Szemtanúi voltunk, ahogy a Sebhelyesarcúban Tony Montana csíkokat szív fel. Ismerjük a pornóipar drogokkal túlfűtött életét a Boogie Nights-ból. Láttuk a gengszterélettel járó kokainhasználatot a Nagymenőkben és a Casinoban. Az anyag legyártását, terjesztést és a meggazdagodás folyamatát azonban még nem sok alkotásban ábrázolták – egészen 2015-ig.
Pablo Escobar nevét itthon nem sokan ismerik, hagyatékát annál inkább. Hiába nem ő indította be a kokainterjesztést, azzal, hogy egy ponton a világ hetedik leggazdagabb embere volt a drogügyletekből származó pénzével, a szubkultúra legkiemelkedőbb alakja lett. A Narcos című sorozat első két évada valós eseményeket felhasználva, de fiktív elemekkel kibővítve ezt a történetet mutatta be.
„Mondd meg mindenkinek, hogy Pablo Escobart tisztelni kell.” – Pablo Escobar valóban Medellín egyik legnagyobb tekintélyű embere volt, felnézett rá a nép, ahogy családja is (bár fia vitatkozik a Narcos ábrázolásának pontosságával). Édesanyja segítségével a városban templomot épített, politikai karrierje alatt pénzt osztott az embereknek, akik – nem törődve a kokainkartellével – ezek miatt egyfajta messiást láttak benne, a DEA azonban egy felsőprioritású bűnözőt.
A Narcos első két évada ezt a macska-egér harcot ábrázolja. A törvény pártján Steve Murphy és Javier Peña, míg a bűn oldalán Pablo Escobar, családja, és a rivális kartellek állnak. Szemtanúi lehetünk a bürokratikus intézmények belső korruptságának, a nyomozás minden megrendítő pillanatának, a kartellek és a rendőrök között kialakuló mexikói felállásnak, és természetesen Escobar ambivalens megítélésű életének. Amikor az Escobart alakító Moura a képernyőn van, pontosan tudjuk, hogy az ábrázolt karakter közvetlenül vagy közvetetten több ezer ember haláláért felelős, de azt is látjuk, hogy milyen szeretettel fordul feleségéhez, gyermekeihez. Escobar egyik legendás megmozdulása az volt, amikor a kályhában elégetett kétmillió dollárt, mert a kislánya fázott. Ez a megállíthatatlannak tűnő, félelmetes, de mégis intenzíven törődő jellemkép hiába fikció Pablo fia szerint, mindenképpen erőteljes reakciókat fognak kiváltani a nézőkből.
A Narcos varázsát az adja, ami a Scorsese-filmekét is: nem egyoldalúan rossz embereket látunk. A készítők pontosan illusztrálják nekünk az emberi értékeket, ezzel növelve a dráma mértékét, hiszen egyik oldal sikerének sem tudunk úgy örülni, hogy ne jusson eszünkbe: veszélybe került a másik. Jelen esetben a történetet azonban már megírta a történelem.
Minden felemelkedés egy zuhanással zárul, és ez Escobar esetében sincs másképp. A cselekmény szempontjából semmit nem árulok el azzal, hogy Pablo a második évad végén meghal – ez azonban nem a sorozat végét jelenti. A harmadik szezon holnapután jelenik meg a Netflixen, s mint azt megszokhattuk, mind a 10 rész egyszerre lesz elérhető. A történet Javier Peña-val és a Cali-kartellel, Pablo egyik legnagyobb riválisával fog foglalkozni. Érdekességképp megemlíteném, hogy egy ponton ez a szindikátus volt felelős a világ kokainkereskedelmének 90%-áért. Hiába nincs már benn Pablo a képben, úgy érzem, tartogat még izgalmakat számunkra a Narcos.
