lezárást szeretne a sorozatnak, miközben nyitva hagy egy kiskaput a folytatás számára. A szikra azonban ami átragyogta a Fajirtást, itt kihunyt. A történet ellaposodott, és a nyitva maradt kiskapu sem tudta megmozgatni a fantáziámat. A végéről már ne is beszéljünk! Nem tudom, hogy mi történt Carddal, de olyan sablonokkal kezdett el dolgozni, ami egy lányregénybe még beleférne, de egy sci-fibe nem. Ráadásul a lezárásban akadtak logikai hibák is, amik végképp kiábrándítottak egy lehetséges folytatásból, de az i-re a pontot az utolsó fejezet tette fel, ami gyakorlatilag egy romantikus regény lezárásának felelt meg.

enders-olvasas.png

Nem árulok el nagy titkot, amikor azt mondom, hogy Ender története ezzel befejeződött. A Végjáték-univerzumban van még egy kötet, ami róla szól, és ez nem más, mint az Ender száműzetésben (Ender in Exile), ami idén jelent meg magyarul az Unio Mystica kiadó jóvoltából. (A fenti diagramon a piros téglalapok jelölik a magyarul is megjelent köteteket.)

Nagy csalódás volt ez a kötet: egy kicsit be is árnyékolta az előző három részt, és a lelkesedésem is megcsappant. Az év második felében azt terveztem, hogy bemutatom az Árnyék-sorozatot a blog olvasóinak, viszont ennek a kötetnek a fényében azt hiszem, hogy megvárom, míg magyarul is megjelenik a Shadow of the Giant, és addig bele sem kezdek a sagába. Amit viszont még az idén azért el szeretnék olvasni, az az Ender száműzetésben, remélve, hogy valami olyat tud nyújtani, ami hiányzott ebből a kötetből.

ISBN: 978 615 5546 02 0
Unio Mystica, 2015

Képek forrása: Unio Mystica és Moly.hu (petamas)

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr5012333077

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2017.03.15. 07:19:31

Szégyen hogy a scifi világirodalom egyik legjobb regénye a Végjáték ilyen folytatásokkal rendelkezik. Egyik folytatását sem éri meg elolvasni, az ember csak bosszankodik.

Stenonis 2017.03.15. 07:43:17

Nagy rajongója vagyok a sorozatnak, szinte mindent elolvastam, még a First Formic War trilógiát is.
Kivéve az Elme gyermekeit. Már a Fajirtás is borzalmasan gyenge volt, de valahogy sikerült végigküzdenem magam rajta. Az Elme gyermekeiből kb. 20 oldalig jutottam és azt mondtam, hogy nincs az a pénz.

Az Ender in Excile is eléggé gyengére sikerült. A történetet mindenki ismeri, aki olvasta az összefoglalót az Ender's Game végén és a visszautalásokat a Speakers for the Dead-ben. Egy erős novella lett volna, de sikerült regénnyé nyújtani. Nagyjából ott fog befejeződni, ahol a Speaker for the Dead kezdődik. Szóval az a doboz nem teljesen jó helyen van az ábrán, mert az Ender's Game-hez is kapcsolódik eléggé szorosan.
Az Árnyék sorozat is eléggé ellaposodik, de a Shadows in Flight egész jól sikerült, visszaadta a reményt, hogy a Shadows Alive normális befejezés lesz.

Letya · http://www.letya.hu/ 2017.03.15. 11:21:07

@[HPhD]Blokkolnam: Lehet, hogy jobb lett volna, ha Card nem folytatja a Végjátékot, vagy ha jobban összesűríti a folytatásokat. A Fajirtás nem volt rossz, de ez sem menti meg a hullámzó színvonal okozta csalódástól a sorozatot.

Letya · http://www.letya.hu/ 2017.03.15. 11:31:35

@Stenonis: Ismereteim szerint Card az Ender in Excile kötetet a Végjáték sorozat után írta és ezért nem került be a könyvet jelölő doboz az eredeti sorozat vonalába. Természetesen igazad van, hogy a Végjáték sorozatba illeszkedik. Mondjuk az előtte és utána következő kötetek ismeretében valóban nem számíthat az ember sok újdonságra.
Az Árnyék-sorozat esetében, mindenkitől azt hallom, hogy az Ender árnyékában még jó, sőt, kiváló regény, de aztán ugyan úgy hullámzik a minőség, mint a Végjátéknál. Kicsit félek is belekezdeni a sorozatba. :)
Azt vettem észre, hogy Card a jól bevált ötleteihez nyúl vissza és újra, meg újra ezeket építi be a regényeibe. Mintha nem merne kockáztatni. Viszont ezzel meg untatja az olvasóit. Itt van a polcomon a Fhérgek tőle, de már sok helyen azt olvastam, hogy aki ismeri a Végjáték sorozatot, annak nem fog újdonságot okozni :(

Stenonis 2017.03.15. 13:03:09

@Letya:
Az Árnyék sorozat az elsőtől eltekintve egy jövőben játszódó politikai-katonai fikció.
Nem hullámzó, hanem egyre lacsonyabb a színvonal.
A végén már a falat kapartam Achillestől és a többi rommá tápolt kis zsenitől.
A Shadow sorozatot a Shadows in Flight menti meg. Teljesen vállalható volt, szerencsére nem nyújtotta agyon Card. És visszatalált a sci-fihez. Miután elolvastam, azóta kíváncsian várom az elvileg utolsó kötetet. Imádtam, amikor kiderült, hogy azért a hangy királynők sem teljesen azok, ahogy Endernél megismerhettük őket.

Ami meglepett, hogy a First Formic War trilógia egészen jól sikerült. Teljesen jól összerakott karakterekkel. Persze abban is voltak idegesítő baromságok (idióta politikusok/cégvezetők, szokásos csodagyerek, kínai-új-zélandi katonai együttműködés, vakondtank).

Letya · http://www.letya.hu/ 2017.03.15. 13:35:51

@Stenonis: Ezzel nem adtál nagyobb lendületet, hogy belekezdjek az Árnyék-sorozatba. ;) Főleg ha arra gondolok, hogy az első és az utolsó rész a jó, a többi meg szenvedés.

A First Formic War sorozatot még nem olvastam, de talán azért is nem hullámzik annak a színvonala, mert Card közösen írta Aaron Johnston-nal. Minden esetre a sorozatot felveszem a végtelenbe nyúló várólistámra :)

Stenonis 2017.03.15. 16:20:58

@Letya:
Az Ender árnyékát érdemes elolvasni.
Utána a rövid összefoglalókat a többiről egészen a Shadows in Flightig. Azt újra el lehet teljesen olvasni.
A First Formic War trilógiához Cardnak annyi köze van szerintem, hogy a nevét adta hozzá.

Letya · http://www.letya.hu/ 2017.03.15. 18:09:24

@Stenonis: Sajnos (vagy szerencsére) olyan vagyok aki végigolvassa a könyveket akkor is ha bűn rosszak. Így az Árnyék-sorozatot is végig fogom olvasni, csak az a kérdés, hogy mikor és meddig fog tartani :) Bár biztató, hogy az alagút végén a fény fog várni (Shadows in Flightig) :D

Stenonis 2017.03.15. 19:30:52

@Letya:
Azért annyira nem kiemelkedő mű, csak a védén felüdülés volt olvasni :)

Az a baj, hogy én is, bár az utóbbi időben rájöttem, hogy minek olvassak szart, ha tudok jó könyet is kézbe venni...
süti beállítások módosítása