Béranyát tessék!

A szolgálólány meséje - évadkritika

2017. június 17. - Ik4r0s

Amikor először megláttam A szolgálólány meséje képét a főszereplő June-ról, elkönyveltem magamban, hogy ez a sorozat egy unalmas, kosztümös, középkori széria lesz. A pilot megjelenése után pár nappal egyik ismerősöm egész jókat írt a látottakról és kedvet kaptam hozzá, mondván, hogy "gyere, mutasd magad, s ha tényleg jó vagy, akkor nyűgözz is le". Az első rész olyan szinten vert gyomron, hogy bár bevártam a sorozatot, de irtózatos darálásba kezdtem, ugyanis furcsa perverzióm, hogy az ilyen, igazán odaverős filmek és sorozatok szerepelnek a kedvenceim között. Igyekszek fékezni magam, elvégre a sorozat elég kényes témát érint, de ne lepődjetek meg, ha jó pár trágár szóval találkoztok a kritika során.

Kezdjük az elején! Az általunk ismert USA teljesen felbomlott, és egykori keleti, dél-keleti részén pedig a Gileád Köztársaság nevet viselő diktatórikus állam alakult ki. Egy több oldalról indított támadás vezetett oda, hogy a jelenleg vezető szerepet betöltő ország teljesen megsemmisüljön. Az előzményekről és magáról a háborúról nem sokat tudunk, annyi ismeretünk azonban van, hogy jó pár orvos, ügyvéd és üzletember nem nézte jó szemekkel, hogy a gyerekek születése drasztikusan visszaesett. Úgy vélekedtek erről, hogy amelyik nő már szült egy, vagy esetleg több gyereket, képes még további csemeték kihordására, ezért a Vörös Központ nevű helyen átnevelik a kiválasztottakat, hogy aztán szolgálólányként teljesítsék be "biológiai sorsukat". Az a parancsnokokat egyáltalán nem érdekli, ha az illető éppenséggel leszbikus. Szültél már gyereket? Akkor már mehetsz is a Központba, hogy megajándékozd a parancsnokod és annak feleségét, mindezt pedig a Bibliában is olvasható, Jákob és Rebeka történetére alapozzák.

Főszereplőnk, Offred is egy hányatott sorsú szolgálólány, aki a magas rangú Waterford és annak felesége, Serena mellett éli napjait. A házban él még továbbá egy Márta nevű nő, aki amolyan háztartásbeli, és Nick, a sofőr. Egy szolgálólány napja abból áll, hogy a Mártától kapott jegyekkel elmegy vásárolni, míg a bevásárlópartnerével beszélget. Vagy a megszokott "Az Ő szeme előtt.", "Áldott a méhednek gyümölcse. Érlelje az Úr." klisék szerint társalognak, vagy éppenséggel másról folytatnak eszmecserét. Havonta egyszer a szertartás során pedig, amikor Offred a leginkább hajlamos arra, hogy teherbe essen, a feleség jelenlétében, mindenféle érzelem nélkül közösül a parancsnokkal. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam, hogy az évad felénél felvetődött bennem egy kérdés. Egyáltalán a parancsnokok miért is vannak együtt a feleségükkel? Persze szép dolog a szerelem és megértem, hogy féltik a rangjukat, de ahhoz, hogy szex nélkül élj valakivel, oda a létező legerősebb szerelemnek kell lennie a felek között, hiszen a szex az, ami örökre összeköti a feleket. A lelki oldalon lévő vonzalom csak ideig-óráig elég. Erre mondhatjuk azt, hogy ezt írják elő a törvények, de ez elég furcsa számomra. Azt, hogy mi Offred célja, az eddig taglaltakból szerintem nem nehéz kitalálni, de ahogy sok mindennél, itt sem a cél a lényeg, hanem az odáig vezető út.

Nagyon tetszett, hogy a főbb szerepekre a szolgálólányoknak nem kifejezetten bombázó színésznőket, hanem egy átlagos vagy az átlagnál csak picivel szebb nőket választottak, így sokkal jobban tudtam figyelni a színészi játékukra. A főszereplő Offredet alakító Elisabeth Moss alakítása annyira velőtrázó és hiteles, hogy hiába vagyok férfi, teljesen együtt tudtam vele érezni. Egyszerűen látni kell, hogy mennyire jól azonosult a karakterével, és hogy mennyire remekül játszik az érzelmekkel. A düh, a harag, a kétségbeesés és alkalomadtán az öröm is szó szerint lemászik a képernyőről, és bármennyire is tiltakoznál ellene, magával ránt, hogy téged is beemeljen ebbe a borzasztó közegbe. Valamint a barátnője, Moira is egy hasonlóképp remekül megírt és alakított szereplő, aki sokaknak az OITNB Poussey Washingtonjaként lehet ismerős. Őszintén megmondom, Moirához hasonló, női szereplővel nem nagyon találkoztam, ugyanis annyira sziklaszilárd, megtörhetetlen személyiség, amit ritkán kapunk. Persze, a Trónok harcában láttunk hasonlót, csak itt az a helyzet, hogy ezt a határozottságot csak egy aprócska pillanatra hagyja el. Elszántan harcol azért, hogy túlélje a rendszert, ami a hozzá hasonlókat rabigába hajtja. 

the_handmaid_s_tale_k.jpg

A szolgálólány meséjének olyan atmoszférája van, ami az első percektől kezdve magával ragadja a nézőt és nem ereszti egészen addig, amíg be nem fejezi az utolsó részt. Aki szereti a komolyabb sorozatokat, és kellő magasságban van az ingerküszöbe, az hálás lesz a készítőknek, hogy ilyen élményben is része lehetett, még ha ezek nem is vidám érzéseket váltottak ki belőle. Ezekből ugyanis elég keveset kapunk, de pont ez adja a sava-borsát a sorozatnak. Gileád Köztársaság mázsás súlya nehezedik ránk minden egyes alkalommal, amikor elkezdünk egy újabb epizódot, és olyan gyomrosokat kapunk, hogy néha szünetet kell tartani az egyes jelenetek között, mert nem bírjuk feldolgozni azt a kiszolgáltatottságot, ami Offredékre és társaira vár nap, mint nap. Az előbb említett atmoszférát fokozza a zene, ami a látottakhoz hasonlóan rendkívül nyomasztó, de teljes mértékben passzol a sorozathoz. Általában az epizódok végén kapunk egy, a soundtracktől teljesen eltérő, populárisabb zenét, amik amolyan feloldozásként funkcionálnak. 

Mivel a Hulu berendelte a második évadot, adnék két tanácsot az operatőrnek. Ha van rá mód, szerezzen be valami jobb állványt, mert elég sokszor, főleg a közeliknél folyton mozog a kép, ami elég zavaró. Továbbá ha van mód, akkor kerülje a lense flareket, mert nem elég, hogy feleslegesek és semmit nem látunk tőlük, de a kép is elég nagy részben kiég a túl sok fénytől. Ezektől eltekintve A szolgálólány meséje egy remek karakterekkel operáló, bitang erős légkörrel felruházott sorozat, amilyennel a Peak TV korában egyre ritkábban találkozunk. Mindenképpen kíváncsi leszek, hogy hol veszi fel a következő etap a fonalat, mert lövésem sincs, hogy mi fog ezután történni. Ha kedvet kaptál a sorozathoz, akkor bátran vágj bele, ugyanis egy elég kemény rendszer mindennapjaiba pillanthatsz bele, amit garantáltan nem fogsz elfelejteni. 

A sorozat első évadja megtekinthető a HBO GO kínálatában!

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr4312586495

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magyaryzoly 2017.06.18. 13:14:08

Én is most értem a végére a napokban. Őszintén szólva voltak fenntartásaim a téma miatt, tartottam tőle, hogy az egész a konzervatív abortuszellenes emberek kipellengérezéséből fog állni, vagy a modern gender feminizmus hagymázas propagandája lesz. Szóval az előítéleteim leküzdése után egy korrekt drámát kaptam, jó színészekkel és kellőképp nyomasztó történettel. Szóval azon férfitársaimnak is tudom ajánlani akik hasonló fenntartásokkal viseltetnek a sorozat iránt.

Jakab.gipsz 2017.06.18. 14:20:31

Sajna a filmet még nem láttam, ámde a pandanját olvastam, R. Merle a "Védett férfiakat".

Lerágott csont jaj-juj, úgy félünk a náciktól.
Mindeközben napjainkban, kilóra veszik egyesek, teljesen törvényesen a béranyákat, abszolút etikusan. Nincs itt semmi, látni való.
Szokjátok csak meg, ezt a szépen manipulált új világot.

2017.06.18. 16:02:03

Szerintem a parancsnok nem azért nem szexelt a feleségével mert nem volt szabad (házasságban szexelni még Gileádban is szabad), hanem mert nem akart :)))

Ik4r0s 2017.06.23. 22:03:56

@croc: Könnyen előfordulhat, elvégre őt a vége felé sokkal jobban lenézi, mint Offredet.
süti beállítások módosítása