Horvát Lili második játékfilmje, a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre bejutott a Velencei Filmfesztivál Giornate degli Autori versenyprogramjába. A hivatalos magyar bemutató előtt interjú készült a rendezőnővel, aki a filmmel kapcsolatos gondolatai mellett számtalan kulisszatitkot is elárult.

Minek a hatására döntötted el, hogy filmművészettel akarsz foglalkozni?

Nem tudom azt mondani, hogy ez egy konkrét hatás volt, hanem inkább, hogy egy folyamat. Gimnazista koromban írogattam történeteket, meg fényképeztem, és azt hiszem, hogy ennek a kettőnek az ötvözetét találtam meg a filmkészítésben. A gimnázium után egy évet voltam Párizsban a családommal (a papám ott dolgozott vendégtanárként). Ott jártam egy évig egyetemre a Sorbonne elméleti, filmes szakára. Nem is annyira az egyetem volt rám hatással, hanem inkább az, hogy nem nagyon voltak ott barátaim (nevet). Ez egy olyan dolog volt, ami így visszanézve elképesztően gazdag időszak, amit viszont akkor nem így éreztem, hanem inkább mint egy nagy küzdelmet. Pont azért, mert ebből a nagy, pesti, kamasz életből belecsöppentem egy, a kortársaimtól elszigetelt világba. Nagyon sok időt töltöttem Párizsban egyedül moziban – elképesztő választék volt, műsoron volt lényegében az egész filmtörténet. Ott találkoztam először nagyon sok alap, klasszikus filmmel a vásznon. Ez abszolút formáló élmény volt.

A diktátor szerepét a forgatásokkor magadra szoktad ölteni? Csak a te akaratod érvényesül?

A filmezés az abszolút csapatmunka, sok ember kreativitása találkozik – az én elsődleges feladatom az, hogy mindezt összefogjam, működésbe hozzam, a konkrét projekttel kapcsolatos vízióm szolgálatába állítsam. Tőlem a diktátor szerep nagyon távol áll, alkatilag se való nekem. Ugyanakkor tudom annak a felelősségét, hogy én vagyok ennek a nagy, komoly csapatnak az élén, és a döntéseket nekem kell meghoznom. A filmkészítés rengeteg döntés sorozata tulajdonképpen, amiben nagyon könnyű elcsúszni, ezért is jó, ha olyan munkatársak vesznek körül, akiknek bízom az ízlésében, ítéletében. A Felkészülés esetében ez így volt.

Ennél a témánál maradva, az előző filmed, a Szerdai gyerek óta mi változott a rendezői módszereden? Tapasztaltabb lettél?

Minden munka kapcsán tapasztaltabb lettem. Ez egy folyamatos tanulás. Nyilván közhely, amit most mondok, de persze, most bizonyos zsákutcákba nem sétáltam bele, mert már jártam bennük. Másfajta zsákutcákba pedig most kerültem, ezeket később talán szintén kikerülöm. Nagyon is éreztem ennek a filmnek a készítése során annak a  nyugalmát, hogy tapasztaltabbak vagyunk: a stábból sok mindenkivel dolgoztam együtt az előző filmemen is, és fantasztikus új kollégák is csatlakoztak hozzánk. Most valahogy nem volt szó a megfelelésről, és semmi olyan dologról, ami nem a konkrét cél felé összpontosította volna az energiákat. Igen, tanul az ember, tanul az ember, és közben ezzel párhuzamosan meg megyünk vissza a nullára. Most is elkezdtem dolgozni a következő anyagon, és ott ugyanolyan vívódások kezdődnek.

A filmedben a valóság keveredik a képzelettel. Érdekelt korábban is ez a jelenség, vagy csak emiatt a film miatt vetted elő ezt a témát?

Ez ennek a történetnek a sajátja. Ami korábban is érdekelt, és ezután sem hagy nyugodni, az a felszín alatt zajló titkos életünk.

A szerelem erőltetése is fontos részét képezi a filmednek, mivel a főhősnő meg van győződve róla, hogy randevúja lett volna álmai férfijával, ami végül nem jött össze, mondván, hogy a férfi nem ismeri őt. Márta ennek ellenére megpróbálja az igazát bebizonyítani. Mit gondolsz, sokan vannak, akik hasonló módon hazudnak önmaguknak? Egyfajta menekülési út ez számukra?

Szerintem igen. Persze, egy extrém helyzetet mutatunk be, de maga az, hogy arról, akibe beleszeretünk, képzelgünk, álmodozunk és belevetítünk dolgokat, azt hiszem, hogy egy közös tapasztalat. Ez talán mindenkivel megtörténik.

Stork Natasa esetén alapból rá írtad a karaktert, vagy csak volt a fejedben egy elképzelés, amihez ő passzolt a legjobban?

Nem ráírtam. Volt a fejemben egy elég erős elképzelés. Végül egy komoly próbafelvétel sorozat során kiválasztottuk Natasát, de akkor még nagyon távol voltunk dr. Vizy Mártától. Akkor kezdődött el Natasával egy nagyon komoly és élvezetes munka. Amellett, hogy próbáltuk a film konkrét jeleneteit vele és a partnereivel, közben ezzel párhuzamosan Natasa, Maly Robi operatőr és én külön elkezdtünk dolgozni csak Vizy Márta karakterének árnyalatain. Egy kis kamerával egészen mikro dolgokat próbáltunk: hogyan jár, hogyan néz bele a tükörbe, hogy nyit ki egy szerkényt, milyen tónusban beszél.

Akkor improvizálás nem is nagyon volt az ő esetében?

Nem nagyon. Ha nem működött egy mondat, akkor persze javítottunk. Meg itt-ott belekerültek a színészektől származó ötletek, de túlnyomó részt a forgatókönyvet követtük.

A film férfi főszereplője Bodó Viktor több mint tíz éve nem vállalt szerepet. Milyen volt az ő esetében a színészvezetés? Hiszen ennyi idő után újra kamerák előtt lenni teljesen más, mint a színpadon.

Ő valóban nagyon régen vállalt színészi munkát. Annak idején, amikor Bodó megjelent a színészi pályán, a generációjának egyik legcsillogóbb képviselője volt és ennek megfelelően rengeteg feladatot kapott. Fiatalon tele volt főszerepekkel színpadon és filmen egyaránt. Komoly lelki rászánás volt a részéről, hogy ennyi idő után, egy csomó színházrendezői munka után ismét megjelent a kamera előtt. Szerette a forgatókönyvet, és nagyon elmélyült munkát végzett a karakteren. Tisztelettel bántunk egymással. Egyáltalán nem volt az az érzésem, hogy egy másik rendező előtt kell bizonyítanom a víziómat. Ezt Viktor magában elintézte: tudta, hogy nem segítené a folyamatot, ha ő itt most a rendezői elképzeléseivel lenne jelen. Már az első próbára színészként érkezett meg – akinek természetesen vannak gondolatai. Én amúgy sem szolgákat keresek (nevet), hanem egyenrangú partnereket.

Egy rendhagyó ágyjelenet is szerepel a filmben. Annak a felvétele gondot okozott bármelyik színésznek is?

Szexjelenetet forgatni sosem könnyű, pláne, ha nem akarjuk elszépelegni a dolgot. Natasa és Viktor olvasta a forgatókönyvet – világos volt számukra, hogy nem öncélú a jelenet, hanem fontos dramaturgiai funkciója van: elrontjuk a filmet, ha nem csináljuk meg rendesen. Ugyanúgy elemeztük ezt a jelenetet, mint a többit, arra koncentrálva, hogy mit jelent a karakterek történetén, ívén belül. Egy szexjelenet forgatásakor persze nagyon kiszolgáltatott állapotban vannak a színészek, de azt hiszem, okkal bíztak bennünk, hogy a lehető legtapintatosabban kezeljük ezt a helyzetet. Zárt szettben csináltuk: kettejükön és rajtam kívül csak az operatőr és a segédoperatőr volt jelen.

Természetesen a kórház az idegsebészet miatt jelentős helyszín végig a filmben.  A kórházat nagymértékben át kellett alakítani a forgatáshoz? (pl. betegek miatt stb.)

Azért esett a Péterfy Kórházra a választásunk, mert építészetével nagyon jól tudta azt képviselni, amit a kórház mint munkahely a mi történetünkben jelent. De dokumentum-felvételek egyáltalán nincsenek a filmben – a Péterfy tereit díszletként kezeltük, és a látványtervezőink alakították át úgy, hogy meg tudjanak benne történni a film eseményei. És statisztákat látsz, nem valódi betegeket, orvosokat – örülök, ha mindez életszerűnek tűnik. Egyedül az agyműtét képsorai készültek egy valódi műtéten.

A mai szokásokkal ellentétben filmre forgattatok. Amellett, hogy szerintem egy nagyon valóságos, koszos Budapestet tudtatok megjeleníteni képileg, volt más cél is ezzel a technikai megvalósítással?

Volt ez a történet, ami alapjaiban elég titokzatos. Azt akartuk, hogy magában a nyersanyagban is legyen titok. Menekültünk a digitális képek túlzó élességétől, és kifejezetten üdvözöltük azt, hogy a film tulajdonképpen tökéletlen nyersanyag a videóhoz képest. Tehát azt, hogy szemcsés, sohasem tökéletesen éles, kisebb a színmélysége, kisebb az átfogása. Teret ad a néző fantáziájának. Egy klasszikus mozifilmeket felidéző filmet szerettünk volna készíteni. Amikor referenciákon gondolkodtunk, akkor sem a tavaly készült filmek jöttek elő, hanem Truffaut, Hitchcock, Kieslowski.

Schuberten kívül ennél a filmednél Keresztes Gábor volt a felelős a zenei aláfestésért és nagyon hangulatos, dallamos idézőjeles soundtracket hozott össze. Adtál neki bármilyen kiindulópontot vagy teljesen ráhagytad az egész zene megírását?

Ő viszonylag későn kapcsolódott be. A film már szinte kész volt. Nagyon nehezen jöttünk rá arra Szalai Károly vágóval, hogy ki lenne ehhez a világhoz alkalmas zeneszerző. A zene eléggé átszövi ezt a filmet, úgyhogy zene nélkül nem tudtunk vágni – voltak ideiglenes zenéink, amiket más filmekből kölcsönöztünk. Ez egyébként nagyon veszélyes dolog, mert az ember könnyen hozzá tud szokni, és aztán nehezen válik meg tőle. Mikor Keresztes Gábor elkezdett dolgozni a zenén, a kellő magabiztossággal állt a feladathoz: tudta használni az irányt, amit mutattunk, de nem hatottak rá nyomasztóan ezek a meglehetősen jó ideiglenes zenék – ő a saját világát kereste.

Hamarosan küldött egy számot, még nem egy konkrét jelenethez, hanem csak hogy ő ilyesféle hangulatban gondolkodik. Ez az első küldemény rögtön nagyon pontosan elkapta a filmünk világát. Onnantól elkezdődött egy hosszú, de nagyon élvezetes, inspiráló folyamat: ő küldte a különböző verziókat, mi meg Várhegyi Rudolf hangmérnökkel együtt buzgón kommenteltünk. Azon kaptam magam: Gábor zenéi annyira egybeforrtak a filmmel, hogy egyáltalán nem hiányzik a korábbi, ideiglenes zenei világ. Már nehezemre is esik felidézni azokat a zenéket.

A komoly témái ellenére a filmben jó pár vicces megmozdulás is van. Ezekkel oldani akartad a folyamatosan fokozódó bizonytalanságot vagy úgy voltál vele, hogy így teljesebb élményt tudsz a nézőknek?

Szerintem nagyon jól tud esni, ha néha felbukkan egy kis humor a nagy szorongatás közepette, akármilyen komoly a film. Magát az életet is átszövi a humor, még a legsúlyosabb helyzetekben is tudunk nevetni olykor.

Van-e esetleg álomprojekted?

Van egy ötlet, amin dolgozom, de arról még korai lenne beszélni.

Mikor voltál utoljára moziban és mit láttál?

A Felkészülésnek a velencei bemutatóján voltam (nevet), de előtte idejét nem tudom, mikor voltam utoljára moziban. A Cinegón láttam nemrég a Bolti tolvajokat, ami annak idején kimaradt nekem. Az nagyon nagy hatással volt rám. De most, hogy kötelező lett a maszkviselés, óvatosan, de elkezdek megint moziba járni.

Köszönjük a Mozinet forgalmazónak, hogy ez az interjú elkészülhetett. 

Szeretnénk jobban megismerni olvasóinkat, ezért kérünk Titeket, hogy az alábbi kérdőívre adott válaszaitokkal segítsétek további munkánkat.