Nem könnyű az élet az átfagyott világban robogó vonaton

Így látjuk a Snowpiercer-t két rész után

2020. május 31. - Ik4r0s

2013-ban a Snowpiercerrel az egész világ megismerte Bong Joon-ho nevét. A dél-koreai direktor azóta elkészítette a Netflix-nek elkészítette Okja című filmjét, majd visszatért hazájába, hogy levezényelje az Élősködőket, amivel az Aranypálmát és a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat is kiérdemelte a rendező. A hét éves film érdekessége, hogy az 1982-es, francia Le Transperceneige című képregény adaptációja. A Netflix azonban gondolt egyet és úgy döntött, hogy lehúz még egy bőrt a sztoriról és Jennifer Connelly és Daveed Diggs főszereplésével sorozatot készítettek a posztapokaliptikus világban száguldó vonat lakosairól.

snowpiercer_2.jpg

Mielőtt belekezdek a kritikába el kell mondanom, hogy a friss élmény érdekében direkt nem néztem meg a filmet. Ezt azért éreztem szükségesnek, mert így sokkal objektívebben tudok beszélni az eddigi két részről. A történet szerint minden az időjárással kezdődött, majd egy háborúval folytatódott. A felmelegedést a tudósok úgy próbálták megfékezni, hogy speciális rakétákat lőttek fel, amivel kicsit hűteni szerették volna a klímát. Ez azonban nem sikerült és egy egész bolygóra kiterjedő jégkorszakot idéztek vele elő.

Egy bizonyos Mr. Wilford rájött, hogy ez így nem okés, ezért egy amolyan második Noéként épített egy gigász bárkavonatot. Amikor az időjárás kezdett eldurvulni a gazdagok, akik rendelkeztek jeggyel felköltöztek az 1001 kocsiból álló szerelvényre. Az átlagemberek pedig a Faroknak nevezett, utolsó kocsikra tudtak feljutni. Bár sokkal később jelent meg a Platform, mint az eredeti képregény, de közel hasonló történetet figyelhetünk meg. Csak míg a spanyol filmnél függőlegesen, úgy itt vízszintesen tagolódik a társadalom.
snow.jpgMaga az elképzelés bámulatos, hogy pár ezer ember egy több kilométer hosszú vonaton utazik körbe-körbe a világon. Így szó szerint be kell zsúfolni az élet minden egyes területét a vagonokba, ami azért lássuk be, hogy nem kis feladat. A legnagyobb probléma pedig az élelem előállítása, aminek nem csak fény és víz kell, hanem megfelelő hőmérséklet is, ez pedig egy olyan világban, ahol mínusz 120 fok körüli fagy tombol nem egyszerű feladat. Az különösen érdekes, hogy eddig az emberek jószerivel semmi pénzt sem kaptak a munkájukért.

De egy ilyen világban ez érthető is, mivel ahogy Melanie szájából is elhangzik, az egyensúly fenntartása a legfontosabb. Különben is, már az is elképesztő, hogy valaki egyáltalán élhet ezen a hatalmas jégkockán, amit egykor Földnek hívtak. Mondjuk arra azért kíváncsi lennék, hogy az évek során egyáltalán mibe kapaszkodnak a síneket tartó szegecsek, mert egy idő után a felszín teljes rétege teljesen átfagy. Valamint, ha kötözködni akarok, akkor az is érdekel, hogy egyáltalán hogyan állítja elő a vonat a haladáshoz szükséges energiát. De ezek mind csak részletkérdések. Térjünk rá a sorozatra!
piercer.jpgAz eddigi két epizód alapján nagyon úgy tűnik, hogy egy sci-fi környezetbe bújtatott, drámát kapunk, amit egy központi nyomozó szálra fűznek fel. A harmadosztályon ugyanis történt egy gyilkosság, aminek nem kellene, hogy olyan nagy hírértéke legyen, de a hír mégis futótűzként terjed a gazdagok között. A vonat hangjaként is ismert Melanie azonban közbelép és kihozza a Farokból Laytont, aki nyomozóként dolgozott az eljegesedés előtt. Ez a döntés már önmagában roppant érdekes, hogy egy embert kiemeljünk a társai közül, és egy teljesen új közegbe helyezünk. Aki kicsit jártas a filozófiában, annak egyszerre beugorhat Platón barlanghasonlata. A pilot azonban egészen a feléig egy átlagosnak mondható sztorit vázol fel, ami már majdnem unalomba fulladna, de a végére mégis beindul.

A második részben pedig több érdekes csavart is kapunk, ami mindenképp a képernyők elé szögezi a nézőt. A központi szál mellett pedig fokozatosan bontakozik ki a történet, és bízok benne, hogy ez így is marad és még többet ismerhetünk meg mind a vonatról, mind pedig a lakóiról. A szereplők közül mindenképp kiemelném Connelly-t és Diggs-t, akik tökéletes megjelenítik, hogy milyen társadalmi rétegből származnak. Előbbi egy kifinomult, elegáns nő, aki mindig helyén kezeli a dolgokat, bár emiatt egy kicsit rideg. Layton ezzel szemben egy lobbanékony lázadó, az igazság harcosa, aki bármire képes, viszont megvan a magához való esze. Elvégre nem véletlenül kereste nyomozóként a kenyerét az eljegesedés előtti időkben. Aki tehát egy szórakoztató, de ugyanakkor minőségi sorozatra vágyik, az bátran tegyen próbát a Netflix szériájával.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr5615731424

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.