Eltűnt a ponyvairodalom a magyar könyvpiacról. Pontosabban csak átnevezték szórakoztató irodalommá, azonban ez már nem ugyan az, mint ami régen volt, hiszen 90%-át erotikus, pornográf "regények" adják. Köztudott, hogy ezeket főleg nők olvassák, illetve nőlelkű férfiak. De mi marad azoknak, akik tényleg szórakoztató irodalomra vágynak? Azt hiszem, hogy itt a válasz a kérdésre: Albert Levente - A hasznos idióta! (nem csak férfiaknak!)
Albert Levente könnyed krimije igazán kellemes kikapcsolódást ígér a szórakozni vágyóknak. A vidéki városban játszódó történet szálai átszövik a helyi maffiákat és a politikába is begyűrűznek. A vezetés már az elején nem szán túl sok figyelmet az ügynek, hiszen kit érdekel a bandák közti leszámolás? Akkor kezd kicsit kínosabbá válni a helyzet, amikor egy rendőr neve is felkerül a gyanúsítottak listájára. Ettől a pillanattól azonban az ügy már nem a rendőrségre, hanem az ügyészségre tartozik.
Varga László nyomozó ügyész kapja a feladatot, hogy göngyölítse fel a gyilkosság szálait. Segítségnek pedig megkapja a zöldfülű Mátrai Dorottyát, az új fogalmazót. Varga múltja nem éppen felhőtlen, ugyanis pár évet a hűvösön húzott le, még tárgyalták a gyilkossági perét, amit egy strici kárára követett el, aki véletlenül éppen az ő feleségét futtatta. Felmentését követően nem élt a kártérítési összeggel, helyette inkább azt kérte, hogy helyezzék vissza állományba. Az ügyészségen mindenki kerülte, és ferde szemmel nézett Vargára. Így nem is csoda, hogy ő és a zöldfülű Dorka kapta meg az ügyészség számára tizedrangú ügyet.
A páros mégse vette félvállról a feladatot. Varga örült, hogy kiszabadult a szűkös irodából, míg Dorkát hajtotta a bizonyítási vágy. Kettejük együttműködése pedig gyümölcsözően indult, amikor ráakadtak a gyanúsított rendőr holttestére, aki csillárként lógott a saját borospincéjében. Bár minden bizonyíték öngyilkosságra utalt a laikus szemek számára, főhőseink olvastak az elszórt jelekből, és később be is igazolódott a gyanújuk. Ismét egy gyilkossággal álltak szemben. A szálak pedig egyre feljebb mutattak, miközben a gyanúsítottak listája nemhogy csökkent volna, de egyre csak gyarapodott.
A történet könnyed, pörgős és izgalmas. Együtt nyomozhatunk a párossal, és követhetjük nyomon az események alakulását. Nem egy CSI Hungary, vagy hasonló, manapság oly kedvelt nyomozós történet, ahol a technika helyettesíti a hagyományos nyomozást. Itt a megfigyelés, az elejtett félmondatok és az egyes emberek reakciói segítenek bennünket abban, hogy közelebb kerüljünk a felbujtóhoz.
Hamisítatlan hazai tájon követhetjük nyomon az eseményeket. Van itt egy kis "ukrán" maffia, amit egy kárpátaljai magyar vezet. Cigánybűnözésről nem beszélhetünk, mert az politikailag nem korrekt, így úgy fogalmaznék, hogy a másik maffiát egy cigány ember vezeti, aminek "katonái" szintén ezen népcsoportból kerültek ki. Azonban ezen két szervezet úgy osztotta fel érdekeltségeit a városban, hogy azok ne ütközzenek. Akkor miért estek egymásnak? Vagy valami más van a háttérben? Esetleg egy harmadik csoport próbál területet szerezni?
Karakterei egyszerűek, mégis valóságosak. A nyomozás előrehaladtával ismerjük meg a múltjukat és ezzel motivációjukat is. Maga a történet tele van váratlan fordulatokkal, ami ébren tartja az olvasó figyelmét, még sincs tele fölösleges csavarokkal, melyek a krimi műfaj gyilkosai (szerintem). Mondjuk inkább azt, hogy az egyes gyanúsítottak néha a háttérbe szorulnak, vagy kihúzásra kerülnek a listáról, amikor egy újabb információ kerül a páros birtokába, ami a fókuszt egy másik személyre helyezi. Csak a végével volt egy kis problémám. Bár logikusnak tűnhet a végkifejlet, számomra mégsem túl hihető.
A humor. Nos, ez egy sarkalatos kérdés a regény szempontjából. A hátlapon vastag betűvel van szedve a következő: "Sok humor". Az elején valóban elég sok beszúrt szellemességgel találkozunk, ami engem inkább kizökkentett a történetből, ugyanis nagyon erőltetett volt. Később már csökken ezeknek a száma és fokozatosan bele is simul a környezetbe. Tehát nem, ismétlem: ez nem egy humoros krimi. Nincsenek benne komikus jelenetek és nem fogjuk a hasunkat az elejtett tréfákon, közbeszólásokon. Itt a humornak inkább feszültségoldó szerepe van (kb. a regény közepétől). Ami pozitívum, hiszen nem egy komor olvasmányt tartunk a kezünkben, hanem egy szórakoztató irodalmat.
Még egy valami zavart. Ez is főleg a regény elején bukkant fel sokszor, aztán valahogy kikopott, vagy csak nem ütötte meg később az ingerküszöbömet. Ezek pedig nem mások, mint a termékmegjelenítések. Azért nem nézek tévét, mert rettentően zavarnak a reklámok (na meg a hülye propaganda). A könyvekben viszont nem akarok márkanevekkel találkozni. Csak abban az esetben elfogadható egyes termékek nevének leírása, ha az szoros kapcsolatban áll az eseményekkel. Nem kell leírni, hogy milyen okostelefonja van az illetőnek, ha a tárgyalt funkció a többi okostelefonon is elérhető. De ha azt szeretné az író érzékeltetni, hogy a szereplője egy igen drága helyen étkezik, akkor elfogadható egy bormárka megnevezése. De csak elfogadható, nem kötelező, hiszen annyi lehetőség van még az érzékeltetésre. Ráadásul sem a könyv elején, sem pedig a végén nem találtam utalást arra, hogy a regényben felsorolt bármely márka tulajdonosa támogatta volna a megjelenést.
A regényt két éjszaka alatt elolvastam. Mint már említettem, könnyen olvasható és fenn tudta tartani az érdeklődésemet. Általában, ha egy könyv nem köt le, akkor bealszom olvasás közben. Nos, ennél a regénynél ez nem fenyegetett. Sőt, kényszeríteni kellett magamat, hogy most már tegyem le, mert másnap korán kell kelnem.
Aki elolvassa a regényt, az a végén egy részletet fedezhet fel a sorozat következő részéből, aminek a címe: Az elviselhetetlen ellentmondás. Kedvcsinálónak ez jó ötlet...lenne. Nekem tetszett A hasznos idióta, és szívesen olvasnám a folytatást is, de a közölt részlet kicsit eltántorított. Hogy miért? Mert nincs másról szó benne, mint a fociról. Ráadásul egy ilyen mondat is van benne: "Magyar ember nem mondhatja, hogy nem érdekli a foci." Őszinte leszek, engem nem érdekel a foci. Innentől kezdve nehéz lesz rávenni magam, hogy a folytatást is a kezembe vegyem, annak ellenére, hogy kíváncsi vagyok rá.
Összességében egy nagyon jó kis krimi, ami szórakoztat is. Vannak még gyermekbetegségei a történetnek, de ezek inkább a körítésben érhetőek tetten. Magában a fő szálban nincs ellentmondás és következetlenség. A mellékszálak is a történet részei, melyek információkat csepegtetnek a nyomozáshoz, még akkor is, ha ez ott, abban a pillanatban nem érzékelhető.
Folytatása következik...
A kötetet köszönöm az Álomgyár Kiadónak és Albert Leventének.
ISBN: 978 615 5596 85 8
Álomgyár Kiadó, 2016
