A hétfőn bemutatott Scorpiont a Helyszínelők (CSI) és az Agymenők (The Big Bang Theory) keresztezéseként aposztrofálják. Mindhárom sorozat a CBS csatornán látható, sőt a Scorpion az Agymenőkkel párban fut. Lassan külön tanulmányt lehetne írni az amerikai filmekben/sorozatokban megjelenített zsenik és pincérnők reprezentációjáról (lásd még a szintén CBS-es 2 Broke Girlst). Úgy tűnik, mindig az utóbbi képviseli az átlag amerikai kispolgárt, akit könnyen ellentétbe lehet hozni a meg nem értett zsenivel. Igaz történet következik.
Egy szép napon a tizenhárom éves Walter O’Brien az iskolából hazajövet arra lesz figyelmes, hogy a házánál fekete autók parkolnak. Az ajtón belépve az édesapját és a kanapén síró édesanyját találja. Még mielőtt az öltönyös úriemberek ráförmednének, Walter előhúz az iskolatáskájából egy nyilatkozatot, amit ha aláírnak elmeséli hogy törte fel a NASA-t, rámutat a biztonsági résekre. Megtörténik a megállapodás. Az évek során Walter jelentősen megszedi magát, alapít egy Scorpion Computer Services nevű M.I.-vel foglalkozó céget, közben az amerikai hadseregnek old meg nemzetbiztonsági kérdéseket. Többek között az ő algoritmusának segítségével jutottak el a bostoni robbantókhoz. Akit bővebben érdekel a téma, itt talál még olvasnivalót.
Innentől a sorozat: béna CG helikopterekkel egy osztag érkezik O’Brienék írországi birtokára. A mit sem sejtő apa kezéből kiesik a…gereblye (biz’ isten kapát írtam volna, de ha egyszer gereblye volt nála, nincs mit tenni). Rohanna ő a házba az egyetlen fiáért, de a kommandósok már épp rátörték az ajtót és ők döbbennek meg a legjobban, mikor megtudják, hogy a Skorpió kódnév egy gyereket takar, aki már a papírt és tollat tartva maga elé a sértetlenségét biztosítja. Időugrás: L.A.-ben vagyunk, amint Walter és zsenikompániája éppen számlagondokkal küszködik. Erre mit ad isten, bekopogtat hozzájuk a srác régi ismerőse Gallo ügynök (Robert Patrick), aki ezúttal nem John Connort keresi. Ellenben rögtön meg is oldaná anyagi gondjukat, ha cserébe segítenek biztonságosan lehozni több tucat fent ragadt gépet, amik egy irányítószoftver hibás frissítése közben elérhetetlenek lettek. Nem jutnak el a reptérre egy forgalmi dugó miatt, mert a rendőröket ilyenkor nem értesítik, vagy nem tudom. Sebaj, pont útba esik egy kávézó, ahol a Walt által frissen helyreállított internetkapcsolat fogadja hőseinket, meg persze az első bekezdésben említett pincérnő. A csapat ekkor azzal kezd viccelődni, hogy ha elfajul a helyzet milyen testrészek fognak potyogni az égből és mik azok, amik már a becsapódáskor elégnek. Mert ők zsenik és a magas IQ alacsony érzelmi intelligenciával jár. Egy másik srác (a nevük tök érdektelen, amúgy is egydimenziós az összes) még a kávézóba érkezés előtt az esélyeiket latolgatta százalékban, ami akkor kb. 17% körül mozgott. Ezek a zsenik mindig tudják mikor mit kell mondani. Gyakorlatilag négy Sheldon Coopert kapunk, csak itt van, aki a pszichológiához ért, van aki a műszaki dolgokhoz, stb.
Tizenöt perc után aztán tényleg elszabadul a pokol és a bullshit faktor: lesz itt vinyó keresése egy szerverszobában információmorzsák precízpontos összelapátolásával. Értsd: a főnök fényképéről meglátott övcsat helyzetéből levont balkezesesség kikövetkeztetésén át (logikus, hogy a baloldali részen kell keresni) odáig, hogy mivel a reptérről a magasságra asszociálunk, a merevlemez biztos magasra van téve. Eddig a TBBT és a CSI párhuzam stimmel. De lesz itt a Taxi filmből lopott zöldhullámon át…na jó a kifutópályás dolgot tényleg nem lövöm le, azt egyszerűen látni kell. Pont, mint egy mostani Halálos iramban film, gondoltam. Aztán rá kellett jöjjek, hogy a pilotot Justin Lin rendezte. A színészek közt találunk ismerős arcokat. Robert Patrick-et már említettem, de itt van még Finch is az Amerikai pitéből. Közülük az ex American Idol-os Katharine McPhee (pincérnő) lógott ki negatívan, az ázsiai mérnöklánynak pedig a beszédstílusa volt ellenszenves, utóbbinál számomra félrement a casting. Cserébe Pados Gyula volt az operatőr, aki jellemzően Antal Nimróddal szokott együtt dolgozni, így ez egy plusz adalék számunkra.
A felsorolt bugyutaságok ellenére mégsem tudok a sorozatra igazán haragudni. Persze fogtam rajta a fejem, de max megy majd a guilty pleasure kategóriába. Ha az IQ szintünket a szereplőkéhez képest úgy 120-szal lentebb visszük, garantált lesz a szórakozás. Ha nem, akkor is, csak máshogy.
