Értekezésünk tárgya Sam Mendes első önálló rendezése, ami máig kikezdhetetlen kultuszfilm, holott a színházi direktorként induló brit alkotó egyebek mellett James Bond megújulásából is alaposan kivette a részét, valamint a gengszterek hőskorának is hatásos krónikása volt. 18 éve mutatták be hazánkban Oscar-esőt hozó Amerikai szépség című filmjét, mely ha mai, hipergyors korunkban készül, és róla okostelefonokra „komponált” ajánlót, kedvcsinálót kéne írnunk, az szerzőnk és egyben a sorozat gazdájának olvasatában így festene.
Az Amerikai szépségben az „óperencián túliak” szinte minden kisszerű, emberi problémája, elfojtása, az amerikai álom csillogó lakkrétege mögötti összes kiüvölteni való feszültség benne foglaltatik. Egy kívülről normálisnak (mit is jelent ez a szó?) ható kisváros lakóinak házfalai mögé és lelkük legmélyére nyerhetünk betekintést Sam Mendes szatirikusan szívfacsaró, kegyetlenül őszinte filmje révén. Lester Burnham épp halni készül (Kevin Spacey hibátlan itt is, mint mindig). Ezt az információt a mű legelején a képünkbe nyomja maga az érintett, gyorsan hozzátéve, hogy nem most azonnal hagyja el lelke a testét, hanem csak úgy néhány hónap múlva, amit persze ő most még nem tud. A Burnham-családban (erre hamar rájöhetünk) nincs minden rendben. Lestert lúzernek tartja felesége (Anette Bening), lánya meg csak szimplán megveti. A házasság haldoklik, szerelempótlékként hősünk jobb keze szolgál reggelente a zuhany alatt. A környék teli bizarr figurákkal: az egyik közeli házba homoszexuális pár költözik; a másik szomszéd egy nyugalmazott katonatiszt, aki drákói szigorral neveli 19 éves fiát; a srác persze „ügyesen” megtalálja a réseket a pedagógia falain. Drogot árul, amelyből fenntartja házi filmstúdióját. Lester pedig, látva milyen álságos, önáltató, hazugságokból tákolt, steril akváriumban úszkál a többi aranyhallal, úgy dönt, változtat. Felmond a munkahelyén, hogy a zéró felelősséggel járó hamburgersütésre váltson. Vesz egy aszfaltrepesztő sportkocsit, a szomszéd fiúnál rákap a fűre, s ha mindez nem lenne elég, lázas szerelemre gerjed lánya egyik osztálytársnője (Mena Suvari delejez a szerepben) iránt.
Abszurd, félreértésekkel tarkított, vargabetűs utakon robog a történet a tragikus végkifejlet felé. Az Amerikai szépség bemutatása idején meglepte ellustult, egyen koszthoz szokott hazai közönségét ellentétektől feszített stílusával, merész hangütésével drasztikus fogalmazásmódjával, tabudöntögető témafelvetéseivel. Európai szemmel nézve nem egy radikális filmnyelvi újító – bár Conrad L. Hall operatőri munkája saját pályája mércéjével is igen kimagasló ebben a darabban. Hollywoodban nagyon ritkán alkalmazzák a színdramaturgia eszközét, itt azonban a hol pasztellesre szűrözött, hol meg retinasértőn élénk árnyalatú képek váltakozása, hangulatfestő hatása egyfajta különlegesen finom belső ritmust ad a mozinak. Mendes filmjének igazi erejét azonban komótos tempója, a főhős és környezete lassú hanyatlásának aprólékos bemutatása adja.
Az Amerikai szépség probléma felvetése burkoltan mindenkinek szól, az emberi viszonyaink mélyén megbújó veszélyes, pusztító folyamatokra hívja fel a figyelmet; és veretes társadalomkritika is egyben.
A cikksorozat korábbi részei:
2. Ponyvaregény
3. Hős
5. Nyolc és 1/2
