Steven Moffat és csapata szereti megvárakoztatni a Sherlock sorozat rajongóit és egyszerű nézőit. Nos, a negyedik évad még távol van, legjobb tudomásom szerint is jövőre esedékes, azonban karácsony alkalmából kaptunk egy kis kiengesztelést a The Abominable Bride címre elkeresztelt epizód képében. A Doctor Who minden évben készül a karácsonyra, ezt a tradíciót pedig örülünk, hogy átadták Sherlocknak is (noha figyelembe kell venni, hogy talán minden harmadik vagy negyedik karácsonykor fog történni ilyesmi). Mint azt sokan tudhatjátok, a szóban forgó történet a sorozat zömével ellentétben nem napjainkban, hanem a viktoriánus érában játszódik. Működik a koncepció? Mi az hogy!

A legégetőbb kérdés, ami megfogalmazódhat az egyszeri néző fejőben bizonyára a következő: ha már viktoriánus kor, és nem láttam a többi részt, akkor ennek nekiállhatok? Nos... Nem. Hogy miért? Teljes mértékben nem vagyok hajlandó válaszolni. A cselekmény ezúttal egy alternatív síkon veszi kezdetét a 19. századi Londonban, ahol Sherlock (Benedict Cumberbatch) és Watson (Martin Freeman) egy különleges esettel találja szemben magát: egy öngyilkos menyasszony, aki visszatér, megöli a férjét, majd további gyilkosságok elkövetőjévé válik. Szellem lenne? Sherlock kétli, Watson pedig lehetségesnek tartja. Ám, ha Moffat kezeiben vagyunk, semmi se olyan egyszerű, mint amilyennek látszik.

Kétségtelen, hogy a Doctor Who-val szemben Moffat és Mark Gatiss írópárosa ritkán hibázik nagyot, ha a detektív kalandjairól van szó, s ez most sincs másképp. A humor továbbra is ül, a szereplők rendkívül szeretnivalók (nyilván a színészek miatt is) és a történetvezetés is még mindig lenyűgöző. Vizuális megoldások terén talán übereli is ezen epizód az előzőeket.

Hogyha látszólag minden működik, miért mondom azt, hogy újoncok ne essenek neki? Mert nagyon jó! Tudom, rossz indok, de hadd magyarázzam meg. A The Abominable Bride amolyan tükör is a sorozatban történteknek, így erősen spoilerveszély lehet az előző évadokra nézve. Ezt megnézve könnyen támadhat az az érzése az embernek, hogy: a vége kicsit összezavart, de nagyon tetszett! Ezek után leül megnézni az eddigieket, azonban egy idő után észreveszi a párhuzamokat, amik számára csökkenthetnek az élményen.

Ezt figyelembe véve, újoncok számára negatív kicsengése lehet a Sherlock karácsonyi részének, míg a többieknek ez a rész hab a tortán, talán egyike a legjobbaknak. Aki már látta, bizonyosan sejti, hogy milyen nehezen tudok erről spoilerek nélkül beszélni, így ezek körüljárását ezennel befejezem. Mik a hibák? Nos, el tudom képzelni, hogy néhányan csalódottak lesznek az utolsó fél órát illetően, de egyébként nehéz komoly bakikat találni kukacoskodás nélkül ebben a rendkívül szórakoztató másfél órában.

A viktoriánus kor hangulata nagyszerűen tükröződik. A vizualitás, a dialógusok, a szereplők és a cselekmény remek. Két évvel a harmadik felvonás után jó érzés, hogy ismét kapott adagot a nézőközönség. Sherlock nézőnek lenni kétség kívül fájdalmas tud lenni a rengeteg várakozás miatt, de a kapott minőség révén pont annyira hálás is. Én emelem kalapomat az egész stáb előtt, remek munkát végeztek. Találkozunk 2017-ben!