Már az egy hónappal ezelőtt megjelent írásunkban is dicsértük az HBO-n futó Összeesküvés Amerika ellen című sorozatot. Be kell vallanom, hogy mielőtt az elmúlt napokban ledaráltam David Simon és Ed Burns szériáját, nem sokat tudtam róla. Viszont már az első résszel levettek a lábamról. A kérdés csak az volt, hogy tudják-e tartani a pilot színvonalát még 5 részen keresztül, vagy a végére kifulladnak a cselekmény. 
Általában az ember azért néz sorozatokat, hogy kikapcsolódjon és belefeledkezzen egy olyan történetbe, ami kizökkenti a mókuskerékből. Ezek a történetek lehetnek kitaláltak, megtörtént eseményen alapuló sztorik, animációs szériák és ezek különféle egyvelegei. Az Összeesküvés Amerika ellen egy alternatív világban játszódik, ahol a frissen megválasztott elnök populista és rasszista kijelentéseivel, egy pillanat alatt megnyerte a szavazókat magának. Ismerősnek hangzik ugye? Még szép, hogy az, hiszen ilyen vezetőkből egyre több jelenik meg a világban. Nem fogok neveket írni, de mind tudjuk, hogy kikről van szó és ők milyen nézeteket vallnak. És pontosan emiatt húsbavágó élmény a jelen kritika tárgyául szolgáló sorozat is.
Hiába játszódik a történet II. világháború ideje alatti Amerikában, teljesen áttudjuk élni a látottakat, ezért egy elég sajátos, már-már fojtogató atmoszférája van. Általánosságban elmondható, hogy filmek és sorozatok terén magasan van az ingerküszöböm, de az epizódok között nekem is be kellett iktatnom fél óra pihenőket, hogy feldolgozzam a látottakat és megnyugodjak. De ez még csak a kezdet, ugyanis a történet egyik főbb alakja, Lionel Bengelsdorf rabbi létére a Hitler szimpatizáns elnök, Charles Lindbergh jobb keze. Eléggé paradoxon nem? Még szép, hogy az, de úgy néz ki, hogy Lionelnek meg se kottyan az, hogy imádott elnöke a zsidóság legfőbb ellenségével találkozik.
Lindbergh főleg úgy nyerte el a német diktátor szimpátiáját, hogy kivezette az USA-t a világháborúból, így az egyre erősödő náci Németország folyamatosan győzött az egyes ütközetekben. Állítása szerint a világháború nem Amerika, hanem Európa háborúja, így inkább kimaradnak belőle. Az újabb gyomrost pedig azzal kapjuk, hogy a propaganda különféle eszközeivel a rabbi igyekszik elérni, hogy pont azt hitesse el az emberekkel, hogy Lindberghnek közel sincsenek olyan céljai, mint Hitlernek. Ez pedig azért nem egy könnyű feladat és sokan nem is dőlnek be neki.
Nem is baj, mert jöhet a Közös Család elnevezésű program, aminek keretében a városi zsidó családok gyerekeit falvakban és tanyákban élő famíliákhoz küldik. Így a lurkók megtapasztaljákaz ottani életet és kiszakadhatnak a vallásuk általi zártabb közegből. Ugyanis Bengelsdorfnak nem titkolt célja az, hogy a zsidóság teljesen elvegyüljön az amerikaiak között és ahogy a program nevében is benne van, egy közös családot alkothassanak. A probléma ezzel csak az, hogy a dühös amerikaiak egyáltalán nem akarnak barátkozni a zsidókkal és ez az ellenszenv fordítva is megállja a helyét. A növekvő feszültség pedig egyáltalán nem tesz jót sem az embereknek, sem az országnak. 
Utoljára ehhez hasonlót az Utoya, július 22-nél éreztem, ahol teljesen azonosultam a főszereplővel és szinte állatként menekültem. Itt pedig a valósághoz hasonlóan megtapasztaltam a rasszizmusnak nevezett láthatatlan kórt, ami belülről rágja meg az embereket, hogy erőszakot, dühöt és agresszív népet hagyjon maga után. Ugyanakkor a politika emberekre gyakorolt hatása is fantasztikusan tetten érhető, ez főleg a Morgan Spector általa alakított Hermannél figyelhető meg, aki egy pillanatra se tudja megállni, hogy ne adjon hangot annak, hogy mennyire megveti Lindbergh intézkedéseit. Ha már feljött Morgan neve szeretném megjegyezni, hogy a színészek közül mindenki fantasztikusan alakítja a szerepét.
Bármennyire is meglepő, de még a gyerekszínészek érzelmei és tettei is teljesen hietelesek. Leginkább az előbb említett Morgan Spectort, és a Lionel rabbit alakító John Turturrot embelném ki, akiknek minden egyes percük aranyat ér. Egyedül talán Winona Ryderrel nem voltam elégedett, aki a Stranger Thingsből már megszokott folyton idegeskedő, lényegében súlytalan karaktert hozza. Aki nyitt a komolyabb történetekre, hogy ne csak a való életben, hanem a képernyőn is az kőkemény valóságot kapja arcba, az hozzám hasonlóan imádni fogja David Simonék sorozatát. Ahogy fentebb is említettem bátran tartsatok szünetet az egyes epizódok között, mert könnyen fullasztóvá tudnak válni a látottak.
Az Összeesküvés Amerika részeit megtaláljátok az HBO GO kínálatában.
