"Üdvözlet az egyformaság korából, a magányosság korából, a Nagy Testvér korából, a duplagondol korából"- hirdeti a méltán híres alkotás, az 1984., George Orwell egyik legismertebb regénye az Állatfarm mellett. A cím első hallásra nem igazán ad sok betekintést, pedig nem véletlenül lett kultikus sci-fi regény. Mind a mai napig rengeteg követője, rajongója van a disztópikus műnek, amiben egy teljes civilizációt leigázó, baloldali eszméket pártoló, végletesen etikátlan rendszer képét vetítette le a szerző. A Nagy Testvér, a Telekép, a Gondolatrendőrség, a 101-es szoba. Ezek mind-mind ismerősek lehetnek - nem meglepő módon. Orwell szimbólumai most is relevánsak és meghatározóak az olvasóknak, ez is megmutatja, mitől lett híres a még 1949-ben kiadott regény.
George Orwell, eredeti nevén Eric Arthur Blair, Indiából származó író és kritikus volt. 1903-ban született, 12 éves korában Angliába költözött családjával. Az Indiai Birodalmi Rendőrség tagja volt, majd öt év után felmondott, politikával való egyet nem értés miatt. Ezt követően írta meg már George Orwell néven a Csavargóként Párizsban, Londonban című elbeszélését, ami az akkori időket mutatja be. Feleségével Spanyolországba költözött 1936-ban, ahol megismerte a marxista POUM-et, és csatlakozott a mozgalmukhoz. Ám amikor a szovjet államigazgatás belügyi szervezetének kommunista harcosait és tagjait börtönbe vetették vagy megölték, hatalmas ellenszenv támadt benne a kommunizmussal és a sztálini Szovjetunióval szemben. Ezek hatására jelent meg 1938-ban a Hódolat Katalóniának, majd 1945-ben adta ki egyik fő művét, a kommunista ideológia szatíráját, az Állatfarmot, négy évvel később pedig az 1984-et. Nemsokkal ezután, 1950. januárjában halt meg tüdőbajban.
Az 1984, vagy eredeti címén Az utolsó ember Európában egyszerre ironikus politikai regény és szerelmi történet, Winston Smith naplóbejegyzéseiként megírva. A mai napig tisztázatlan, miért lett ez az évszám az alkotás címe, hiszen még az is kétséges, hogy a regény ebben az évben játszódik. Az idő relatív a műben, még maga a szereplő sem tudja pontosan, milyen évet írnak. A könyv bejegyzései alapján, amikor Winston egy fekete hajú lánnyal találkozik, május 2-a, vasárnap van. 1984-ben május 2-a szerda volt, és csak 1982-ben esett vasárnapra ez a dátum. Valószínűleg a kiadó javasolta a címváltást a nagyobb siker érdekében. Sokak szerint a szerző csupán felcserélte a megírás évszámát, vagy csak utal az 1884-es alapítású brit szocialista szervezet létrejöttének századfordulójára, de akár Orwell feleségének, Eileen O’Shaughnessynek Az Évszázad Vége, 1984 című versére is reflektálhat.
A szerző - állítása szerint - csak azt írta le, amit a ’40-es évek Angliája, illetve az európai politikai helyzet mutatott, mindezt egy olyan zsarnokság korában, ahol az éhezés, a tömeges kivégzések és a kényszermunka mindennapos volt. Itt tűnik fel a mindenki által ismert Nagy Testvér szimbólum is. A könyv szerint „egy negyvenöt év körüli, sűrű fekete bajuszos, durva vonású férfi arcá”-val rendelkezik ez a kultikus figura. Ismerős? Meglehet… Ott van minden plakáton, teleképen, mindenki fejében, holott az is megtörténhet, hogy egy fiktív figura az alkotáson belül, és csak a propaganda találta ki. Itt jelenik meg a méltán híres jelmondat, miszerint: „A háború: béke, a szabadság: szolgaság, a tudatlanság: erő”. A regényben feltűnik még az agymosás, a hiszékenyek befolyásolása, ezért sem akarja a regény főhőse, a lázadó gondolatbűnöző elismerni, hogy a kétszer kettő a Párt akarata szerint lehet három vagy öt. Winston ezzel magyarázza meg a szabadság eszméjét is: „A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik”.
A történet szerint Földünk három országra oszlik, amik örökös konfliktusban állnak egymással. A főhős Óceániában, és azon belül Londonban él, amit a Nagy Testvér irányít. A társadalom teljes ellenőrzését, kontrollálását a Gondolatrendőrség és a Telekép végzi. Az állandóan sugárzott propagandatévéműsor az ország minden szobájában látható, ez is része az agymosásnak. Az emberek állandó félelemben, frusztrációban élnek, ugyanis a gondolataikat is figyelik, hátha rendszerellenes ötleteik támadnak. Winston Smith, a lázadó, naplót ír az eseményekről, kibontakozó szerelmi életéről és a párt működéséről. „Nem azon múlik, hogy megmentheted-e az emberiség örökségét, hogy meghallanak-e, hanem azon, hogy épeszű tudsz-e maradni.”
Orwell története jól kigondolt, megfelelően összetett és a mai napig releváns. Ezt azzal is bizonyítják, hogy Óceánia hivatalos nyelvét a regényben "újbeszél"-nek nevezik. A vezetőség nem lát értelmet abban, hogy széles szókincse legyen az országnak, így az újbeszél a szópusztítás nyelve. A valódi célja a műben, hogy elvegye a lehetőségét annak, hogy megértsék a forradalom vagy véleményeltérés fogalmát, azaz eltávolítják az erre alkalmas szavakat. A duplagondol témáját, az akkori idők manipulációját a mai napig felfedezhetjük bizonyos formákban. Behelyettesíthetnénk a történelem valós alakjait, eszméit, intézményeit, különböző korait, de a szerző fantáziája és üzenete mégis fontosabb. A bizalmatlanság a totalitarizmussal és a forradalmakkal szemben, a személyi szabadság lényege és fontossága, ami kitűnik ebből a regényből. Az író tökéletesen megfogalmazza mindezt: „A szocializmusért, demokratikus formájáért és a totalitarizmus ellen lettek írva, közvetlen vagy közvetetten.”. Ez a borzongatóan reális regény nem való mindenkinek. Mindig lesznek, akik elvetik ezeket a gondolatokat, de lesznek azok is, akik akár bele tudják látni a saját országuk politikai helyzetébe. Rengeteg művészt inspirált, és még többet is fog ez a könyv. Vitathatatlan hírnévre és megbecsülésre tett szert Orwell és a regénye egyaránt. De egy valami még szintén kétségtelen a regénnyel kapcsolatban: egyszerűen zseniális.
