Tegnap hajnali 3-kor jelent meg A hátrahagyottak második évadjának első része. Hogy őszinte legyek, az első évad után nem fűztem nagy reményeket a sorozathoz. Mivel a szezon roppant depresszív és sokszor idegen volt számomra, elég szkeptikusan vártam a folytatást. Bármennyire is kiemelkedett az egyre telítettebb sorozatok közül nem jósoltam számára nagy jövőt.
Mapleton helyett ezúttal a texasi Jardenben játszódik a történet. Jarden rengeteg szempontból különbözik a korábban látottaktól. Az emberek jobban összetartanak és az atmoszféra is nyugodtabb. Egy szekta sem formálja a város képét és ezáltal az ott lakók életét. A leglényegesebb mégis az, hogy az Elragadtatás egyáltalán nem érintette a városkát. Népessége csak a hírekből értesült az október 14-i tragédiáról. Már ebből leszűrhető, hogy az egykori borongós hangulat átcsapott egy szerethetőbb irányba.
Ezúttal nem a Garvey család lesz a középpontban. Ezúttal a Murphy család mindennapjaiba nyerhetünk betekintést. Az apa, John a helyi tűzoltóságnál dolgozik, míg felesége a kórházban ápoló. Lányuk élvezi a fiatalok önfeledt életét, fiúk pedig próbál a helyi egyház értékes tagjává válni, hogy nyugalmat biztosítson mind a városban élők, mind a zarándokok számára. És ez még nem minden. A további részekben Lindelof bebizonyíthatja, hogy nem csak egy família széthullását, hanem egymásra találását is képes kibontani, úgy hogy mindenki elegendő szerephez jusson és ez ne menjen a családközpontúság rovására. Kíváncsian várom, hogy mindezt hogyan fogja megvalósítani.
Mint fentebb említettem, ezúttal is nagy hangsúlyt fektettek a vallásra. Felejtsük el a folyton dohányzó, néma Maradék csoportot! A baptista egyház lesz a fő csapásvonal. Nem fognak se megkövezni, se lakosságot pukkasztani és még tüntetni sem a hívek. Belekóstolhatunk abba, hogy miként kapaszkodnak még itt is ebbe a True Detective Rustja szerint "nyelvi vírusba" az emberek. Miként tartják fent a közösséget jóval az elragadtatás után. Ami számomra fantasztikus volt az a szimbolika. Szinte a Biblia egy pici szeletét foglalta modern köntösbe Lindelof és Perrotta. Egy idő után már azon kaptam magam, hogy szinte minden eseménynek volt valami mögöttes tartalma. Legyen szó egy földrengésről vagy az égen repülő sasról.
Több, mint valószínű, hogy első nézésre ezeken átsiklunk, és csak később vesszük észre. Ez teszi igazán különlegessé a szezon nyitányát. A finom utalások és a szó szerint is elhangzó bibliai idézetek. A madár, mint szabadság szimbóluma, a családi kötelékek mögött megbújó mozzanatok és a tucatnyi jel, amit megértve tisztán láthatjuk a borúsnak tűnő képet.
A színészi játékon már az elején érezhető, hogy határozottabb és biztosabb lábakon áll a sztori. Nem feszült a hangulat, a mellékszereplők is több szerephez jutnak. Mivel Murphy-éket ismerjük meg így róluk beszélnék bővebben. Regina Kingnek aggódó anya és határozott nő szerep is jól áll. Hiába női karakter, azért érezhető, hogy bőven tartogat meglepetéseket és a mosolya mögött rejtőzik valami szokatlan is. Kevin Carroll egy átlagos apa figura, átlagon felüli múlttal és gondolatokkal. Tudom, hogy közhely, de rá remekül illik, hogy sötét múlttal rendelkezik. A feladatait ellátja, ugyanakkor hajlamos elveszíteni a fejét.
Jovan Adepo által megformált Michael-ön érződik a bizonyítási vágy, mert véleménye szerint többre hivatott. Ha tartja ezt a szintet, akkor a színész számára igazi ugródeszka lehet a sorozat, mivel eddig csak pár kisebb szerepet tudhat magáénak. Jasmine Savoy Brown Evie-je a legidegesítőbb. A rész üresjáratai is neki köszönhetőek. Tipikus tinilány. Barátnőivel lóg, nem törődik a szülei intelmeivel, kórusban énekel. Rendkívül klisés karakter. Azt sajnáltam, hogy kétszer teljesen megakasztotta a történet folyását az ő jelenete. Már kezdek belemerülni a misztériumba és akkor a barátnőivel ugrál a vízbe és flörtöl (?) Egy nála jóval, idősebb férfival. Egyedül ez írható fel negatívumként. Valamint az opening. Az valami botrányos lett. Mind a zene, mind a klip, ami hozzákészült. Remélem Max Richternek sietnie kellett vele, mert ha hosszas gondolkodás után rakta össze a zenét, akkor jobb lesz ha időt szán egy esetleges 3. évados nyitódalra. A jelenetek alatti szerzeményeivel semmi baj sincs, de az opening alatt hallható dal botrányos.
Az, hogy milyen lesz az évad egy rész után nehéz megmondani. Mindenesetre fényes jövőt jósolok neki. Jól döntöttek akkor, amikor az első szezont egy lassú, döcögős és szomorú történetre írták. Most teljesen mást kapunk. Legalábbis eddig úgy érződik. Remélem, hogy ezúttal sokkal élvezhetőbb lesz a sorozat és bízok abban, hogy a kritikám után elkezditek nézni ezt az évadot is. Ja! Vigyázzatok október 14-én!
