Oldalunk eddig is sokat foglalkozott a Ghibli Stúdió műveivel. A legutóbbi mű a When Marnie Was There volt, ahol a főszereplő megtapasztalta az igazi barátság erejét, még ha ez az erő nem is fizikai síkon jött létre. 2016-ban azonban a Ghibli Stúdió egy francia-japán koprodukcióval örvendeztette meg rajongótáborát, melynek történetesen magyar vonatkozása is van. A vörös teknős története és mondanivalója szépen követi a hagyományos Ghibli vonalat.
Egy férfi a viharos, zúgó tengeren hánykolódik, amikor a vad víz egy lakatlan szigetre veti. Hamar rájön, hogy egyedül kell boldogulnia. Hogy elejét vegye a gondoknak tutajt épít, ám a vízre bocsátás után valamilyen különös erő szétroncsolja a hajóját. Később rájön, hogy az egész mögött egy furcsa, hatalmas vörös teknős áll, ez a tengeri élőlény azonban teljesen más, mint a többi.
Ezúttal is elismerés jár a Ghiblinek mind történetileg, mind technikailag. Mi rajongók nem lepődünk meg azon, ha egy a stúdió kezei közül kikerülő film látványában és történetében a legmagasabb szintet tudja nyújtani. Egyszerre képviselteti magát az egyszerűség és a komoly művésziesség, a karakterdesign a filmben hagyományos és egyszerűsített, de amit a festői háttér nyújt, az valami fenomenális. Nem túlzok, ha azt mondom a háttérben konkrét festményeket látunk. Mindenképp szemet gyönyörködtető, ám mégsem ezek a helyszínek képviselik a jól megszokott realista vonalat. Olyan igényes mozgáseffektekkel tarkított háttereket kapunk, amelyek jócskán hozzá tesznek a hangulathoz. Érdemes megfigyelni például, hogy a növények lombozatának, vagy a víz hullámzásának minden része külön mozog.
Ezáltal nagyon szép, élethű háttereket kapunk, sugallván mégis hogy egy igenis komoly történettel állunk szemben. E mellé társul egy igényes fény-árnyék technika, amely igen sokat dob a latba. Igaz, hogy ezeket kb. a film felében élvezhetjük, mert a másik fele inkább szürke képet fest, de amikor ezzel találkozunk, az mindenképp nyom egyet a hangulaton, valamint az sem utolsó szempont, hogy nagyon szép lesz tőle a film. Ezután nem is meglepő, hogy a jelenetek zeneválasztása professzionális szintű, ebben az alkotásban jobbára a nyugodt atmoszféra képviselteti magát, amelyet a lakatlan sziget hordoz magában; de kis mértékben ugyan, viszont annál nagyobb hatással jelentkeznek a feszültebb jelenetek is, ahol lesz is okunk izgulni szereplőinkért. Mondhatni hatáskeltésben első helyen áll.
De mit is mutat be történetünk? Mihelyst a szigeten hősünk elkezdi önfenntartó életmódját hamar felüti a fejét a magánnyal járó problémák sorozata. Kétségbeesés, elhagyatottság, és reménytelenség jellemzi főszereplőnket, miközben olykor megpillanthatjuk egy-egy álmon belül vágyait, kívánságait. Ám az egyedüllét magával hozza, hogy később szinte megkülönböztetni sem tudja az álmait a valóságtól. Ekkor jön képbe a vörös teknős, akinek felbukkanása új színt visz hajótöröttünk életébe, és akiről többet nem is említenék, hisz az Ő misztikuma adja a történet sóját. Ettől a perctől fogva, hogy hősünk megtalálja másik felét a világban, közös erővel kell boldogulniuk saját létükben, amelyet felépítenek.
Ebből rá lehet jönni, hogy A vörös teknős története maga az élet rendjét hivatott a szemünk elé tárni. Bemutatja, milyen nehéz saját univerzumunkat felépíteni, amelyben elengedhetetlen egy társ, aki segít minket jóban-rosszban. Megfigyelhetjük, hogyan távolodik el a szülői ölelésből az új generáció és elindul, hogy felfedezzen és a saját lábára álljon, miközben nem felejti azt a megannyi szeretetet és törődést, amelyet addig kapott. Maga a film javarészt felnőtteknek szól, mert ez a réteg rendelkezik megfelelő élettapasztalattal ahhoz, hogy a filmet megértse. Ehhez mérten a felvetülő kérdések is felettébb elgondolkodtatóak. Vajon milyen életet szán Nekünk a sors. Tényleg minden előre meg van írva, vagy magunk alakítjuk a saját történetünk? Hogy találunk rá (vagy éppen talál ránk) az a személy akivel később egy egész életet építünk fel? És legfőképp, milyen érzés lesz majd az, amikor már körülöttünk minden és mindenki elmúlik és mi arra vagyunk ítéltetve, hogy ezt mind megéljük? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozik az alkotás, mely igen komoly és szívszorító módszerrel igyekszik tisztázni ezeket a feltevéseket, mindezt úgy, hogy nem mondja el nekünk szóban, hiszen ez a film a dialógusok nélküli bemutatás módját követi egész végig. Mind tudjuk, hogy olykor a tettek többet mondanak, mint a szavak.
A francia és japán koprodukció mellett kötelező megemlíteni, hogy A vörös teknősnek magyar vonatkozása is van. Ahogy a stáblistában is láthatjuk, az animációs megvalósításban a Kecskemétfilm munkatársai is kivették a részüket. Szívből gratulálunk a magyar csapatnak a lehengerlő munkájukhoz. Igaz, a japán vonalon mindössze hat nevet említenek, akik rész vettek a munkálatokban, de a Ghibli cím kötelez.
A vörös teknős a felnőttes témája ellenére remek szórakozás kicsiknek és nagyoknak, sok kérdéssel a felnőttek felé és megannyi tanító jelleggel a gyermekek felé. Aki teheti, tekintse meg ezt az Oscarra jelölt művet, garantáltan nem fogja megbánni.
