A levegő hérosza

Kultuszfilmekről kétezer karakterben #3 - Hős

2018. január 04. - Szabó Zsolt Szilveszter

Értekezésünk tárgya a vu-hszia egyik legjobbja. Tizenhat éve készült, tehát nagyjából egy generációval ezelőtt. Zhang Yi-mou ezzel a művével robbant be a nyugatiak köztudatába, holott akkor már 26 éve alkotott és gyűjtötte a díjakat. A Hős című filmjének okostelefonokra „komponált” ajánlója ma így festene.

Kínai filmek meglehetősen ritkán kerülnek a magyar mozikba. Ha ilyen csoda mégis megesik, akkor többségükben a verekedős-kardozós, történelmi környezetben játszódó, ún. vu-hszia-filmekkel találkozhatunk a honi vásznakon. Zhang Yi-mou 2002-ben készült mozija, a Hős, látszólag e trendnek egy újabb darabja. De csak látszólag! A történet Kínában játszódik, a Csin-dinasztia birodalmának kialakulásakor, de még az első császárok ideje előtt, amikor hét királyságra oszlott a hatalmas ország. A hét nagyúr közül Csin a legnagyobb: ő fél a legjobban a gyilkosoktól. Bárkinek, aki megöl egy ellene törő orvgyilkost, hatalmas vagyont és a legnagyobb dicsőséget ígéri, s azt, hogy testközelből láthatja őt magát, a jövendő birodalom császárát.Egy nap Névtelen (Jet Li), a legendás harcos érkezik Csin királyának palotájába, ahol be kell számolnia eddigi hőstetteiről, a három talán leghatalmasabb, eddig legyőzhetetlennek hitt gyilkos: Törött Kard, Hulló Hó és Ég megöléséről, akik Csin ellen kíséreltek meg merényletet véghezvinni. Névtelen minden győzelemmel, pontosabban minden győzelem történetével közelebb léphet királyához, míg végül tíz lépés távolságba kerül.

A film cselekményét a leszámolások Névtelen által elmesélt történetei adják. Miközben a király és Névtelen közti fizikai távolság egyre csökken beszélgetésük közben, bennünk egyre nő a gyanú a harcos valódi szándékát illetően. Az uralkodó végighallgatja a párbajhős hihetetlen harcainak és ravaszságának történetét, ám amikor az elbeszélés véget ér, váratlan fordulat következik: ő is elmond egy történetet. Az igazit? A rendező a pátosszal teli sztori tálalásához a modern narrációs eszközt, a flashback technikáját alkalmazza. Az egyes epizódok, melyek különböző színekbe öltöztetett, gyönyörűséges hőseposzok, mindegyik egy-egy önálló világot jelenítenek meg Christopher Doyle operatőr pazar képeivel. Zhang Yi-mou filmjének szövete bonyolult és sokszorosan rétegzett. A látványos tömegjelenetek és szemkápráztató párbajok csak egyik alkotóelemét képezik a műnek. A fizikai törvényekre fittyet hányó, légies küzdelmek bemutatása már önmagában elegendő lenne egy szimplán tetszetős kung-fu filmhez, ám esetünkben jóval többről van szó: a poézis és a metafizika tartományában vagyunk.

A stilizált harci jelenetekben nem a küzdelmen, hanem a szemek játékán, a mozdulatok szépségén és a lüktető környezettel való élő viszonyon van a hangsúly. Állandó harcokkal teli kort ábrázol a film, mikor tiszta lelkű, nemes jellemű emberek laktak a Földön. Mai szemmel és korunk értékrendje felől szemlélve nyilván szkepszissel fogadjuk a Hős magasztos meséjét, helyenként túlzónak érezzük a érzelmek, a hazafias gondolatok és az önfeláldozó tettek áradását, holott mindez akár felénk irányuló finom kritikaként is felfogható.

A cikksorozat korábbi részei:

1. rész: Amélie, csodálatos élete

2. rész: Ponyvaregény

 

Képek forrása:

1. kép: The asian cinema blog

2. kép: IMDB

3. kép: Filmilar news

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr9313548125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Fincherista 2018.01.04. 18:05:10

Hogy a narráció mikortól számít modernnek, azt nem tudom, viszont Zhang az elmesélés módját szerintem szimplán átemelte Kuroszava munkásságából, egész pontosan A vihar kapujában c. filmjéből. A látványelemek, inkább a díszletek, kellékek szintjén is emlékeztetett a japán rendező filmjeire.

Viszont ettől függetlenül is kiváló alkotásnak tartom, vizuálisan a kedvenceim között van, és köszönöm is, hogy eszembe juttattad.

Szabó Zsolt Szilveszter 2018.01.04. 18:31:14

@Fincherista: Abszolút egyetértünk! Kuroszawa általad említett műve nem titkolt ihletője a Hősnek. Egy interjúban meg is említi a rendező. A japán mester egyébként ízig-vérig modern alkotó volt, flashback is egy deklaráltan modern narrációs eszköz, még, ha már az egészen korai hangosfilmekben - már a filmi modernizmus beköszönte előtt - is alkalmazták. (Nevedből ítélve mindketten szeretjük Finchert!)
Szerintem lesz még közös kedvencünk ebben a sorozatban :-)

Recensor 2018.01.05. 10:25:01

Túlzások, mese-elemek, a harc miszrifikálása, a főszereplők földöntúli képességű, heroikus alakokká növelése és egy irreálisan túlegyszerűsitett világ megteremtése hangyányi történelem-csúsztatásokkal ... + .... hihetetlen látványorgia.

Szabó Zsolt Szilveszter 2018.01.05. 11:29:41

@Rozsdabarna: Mi ezzel a baj? Majd, ha bármelyik hollywoodi tucathulladék (vannak persze üdítő kivételek ott is) részleteiben ilyen mívesen megmunkált darabokat "fos" ki magából, akkor van esély a világ jobbítására...
süti beállítások módosítása