Az ókori görög és római világ régóta foglalkoztatja a hollywoodi filmesek képzeletét. A "szandál és kard" (sandal&sword) műfaji elnevezés az antik világban divatosnak számító sarura és a gyakori fegyverfogatásra utal. A műfaj leginkább az '50-es, '60-as években virágozott, ekkor készült William Wyler 11 Oscar-díjjal jutalmazott Ben Hurja is. A sandal&sword zsáner azonban szinte évtizedekre eltűnt a hollywoodi repertoárból, amíg Ridley Scott újra életre nem keltette a Gladiátorral.

Ez év nyarán újra a Connor családé a megtiszteltetés, hogy megállítsák a világot fenyegető, jövőbeli apokalipszist régi kedvencünk, a T-800-as modellel az oldalukon, és így megteremtsék a várva várt békét a földön. Vajon ezúttal milyen fordulatot vesz az emberek és gépek közötti háború? Nézzük, mit is kínál számunkra eheti filmünk, a Terminátor: Genesis (Terminator Genisys, 2015)

Aki jártas sorozatos berkekben, biztos hallott a Mr. Robotról. A sorozat az USA csatornán indult június 24-én. Érdekes, hogy a pilot nem az első, hanem a nulladik rész volt, illetve érdemes megnézni pár epizódcímet: hellofriend.mov, ones-and-zer0es.mpeg, d3bug.mkv. Igen jól látjátok. A címekben az egyes betűk számokkal vannak behelyettesítve, továbbá fájlkiterjesztést is kaptak. De mégis mitől olyan jó a Mr. Robot?

Az 1984-es siker után nem volt kérdés, hogy Cameron elkészíti a folytatást, a rajongók azonban jogosan félhettek, hogy vajon képes lesz-e megugrani az 1. rész sikerét. Sok folytatásnak nem sikerül, persze vannak pozitív példák, mint pl. A vissza a jövőbe 2. és a Star Wars 5. része, akárcsak a Terminátor 2. – Az ítélet napja.

Az 1984. év az amerikai filmtörténelem jeles évének számított, több, ma már kultikusnak számító alkotás került a mozikba, szolgáljon az alábbi felsorolás amolyan felelevenítésként, természetesen a teljesség igénye nélkül: Szellemirtók, Rendőrakadémia, Karate kölyök, Végtelen történet, Amadeus, Rémálom az Elm utcában, Indiana Jones, Beverly Hills-i zsaru, Gumiláb, Szörnyecskék, Nauszika – A szél harcosa, A kukorica gyermekei. Egytől egyig olyan filmekről van szó, amik több folytatást megéltek, vagy éppen egész sorozattá nőtték ki magukat. Az 1984-es Terminátor is egy ilyen film: számos rendezőváltáson esett át, voltak kiemelkedő és jogosan szégyellnivaló részei, és a reboot sem kerülte el. A Kritiázor csapata úgy gondolta, jó lenne feleleveníteni az eredeti széria 1-2 részét, hiszen a legújabb rész július 2-án debütál a mozikban Terminátor: Genesis címmel.

Elérkeztünk Miyazaki cikksorozatunk utolsó darabjához, melyben megvizsgáljuk, hogyan is folytatódott mesterünk életműve visszavonulása után. Vajon sikerült maradandót alkotnia? Fennmaradt-e öröksége az új generációs alkotók számára, akik maradéktalanul vissza tudják hozni nagy elődük stílusát és műveinek hangulatát? Ezekre a kérdésekre ad választ a Ghibli Stúdió múlt évi egész estés filmje a When Marnie Was There (Omoide no Maanii, 2014).

Az Agymanók már az első trailer bemutatása után hatalmas népszerűségnek örvendett, nagy várakozás előzte meg a premiert, és most így, az animációs film megtekintése után is azt kell mondanom, megérte rá várni, de egy teljesen más történetet kaptunk, mint amit az előzetes sugallt. Nincs ezzel baj, hiszen ezek kiragadott, jól összeollózott jelenetek csupán, amik feladata a figyelem puszta felkeltése, ugyanakkor gyakran csalódás érhet minket, ha a film másnak bizonyul, mint amilyennek hirdette magát. Az Agymanók is részben ennek esett áldozatul, az előzetesben az egyetlen értékelhető vicces jelenetet ellőtték, én pedig ültem és vártam, hogy na akkor most, na most, nevethetek egy jót. A film élvezeti értékéből ez keveset von le, ugyanis hosszú idő óta ez a Pixar stúdió egyik megérdemelten legsikeresebb egész estés animációs filmje.

Majd egy hónappal a mozis vetítés megkezdése után látogattam el Zalaegerszeg szebb napokat is látott Art mozijába. A viszonylag nagy eltelt idő végett már elég sok mindent hallottam a filmről. Mivel tudtam, hogy én is szeretnék megnyilvánulni a produkció láttán a filmkritikák olvasását szándékosan kerültem. De nagyjából tudtam, hogy mire számítsak, vagyis inkább, hogy mire ne. Itt nem lesznek euró (vagy éppen dollár, forint stb..) milliókból összeállított jelenetek, nem fogunk nagy és mélyreható monológokat hallani.

Komoly gond lehet a Pókember-szériával, mert hiába a rendező és főszereplő váltás, a reboot, valahogy sosem sikerült elvinnie a hátán egy egész filmet, mint ahogyan teszik azt szuperhős társai. A Sony azonban nem mondott le Peter Parkerről, és ugyan egy kis csavarral, de újra bizalmat szavazott neki, de előtte biztosra megy, és szerepelteti a frissen castingolt Tom Hollandot a Captain America: Civil war filmben, aztán 2017-ben már jöhet is az új Pókember film, amiben az immár erősen fiatalított hálószövő egész estés kalandjait izgulhatjuk végig a Mary-Jane Watson tini szerelmi szállal kiegészítve. A színész egyébként viszonylag ismeretlen, a Majd újra lesz nyár filmben játszott Saoirse Ronan mellett, az igazi nagy dobása idén nyáron várható, amikor is az újdonsült Marveles kollega, Chris Hemsworth partnere lesz A tenger szívében. 

Magára valamit is adó oldal a True detective 2. évadjának rajtja előtt felelevenítette, miért is volt mindenki oda az 1. évadért, ahogyan tettük azt mi is. Olvasgatva a cikkeket azonban mindig oda lyukadtam ki, hogy igen, ez a sorozat nemcsak egy remek történettel operált, hanem sikerült nagy hollywoodi A listás színészeket is behúzni, akik legalább úgy odatették magukat, mintha az aktuális Oscarért szállnának ringbe. Azért tartottam fontosnak kicsit utána olvasni a kritikáknak, mert számomra az 1. évad egy az egyben kimaradt, ezért a 2. évadról elfogulatlanul tudok írni, hiszen antológia sorozatról van szó, ami mostanában elég bejáratott tévés formátumnak bizonyul.