Néző leszel vagy játékos?

Idegpálya kritika

2016. október 01. - Ik4r0s

Élénken él bennem, amikor májusban drága szerzőtársammal először láttuk az akkor még Nerve-re keresztelt film előzetesét. Nem mondom, hogy hangosan nevettünk rajta, de tény, hogy megmosolyogtuk, és már előre temettük a filmet. Tipikus tinifilmnek tűnt, egy aprócska csavarral; valamint a főszereplők színészi teljesítményét is kifogásolhatónak találtuk. Elérkezett a nyár közepe, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egész világ Pokémon GO lázban égett. Ekkor kezdtem elgondolkozni azon, hogy nem is akkora hülyeség az, amit láthatunk. Türelmetlenül vártam, hogy a hazai mozik is behozzák, és végre megnézhessem, bízva abban, hogy egy jó filmélménnyel gazdagodhatok.

A történet szerint a fiatalok körében hódít az Idegpálya nevű játék, ami lényegében egy mobiltelefonra letölthető applikáció, melyben választhatsz, hogy nézőként vagy játékosként veszel részt. Azt hinnénk, hogy csak játékosként éri meg ez az egész, pedig mindkét oldalnak megvan az előnye. Ha nézőként regisztrálsz, akkor többedmagaddal te találhatod ki a játékosok számára a feladatokat, valamint figyelemmel követheted, hogy ők miként teljesítik a kihívásokat. Játékosként pedig a kihívásokat kell teljesítened, mindezt úgy, hogy azokat végig streameled a telefonod kamerájával. Ezáltal új nézőket és népszerűséget szerezhetsz magadnak, hogy a döntőbe kerülve te lehess a játék nyertese, továbbá pénzt is kaphatsz a kihívások teljesítéséért. A kihívásokat nem kell elfogadnod, de akkor értelemszerűen hátrébb kerülsz a listán és így a nyerési esélyed is jelentősen romlik. Ja, a legfontosabbat nem mondtam. A játékról senkinek sem szabad szólni, mert ha "köpsz, nyögsz", minden kihívásodat élőben kell közvetítened, valamint ha feladod, vagy nem sikerül a kihívást teljesítened, akkor kiesel. Ebbe a játékba csöppen bele Vee is, barátnője, Sydney által. Vee egy visszahúzódó csajszi, aki az anyjával él, és ha nem muszáj, sosem mozdul ki a komfortzónájából. Mindez egy csapásra megváltozik, mert az Idegpálya teljesen a feje tetejére állítja az életét. Kezdetben csak egy idegennel kell 5 másodpercig csókolóznia, később azonban ezzel a sráccal kell úgy motoroznia 100-zal, hogy annak bukósisakja le van ragasztva. Később aztán kiderül, hogy a... inkább nem lövöm le a poént. Ha pedig azt hiszitek, hogy a trailer egyik legmeglepőbb jelenete a csattanó, akkor tévedtek. 

Jogosan köthetitek az orromra, hogy ez mind szép és jó, de akkor most tetszett-e nekem a film vagy sem. Be kell vallanom, hogy félve ültem be, de nagyon kellemesen csalódtam. Egy fiatalos pörgős történetű másfél órát kap, aki kifizeti a jegy árát és beül erre a filmre. Érdekes, hogy a főszereplők színészi játékán kívül másra nem figyeltem, mert főként csak Vee és kezdetben alkalmi küldetésének "tárgya", később barátja, Ian van a központban. Na, nem mintha ők ketten annyira jól színészkednének, hiszen ez a történet nem követel túl sok erőfeszítést. És ez az érdekes, hogy véleményem szerint ez a film teljes egészében a történetet választotta gerincként és a szereplők inkább a háttérbe szorulnak, ami amúgy hatalmas hiba lenne, de itt nem az. Nekem ez a sztori már csak azért is elnyerte a tetszésem, mert tökéletes korlenyomat korunk fiataljairól (rólunk), akik uram bocsá', egész nap a telefonjukon lógnak és folyamatosan versenyeznek egymással. Mindig a legjobbnak kell lenned, mert ha egy kicsivel is elmaradsz, akkor egy senki vagy. Erről szól most minden, nem?

Barátságok is megsínylik ezt a törtetést, és a visszahúzódó Veeből egy csapásra vagány leányzó válik. Ez egy kicsit fura volt számomra, hogy a nap elején még egy visszahúzódó csaj volt, később pedig a suli legmenőbb "ragadozója". Rémisztő volt látni, hogy mi mindent bevállaltak a szereplők a népszerűségért. Múlhat mindezen akár az életük is, ők előkapják a telefont és élőben közvetítik azt, hogyan másznak át több emelet magasan az egyik épületből a másikba egy létrán, vagy fekszenek le egy vonat elé. Ilyen és ehhez hasonló őrültségeken mennek keresztül szereplőink, hogy végül valamelyikük megnyerhesse a játékot. Kérdezem én, hogy szükségünk van egy ilyen alkalmazásra, mert szerintem nem vagyunk messze, hogy egy tényleg emberi életek tucatjait követelő őrület terjedjen el világszerte. Persze még nem ennyire vészes a helyzet, de bármi megtörténhet. Bízok benne, hogy pár informatikai zseni nem fáradozik azon, hogy a sufniban pár társával összedobja az Idegpálya valódi verzióját, mert akkor joggal láthatjuk majd a képernyőkön, hogy "Néző leszel vagy játékos?".

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr1611750729

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2016.10.02. 19:06:08

Nem is annyira a Pokemon-hoz hasnlitanam, mint a buta kihivasokhoz: onts a fejedre jeges vizet, plankolj valami extrem helyen, vekonyabb-e a derekad, mint egy papirlap stb. En felnottkent konnyen mondom, hogy hulyeseg, nem teszem es rohogve tovabblepek. De gondolom egy helyet es identitasat kereso tinedzser szamara letfontossagunak tunhet, hogy megigyon ot liter tejet ket perc alatt, kulonben az osztalyban nem fogjak jo arcnak tekinteni es jaj, akkor nimand lesz es jaj, akkor mi lesz. Pedig hat semmi sem lesz, az egesz kikozositosdi tart vagy ket percig es mar mindenki porog is tovabb, mert jon a kovetkezo baromsag. Csak sajnos ennek megertesehez a tizenevesek tul fiatalok es naivak, es nem tudnak ellenallni a csoportnyomasnak. Tulajdonkeppen sajnalom oket.

Medgar 2016.10.02. 21:34:54

Ismét egy neo luddita...

midnight coder 2016.10.03. 07:44:51

Volt ez már a mobiltelefonok előtt is. Az, hogy fel tudod venni videóra és meg tudod osztani, csak fokozza a dolgot, de a ki mit vállal be dolog fiatal korban mindig is létezett, gondoljunk csak az első vodkára, cigire, vagy akár a különféle oktatási intézmények beavatási szertartásaira. Sőt, gyanítom hogy eredetileg valami hasonló lehetett a különféle törzsek beavatási rítusainak az eredete is.
A dolog mögött pedig szerintem az van, hogy a fiatal ösztönösen bizonyítani akar, kiharcolni a helyét a társadalmi hierarchiában. Persze aztán huszon-harmincon évesen azért az értelmesebb rájön hogy nem ez a hierarchia alapja, de gyanítom hogy minél "fejlettebb" a társadalom - azaz minél inkább gyerekként van kezelve a felnőtt is - annál később következik ez be.
süti beállítások módosítása