Hiába vártuk az apokalipszist

2016. május 20. - Ik4r0s

Sokan a Polgárháborút várták ebben a hónapban vagy éppen a Warcraft mozit, engem mégis az Apokalipszis premierje izgatott a legjobban. Vajon sikerült Singernek méltó módon lezárni a trilógiát? Képes volt arra, hogy folytassa azt a remek történetet, amit Az eljövendő múlt napjaiban elkezdett, vagy pusztán érdektelen látványfilmet készített? Gyertek, és éljétek át az Apokalipszist!

A történet szerint En Sabah Nurnak, az első mutánsnak új testre van szüksége, ezért egy sebezhetetlen mutáns kapja meg Apokalipszis erejét és öltözékét. Azonban ezt a szertartást idő előtt árulók szabotálják, így az ősmutáns a föld alá kerülve évezredes álomba zuhan. Később persze felébred és toborzásba kezd, hogy 4 lovasával karöltve átvegye a hatalmat a világ felett, de ehhez Xaviernek és csapatának is lesz egy-két szava. Ennyiről szól az egész film, ami meglepő lehet elsőre, holott sokkal többet várnánk. Sajnos ez a várakozás nem katarzissal ért véget, mivel mindent feláldoztak a látvány oltárán, a történettől kezdve, a szereplők nagy részén át, a mögöttes tartalomig. Bár mondjuk ez sem teljesen igaz, mivel egy remek kis bibliai utócsengése volt a sztorinak. Mivel Apokalipszis a Biblia előtti időből származik, így egy aprócska vallási hátszelet is kapott a film, amit sokkal jobban ki lehetett volna bontani. Halljuk tőle, hogy az emberek elfordultak Istentől és hamis bálványokban, a pénzben, a fegyverekben és a másik elpusztításában hisznek, és ezekhez fordulnak, ha baj van. Nem imádkoznak, hanem csak pillanatnyi szükségleteiknek élnek, és hagyják, hogy az ösztöneik vezéreljék őket.

Ő pedig amolyan megváltónak nevezve magát megtisztítja őket. Kezdetben így is indul a cselekmény, ami hamar öncélú brutalitásba és ezáltal gyilkolásba csap át, mivel a lovasai erejét megnövelve próbálja átvenni a hatalmat a világ felett és megmutatni gyermekeinek, hogy ők többek az átlag embereinél. Itt figyelhető meg egy kis rasszista hajlam, mivel Apokalipszis értelmezésében a mutánsok többek az embernél, és ahelyett, hogy visszafogják az erejüket, átvehetnék felettük az uralmat. Ezen a ponton kijelenthető, hogy az „Én vagy Isten!” tézis meg is dőlt, mivel ő teljesen elkülöníti a fajtáját a többitől, és egy általa mélységesen megvetett bálványhoz kezd hasonlítani. Hogy ne fulladjon totális érdektelenségbe a film, eme parányi mögöttes tartalom adhat egy kis értelmet neki. Nézzük meg, hogy mi volt az, amiben még hibázott Singer! Az előzetesekben és a posztereken is láthattuk, hogy a négy lovas is feltűnik vezetőjük mellett, aminek én nagyon örültem, mivel Magnetón és Stormon kívül nem ismertem egyiküket sem. Angyal kapott némi eredettörténetet, de az se volt túl sok, Psylock pedig kb. a vicc kategória volt, mivel róla tényleg nem tudtunk meg semmit sem. Bábuként vettek részt Apokalipszis játékában, egyedül Magnetónak volt némi szerepe, ő társaihoz képest több lehetőséget kapott ebben a részben. Megismertük a motivációit, és bármennyire rossz vagy vágyik a hatalomra, legbelül mégiscsak a jóra törekszik. Ez hatalmas ziccer volt, pedig sokkal aktívabban be lehetett volna őket vonni a történetbe, ehelyett csak menőn harcoltak és feszítettek.

A sok negatívum mellett van némi pozitívum is, de ez nem elég ahhoz, hogy kárpótolja a nézőt. A régebbről ismert szereplőknek alig van súlya a történetben, ezt az újak viszont remekül kompenzálják. Míg korábban Mystique emelkedett ki a női szereplők közül, most Jean Grey okozott kellemes meglepetést, akinek a karaktere fantasztikusan ki lett dolgozva. Sophie Turner bebizonyította, hogy Sansa Starknál sokkal jobb karaktert is képes életre kelteni, noha most Sansa is kezd meghatározó lenni Westeros világában. Látjuk, hogyan válik Jean Főnixszé, és hihetetlen, hogy a kezdeti félénkségét legyőzve miket művel a fináléban. Scott Summers is kapott egy kisebb mellékszálat, ezért szívesen emlékszem majd vissza a karakterére. Nightcrawler is jól hozta a nehezen beilleszkedő, vicces figurát, aki képességének köszönhetően remek harcossá válik. Az igazi csemege azonban Higanyszál, akivel már Az eljövendő múlt napjaiban találkozhattunk, egy laza srác, aki képességének köszönhetően fantasztikus dolgokat visz véghez. Ennyiben merül ki Singer keserédes lapokat tartalmazó paklija, hiszen hiába akart valami nagyot alkotni, a trilógia egy rengeteg lehetőséget kihagyó üres darabbal zárult. A korábbi részektől eltérően itt nem láthattuk a hidegháborús szálat, holott én a helyében megtartottam volna, mert nagyot ütött 2 éve. Ehelyett egy értelmetlen, felépített cselekménnyel és mögöttes tartalommal egyáltalán nem rendelkező filmmel tett pontot a dolgok végére. Bízom benne, hogy megvalósul a Főnix spin-off, mert Jean karakterében még rengeteg lehetőség lakozik, valamint a stáblista legvégén látható jelenet is sejtet egy folytatást. 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr678733400

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sheabouteverything · http://www.sheabouteverything.blog.hu 2016.05.23. 13:09:07

én kicsit másképp látom a dolgokat :)

Elég erős volt a felütés , viszont nem értem, miért 4 zérókategóriás mutánst választott magának segítőként az első mutáns, és miért nem indult élből Magnetoért, Mysticért vagy a professzorért.

Szerintem Sansa Strak Sansa Stark maradt, grimaszok, szemöldökjáték, ennyiben ki is merült minden színészi képessége. Rendesen hazavágta J.Grey karakterét.

Jobban ki lehetett volna dolgozni a rasszizmus/übermensch stb. szálat is, és rámutatni bizonyos gondolatébresztő párhuzamokra, akár szájbarágósan.

Összességében viszont jól szórakoztam, messze jobb volt, mint az időugrálós történtet. Felirattal néztem, kíváncsi lennék, hogy sikerült a szinkron - ha valaki szinkronosan nézte, írja meg a véleményét!
süti beállítások módosítása