Hamarosan bemutatják Wes Anderson stop-motion technikával készült új filmjét, a Kutyák szigetét. Azonban nem ez az első eset, hogy az egyedi stílusáról híres rendező kitérőt tett az animáció világába. 2009-ben már készített egy bábfilmes feldolgozást Roald Dahl egyik klasszikus gyerekkönyvéből. Vajon kiállta az idő próbáját A fantasztikus Róka úr, vagy a 3D-s rajzfilmek korában már nincs helye az ilyen régi technikával készült alkotásoknak?
Történetünk főhőse, Róka úr a környék legravaszabb besurranója, és nincs olyan tyúkól, ahová ne tudna játszi könnyedséggel bejutni. Azonban amikor a felesége bejelenti, hogy vemhes, megfogadja, hogy felhagy a háziállatok vadászatával, és békés életet fog élni. Két évig nem is történik semmi rendkívüli, Róka úr nyugalomban él a nejével és a kisfiával egy kényelmes rókalyukban. A gondok akkor kezdődnek, amikor a családfő megelégeli a földalatti életet, és a családjával egy fába költöznek. Csakhogy ez a fa Buci, Bugris és Bán gazdák birtoka mellett található, akik a vidék legnagyobb szárnyas tenyésztői. Róka úrban ismét feléled a vadászösztön, és fejébe veszi, hogy egy utolsó, nagy akció erejéig visszatér a régi életmódjához. Ezzel viszont olyan események láncolatát indítja el, ami később a környék összes állatát veszélybe sodorja.
Bár Roald Dahl regénye alapvetően a gyerekeket célozza meg, Wes Anderson adaptációjáról ez korántsem jelenthető ki egyértelműen. Már ha önmagában azt nézzük, hogy a történet alapjául szolgáló „az egykori nagymenő, aki kiöregedett a szakmájából, egy utolsó nagy dobásra készül”-sablonnal a leggyakrabban felnőtteknek szóló drámákban találkozhatunk (gondoljunk csak A pankrátorra, vagy a tavalyi Logan-re). De a felszín alatt ennél sokkal többről szól A fantasztikus Róka úr.
Az élet egyik nagy kihívása, hogy az ember képes legyen elfogadtatni másokkal, hogy mi ő valójában, ez mit jelent a számára, és mit képvisel ezzel a társadalomban. Bár a jelen történet főszereplője, Róka úr nem ember, mégis ugyanezzel a problémával küzd. A film során, amikor felelősségre akarják vonni őt a tetteiért, mindig azzal védekezik, hogy ő egy vadállat, az ilyesmi a vérében van, ergo nem hibáztatható emiatt. Ugyanakkor viszont ruhát hord, újságot olvas, és mindent megtesz azért, hogy ne tűnjön egy civilizálatlan ösztönlénynek. Ez a fajta kettősség teszi igazán érdekessé Róka úr karakterét (a film végén látható farkasos jelenet pedig remek feloldása ennek a konfliktusnak). De hozzá hasonlóan az emberek is képtelenek a változásra, és ez hosszú távon a két fél elkerülhetetlen összeütközéséhez fog vezetni.
Azonban egy bizonyos szempontból a gyerekek számára is tartogathat tanulságot A fantasztikus Róka úr. Nem bocsátkozom spoilerekbe, de annyi azért kijelenthető, hogy a film nem egyértelműen happy enddel ér véget. Sem az emberek, sem az állatok nem jelenthetik ki nyugodt szívvel, hogy ők győztek. De az élet megy tovább, muszáj haladni előre, a saját túlélésük érdekében. Ez az a mentalitás, ami nagyon hiányzik a manapság készülő gyerekfilmekből. Az ilyen alkotások alapján azt hihetnénk, hogy a jó mindig elnyeri a jutalmát, a gonosz pedig megbűnhődik, de az élet sajnos nem ilyen egyszerű, és erre jobb minél hamarabb felkészíteni a fiatalabb generációkat.
Az animáció, a stop-motion technikához méltóan, nagyon részletes, bár a bábok mozgása néhol egy kicsit darabosnak tűnik, főleg, ha olyan filmekkel mérjük össze, mint pl. a Kubo és a varázshúrok. De engem ez nem feltétlenül zavart, sőt, pont ettől egy kicsit régiesnek, nosztalgikusnak tűnt, mintha egy régi bábfilmet néznék a gyerekkoromból. Az igényesen összeválogatott soundtrack, ami mostanra már Wes Anderson egyik védjegyévé vált, itt is jelen van: Alexandre Desplat folkos, népzenét idéző dallamaitól kezdve a Beach Boys és a Rolling Stones slágereiig terjed a merítés. A hangokról még annyit, hogy bár a többség valószínűleg magyarul fogja megnézni a filmet, aki igazán jót akar magának, az angolul nézze meg, hiszen az eredeti változatban olyan nagyszerű színészek kölcsönzik a hangjukat a szereplőknek, mint George Clooney, Meryl Streep, Bill Murray és Willem Dafoe.
Wes Anderson tehát nem hazudtolta meg önmagát, és az animáció műfajában is sikerült egy elbűvölő stílusú, ugyanakkor a felszín alatt elgondolkodtató filmet készítenie. Ha a második próbálkozása, a Kutyák szigete csak feleolyan jó lesz, mint A fantasztikus Róka úr, már akkor megérte belevágnia.
