Napra pontosan egy éve ért véget minden idők egyik legsikeresebb, leghypeoltabb sorozata. Viszont, amikor elhagytuk Westeros földjét, úgy tűnt, hogy sokan finoman szólva elégedetlenek a befejezéssel. Mai napig, ha  megkérdezünk valakit, aki látta a finálét, dühösen, csalódottan nyilatkozik róla. Mi miatt lehet ez? (Nem is kérdés, hogy spoileres-e a cikk.)

Kezdjük az elejétől egy kis ismétléssel. 2011-ben az HBO vezénylete alatt zajlott George R. R. Martin regényciklusának a képernyőre tétele. Az első évad sikeresnek bizonyult kritikai és közönségi szinten is, emiatt nem is volt kérdéses a folytatás. Évről évre a két showrunner, David Benioff és D. B Weiss készítette is a remek, minőségi évadokat, okosan adaptálva a regényeket, ahogyan azt a szerződésben foglaltakban tették (ez a későbbiekben fontos lesz). A széles közönség még így is a negyedik évadnál ismerte fel ennek a sorozatnak a nagyszerűségét, olyan mértékben, hogy a hetedik évadra (ahonnan egyre problémássá vált a sorozat) a csapból is a Trónok harca folyt. Az utolsó felvonás előtt pedig rengeteg elmélet, teória született azzal kapcsolatban, hogy miként fogják lezárni ezt a valóban epikus történetet. 2019 áprilisában pedig elindult a várva várt utolsó évad.

Már a részek közötti szünetekben is sokan elégedetlenek voltak, hol jogosan, hol jogtalanul, de az igazi felháborodást az ominózus The Bells című epizód okozta, amiben Daenerys egész Királyvárat tábortűzzé változtatta. Innen indult meg az a felháborodási lavina, amit a befejező epizód csak még inkább fokozott. A lezárás után pedig jöttek a felháborodások a filmes oldalak komment szekcióiban, nyílt, halálos fenyegetések Benioff és Weiss felé, de a klasszikus a neveikből származó úgynevezett dumb és dumber-ezés. Egy év távlatából talán már mindenki lenyugodott és továbblépett az életében. Szóval semmi mást nem kell csinálni, mint feltépni a régi sebeket és elmerülni a csalódások végtelen tengerében.

Alapvetően az írással vannak hatalmas bajok. Miguel Sapochnik kiváló rendezői megoldásaira, Ramin Djawadi hátborzongatóan hatásos szerzeményeire, vagy akár Emilia Clarke meglepően jó utolsó évados alakítására senkinek nem lehet egy rossz szava se (A többi színész is hozott egy minimumot, ha nem többet). A cselekmény szövése esetén, a dialógusok megfogalmazásán és értelmén már érdemes köszörülni a nyelvünket. Ugyanakkor ezt is árnyalnám, mert egyáltalán nem tisztességes dolog az egésznek a hibáját a D párosra kenni, ugyanakkor naivak se legyünk az ő közreműködésük kapcsán. Egyszerűen elfogytak a sokak által említett, milliószor elhangzott jelenetek, amikor pár ember egy szobában ül, és csak beszélget. Ezek miatt szerettük meg elsősorban ezt a sorozatot. Sokáig olyan mértékben csak ez volt jelen a részek alatt, hogy az első évadban a leglátványosabb effekt az volt, hogy az évadzáróban megszülettek a sárkányok és két percig mutogatták őket.

A jól megírt beszélgetéseket feláldozták a látvány oltárán, ami borzasztó nagy hiba volt. Persze, elképesztően jól nézett ki a sorozat, le se tagadhatná az HBO, hogy rengeteg pénzt belefektettek. (moziban sem láthattunk még csak hasonlót sem). Csak ugyanezt az írás folyamatába is bele lehetett volna tenni. Ugyanis egy közel tökéletes sorozatot kaphattunk volna, ha megmaradnak a régi, bevált módszernél, vagyis, hogy tízepizódos egy évad. Valamint nem engednek a készítők fan service-nek és igenis folytatják azt az érzést, hogy itt mindenki bármikor meghalhat. Helyette kevesebb részeket kaptunk, miközben a történet sokkal többet érdemelt volna és a rajongók kérései is megértő fülekre találtak (nagyrészt). Megérne egy misét az utolsó előtti évadot is részleteiben szétszedni, de a finálé több érdekességeket tartogat számunkra, amiket nem kicsit lehet csócsálni.

Azt kijelenteni, hogy simán rossz az utolsó évad és semmi sem működik benne, eléggé beszűkült gondolkodásra vall. Rengeteg potenciál volt benne. Már az nagyon izgalmas elem, hogy ki legyen az uralkodója Westeros-nak? A trónfosztott, valamint száműzött, sok lovat és homokot megjárt hercegnő, akinek alapjába véve nem is kellett volna foglalkozni a másokkal? Mindössze annyit kellett volna tenni, hogy három sárkányával és hatalmas seregével egyből a birodalom központjába megy és legyőzi Cersei-t (mint tudjuk, nem így tett). A másik jelölt pedig a sokáig fattyúnak titulált, valójában jogos trónörökös, aki vadakat és havat nem kímélve lett az északiak királya. A kettejük közti szerelemmel vegyített hatalmi harc körömrágósra sikeredhetett volna, helyette egy katarzis nélküli konfliktust kaptunk, amelyhez Kit Harington és Emilia Clarke viszont nagyon jól asszisztáltak.

A sorozat eleje óta tudjuk, hogy jön az élőhalottak serege, melyet a mások, az örök tél hírnökei vezetnek. Bár az eredetüket megismertük, de a motivációikat nem igazán. Pont ezért hagy keserű szájízt maga után az a jelenet, amikor a két bőbeszédűségéről nem híres szereplő közül Arya a levegőből ugorva leszúrja az egyiket, míg a másik a tolószékében csak néz. Ez csak kettő volt a sok ki nem használt szál közül, de az évad hiányosságait így is jól szemléltetik. A széria, pontosabban a széria végének legnagyobb hibája talál pont ez az összecsapottság. Ezt nem rajongói, elvakult hisztiből mondom, ez egy ténymegállapítás. Bár nagyon sok fejvakarós esemény történt, összességében nézve nem az a baj, ami történt, hanem az, ahogy. Ez pedig a készítők hibája.  

A közönség egy része is ugyanolyan felelős a hatalmas felháborodásért és csalódásért, mint az alkotók. Az évek során ugyanis rengeteg teória látott napvilágot a történet kimenetelével kapcsolatban (talán több is, mint a Lost esetén). Ezek a fanteóriák pedig annyira feltüzelték az ember egy részét, hogy azt akarták viszontlátni a képernyőn, amit elképzeltek, vagy amiben reménykedtek. Kis túlzással mást nem voltak hajlandók elfogadni (ez főleg a szereplők sorsára igaz). Amikor pedig mást kaptak, akkor jött a részükről a hatalmas felháborodás. Azt itt le kell szögeznünk, hogy egy nézőnek semmilyen joga nincs az alkotói folyamatba beleszólni. Sajnos volt pár olyan sorozat, amelyet a nézői reakciók miatt kellett vagy félbehagyni, vagy pedig végleg abbahagyni (pl. Twin Peaks). A nézőknek van azonban egy másik csoportja is, akiknek a tagjai logikus érvekkel, átgondoltan fejtették ki nemtetszésüket a fináléval kapcsolatban. Több remek komment, írás, esetleg videóesszé született, melyeknek érdemes utánanézni. Bár az ő lelkesedésük és rajongásuk is érződik a sorozat iránt, mégis jól meg tudták fogni a lényeget akkor, amikor a sorozat nem kis mellé nyúlásairól értekeztek.

A Trónok harca elősorban a szereplőkről és a köztük lévő interakciórókról szólt. Sok remek karaktert ismertünk meg csaknem egy egész évtized alatt, és mondjuk hiába szerepeltek csupán egy évadot, (pl. Ned Stark) mégis vissza tudtunk rájuk emlékezni és akár hivatkozási alapként is funkcionálhattak a későbbiek során. A nyolcadik évadra maradtak sorsáról is sokáig el lehet mélázni. Jon Snow származása egy valódi kanócként funkcionálhatott volna, de a végére mintha teljesen elfelejtették volna. Maga a döntés, hogy a jogos uralkodó északra lett száműzve, jónak bizonyult, csak megint a sokadszorra ismételt dolgot hoznám fel, kevés játékidőt adtak ennek is. Ugyanez a helyzet Arya-val és a nyugat felfedezésével, Sansa Littlefinger-ré válásával, Tyrion megváltásával. Bran királlyá választása pedig sokkal jobban is kisülhetett volna, ha az a szerencsétlen több dialóghoz jutott volna hozzá. Viszont talán még ez az út is járhatóbbnak bizonyult annál, amit egyesekkel műveltek. Lena Headey Cersei-jével nemes egyszerűséggel semmit nem kezdtek. Jó igen, a falon állt, meg gonoszan nézett, de nehéz egy igazán marandandó jelenetét felidézni tőle. Ez alól talán a Euron-nal való összefekvés utáni, majd pedig összeomlós, valamint a királyvár ostroma részek kivételek.

Ha már itt tartunk, most komolyan, Euron minek kellett ide? Elhiszem, hogy Ramsay és Joffrey után megint kellett egy démoni gonosz az események sűrűjébe, de miért ilyen erőltetett módon tették? Bár Pilou Asbæk jól hozta a figurát, semmi létszükségét nem éreztem a karakterének, és szerintem ezzel sokan vannak így. Hound, Jorah és Theon esetén meg voltam elégedve a zárásokkal, Jaime-nél már más a helyzet. Nem a halála borította ki az embereket, köztük engem is, hanem az a jelenet, amikor Tyrion kiszabadította őt a makulátlanok fogságából. Ekkor ugyanis Jaime azt mondja, hogy sosem érdekelték az ártatlanok, csakis a szerelme miatt tett mindent. Tessék? Ezt a mondatot hogyan lehetett papírra vetni? A harmadik évad, meg úgy egyébként a sorozat egyik legjobb jelenete volt, amikor Jaime elmondja az okát annak, hogy miért ölte meg az őrült királyt. Nem akarta, hogy az egész királyvár kisasszonyostul, parasztostul a futótűz martaléka legyen. Ezért tette, amit tett, nem másért. Még így se mondanám, hogy teljesen hazavágták Benioff-ék a karaktert, de azért egy elég nagy gyomros volt ez a párbeszéd.

A legjobb karakterutat a végére hagytam, ami a közönség kedvenc Daenerys Targaryen tüzétől van kikövezve. Daenerys-nek az a bizonyos döntése okozta ugyanis a legnagyobb vihart. A nemtetszést sarkítva az váltotta ki, hogy vagy meg nem alapozottnak és elhamarkodottnak érezték egyesek a Dany döntését, vagy pedig hiszti volt amiatt, hogy tehette ezt, hiszen ő egy jó karakter. Én az előbbiek csoportjába tartozom, utóbbival nem tudok mit kezdeni. Pontosan értem, hogy mit akartak elérni, csak itt is az a helyzet, amit már hangoztattam, hogy több időt kellett volna beletenni ennek a megírásába. Daenerys magányának sokkal jobban kellett volna megalapozni, ebből adódóan annak a lökésnek is, ami véglegesen az őrületbe és a kegyetlenkedésbe taszította. Mert mindig is volt benne kegyetlenség. Egy földre szállt angyal nem feszíttet keresztre emberek százait kilómétereken keresztül, vagy égeti meg őket sárkányokkal. Ezeket a momentumokat ne felejtsük el. Karakterek szempontjából tehát eléggé vegyes fogadtatású volt az évad, mondhatni nem kevés negatív visszajelzés érte a készítőket ilyen téren is.

A legtöbb savat, nem is, az összeset Weiss és Benioff kapják a mai napig. Most megpróbálok valamilyen szintig a védelmükre kelni. Ők adaptálásra szerződtek le csaknem egy évtizeddel ezelőtt. Egyáltalán nem arról volt szó, hogy saját történeteket kell kitalálniuk, hanem fogják Martin könyveit és a lehető legjobb, legélvezhetőbb módon televízióra viszik őket. Legalábbis ez volt az eredeti terv. 2011 óta azonban a hatodik könyv nem jelent meg, ellenben az évadok évről-évre készültek és az alkotóknak szükségük lett volna új alapanyagra. Ennek a hiányát azzal próbálták orvosolni, hogy Martin elmondta nekik a nagy történetnek a fontosabb pontjait. Abba a hiedelembe ringatva magát, hogy ennyi elég lesz a készítőknek. Mint ahogy láttuk nagyon nem volt elég. Mentségükre legyen mondva, hogy legalább próbálkoztak.

Az a vád kettejük ellen, hogy csak akkor volt jó a sorozat, amikor kizárólag a könyvekből építkezett, egyszerűen nem igaz. Rengeteg olyan cselekményszálat lehetne mondani, amiket Benioff és Weiss találtak ki. Ilyen volt például Arya és Tywin találkozója a második évadban, vagy Theon kínzásának részletes ecsetelése a harmadik évadban. Ez csak két példa, de még sokat lehetne felhozni, amikor ez a két, megvetett ember magára volt utalva és improvizálnia kellett. Továbbra is kérdéses kinek a hibája a minőségi romlás. Martin-é mert elakadt a regényekkel? A két showrunner-é mert nem voltak hajlandók várni és egy (vagy kettő) összecsapott évaddal le akartak zárni egy epikus fantasy történetet? A választ valószínűleg sosem tudjuk meg. Ez tipikus példája annak az esetnek, amikor mindenkinek igaza van, és közben senkinek sincs. Persze ez a két kreátornak már késő bánat, sőt már biztosan bánják, hogy annak idején kitalálták, ki Havas Jon igazi anyja.

Mik voltak, amik működtek az évadban? A látvány még mindig lehengerlő, a részek rendezése mind profi. A zene elérte a Gyűrűk Ura által állított mércét. A színészek a gyenge forgatókönyvekből kihozták a maximumot. Alapvetően, a vége kapkodás ellenére, egy jó, maradandó élménynek könyvelem el a sorozatot és örülök, hogy hosszú ideig részese lehettem ennek az utazásnak, amivel George R. R. Martin, David Benioff és D. B Weiss megajándékozott engem és sokakat egyaránt.

A tényleges okot, amiért csalódás lett a zárás valószínűleg sosem tudjuk eldönteni, még akkor sem, ha sokan büszkén és megvetéssel mutogatnak erre a bizonyos két emberre. Minden esetre a Trónok harca egy remekbe szabott sorozat volt és lesz is, amit az élete során mindenkinek látnia kell.