A Dalekok többször visszatértek, jártunk párhuzamos univerzumokban, találkoztunk az Ördöggel, és a Mester, a Doktor fajának utolsó másik élő példánya is beköszönt. A 2008-as 4. évadot nagy várakozás előzte meg. David Tennant utolsó útja elérkezett, mely saját keretein belül nem zárta le a tízes számú Doktor sorsát, hanem tette azt különleges kiadások formájában. Az írók egyre próbálták fokozni a tétet az eddigi finálékban, mely talán ebben a felvonásban érte el csúcspontját. Kétszer is.
Figyelem! Gyorstalpaló lévén a szöveg spoilereket tartalmazhat!
A karácsony ezúttal konkrétan betör a Doktor életterébe. A harmadik évad végén ugyanis nem más, mint a Titanic landolt a TARDIS oldalában. Ez a hajó azonban mégsem az, melyet 1912-es elsüllyedéséről ismerünk, hanem egy kifejezetten turistáknak épített űrhajó, melyet Max Caricorn birtokol. A hajó Hardaker kapitány irányítása alatt áll, s céljuk a földi karácsony megismertetése az utasokkal. Mivel Doctor Who-ról van szó, természetesen ez nem ilyen egyszerű. A hajó védőpajzsának leengedése után során meteorok ütköznek a Titanicnak. A Doktor és díszes kompániájának feladata megállítani a hajót a becsapódástól, amit megfűszereznek még az ellenséges angyalformájú androidok és egy rejtélyes fél.
Ez a karácsonyi szösszenet nem él állandó útitársakkal, itt inkább a legénység és a többi - az univerzum távol eső pontjaiból - vendég áll a fókuszpontban, melyek között az egyik szerepet Kylie Minogue játssza el. Ez a különkiadás David talán legjobb ünnepi epizódjaként vonult be a Doctor Who kánonba. Nagyszerű indítás egy kiváló évadnak, ahol a bökkenő szintén az lesz, mint legutóbb, nem lesz keret mindenről érdemben beszélni. Így a Partners in Crime c. rész sem kap sok figyelmet szezonnyitó mivolta ellenére. Donna Noble, az előző cikkben is említett hölgyemény itt tér vissza, hogy a Doktor társa legyen egy egész évadon keresztül. Továbbá kiderül, hogy a Partners in Crime-ban szereplő Adipose faj elvesztette a bolygóját, mivel az szimplán eltűnt. Ezt pedig fokozza, hogy a Doktor tudtán kívül, de Rose Tyler megjelenik nem sokkal a stáblista előtt.
Russell T. Davies utoljára kíséri útjára a Doktort, az ehhez készült installációk pedig megfelelő minőségben zavarják ezt le. Beszélhetünk a Doktor és Agatha Christie találkozásáról, a Doktor „lányáról”, akit azóta se láttunk, a Sontaran faj visszatéréséről vagy Pompeji tüzeiről.
Pompeji nem csak egy kiváló epizód helyszíne, hanem egy fontos döntésé is. Itt ismerjük meg igazán milyen egy Time Lord. Látja, hogy mit változtathat és mit nem, azonban ritka esetekben kötelessége megtenni a szükséges rosszat. Érdekes, hogy Peter Capaldi – a későbbi tizenkettes Doktor (nem a Doktorként) – felbukkan egy mellékszerepben. Az újabb DW felvonás viszont – számomra – nem ütötte meg az előző évad által felállított lécet, ami többnyire Donnának köszönhető. Nem egy rossz színésznőről beszélünk, inkább a karakter az, ami visszalépés Martha-hoz képest. Mentségükre szóljon Marthával azért még fogunk találkozni.
Az első igazán különleges alany cikkünk szempontjából a Silence in the Library és a Forest of the Dead nevekre hallgató kettős, melyek megszellőztetik a hamarosan megszülető Moffat-érát, és nem utolsó sorban egy modern Who klasszikusról beszélünk. Már az alapkoncepció is érdekes: az 51. században a Doktor és Donna meglátogatja az univerzum legnagyobb könyvtárát. Mikor megérkeznek, a gigantikus bibliotéka már 100 éve zárva van, és egy archeológusokból álló kutatócsoport érkezik River Song vezetésével. A helyiségben burjánzik a Vashta Nerada nevezetű árnyékokban élő lény, így hőseinknek fő feladata számolni, figyelni az árnyékokat.
River Song jelenléte itt a legfontosabb, nem is csoda, hogy az epizódban Steven Moffat – az időutazás kavarásának királya – kézjegye is megtalálható. Első és utolsó találkozás ez a Doktor és felesége között. Bizony, nem írtam félre, valóban feleségről van szó. A Doktor számára egy ismeretlenben kell megbíznia, míg River számára egy jól ismert személyben még nem látott inkarnációjában. Moffatra jellemzően bár hatalmas élvezeti értékkel bír ez az epizód, mégis az igazi ízét több évaddal később, egy újranézéssel tudja megadni. Hogy ez az író, későbbi showrunner előnye vagy hátránya, arról még lesz időnk elmélkedni bőven.
A következő megállónk egy betekintés egy alternatív múltba, a Turn Left. A Doktor és Donna a Shan Shen bolygón épp egy piacot fedeznek fel. Donnát azonban megtalálja egy jósnő, aki megkísérli meggyőzni őt arról, hogy hadd mutasson neki valamit. Donna visszatekintést nyer saját idővonalába, mely során épp édesanyjával vitatkoznak, merre forduljanak. Balra, mely a Doktorhoz vezette, vagy jobbra. Ezúttal a másik utat választja, ami után a valóságbeli Donna hátára befészkelődik egy hatalmas bogár.
Ez a lépés a Doktor halálához vezet, mely gyökeresen megváltoztatja az elmúlt évek történelmét, és újraélhetjük őket Donna és családja szemszögéből. Martha Jones halálát leli, a Titanic becsapódik az Egyesült Királyságba, mely harmadik világbeli országgá teszi azt, több millió ember belehal az Adipose faj elterjedésébe, és a Jack Harkness kivételével a Torchwood emberei is elhaláloznak a Sontaran invázió megállításában. És Rose Tyler. Igen, ő is megjelenik, ami annak köszönhető, hogy a realitások közötti fal kezd összeomlani egy közelgő veszély miatt. Ez a rész fogalmazza meg igazán mit jelent a Doktor az emberiség számára. Eddig is tudtuk, hogy a Föld a védelme alatt áll, de nem gondoltuk, hogy valóban ennyire elveszne nélküle.
Rose és Donna kapcsolata is kezd kiépülni, s miután Donna felébred, a következő üzenetet adja át a Doktornak: Bad Wolf. Ő pedig pontosan tudja mit jelent ez: az univerzum végét.
Ez pedig el is vezet minket a 4. szezon fináléjáig. Hőseink Rose Tyler figyelmeztetése miatt a Földre utaznak. Vagyis a hűlt helyére. A Föld eltűnt, de hová? Eközben a Földön káosz uralkodik el. Feltűnik Jack Harkness és csapata, Martha Jones, Sarah Jane Smith, sőt Rose Tyler és családja is, egyszóval mindenki. Az ég eltűnt, helyette rengeteg bolygó ékeskedik, mely nemcsak a Dalekok, hanem vezetőjük, Davros visszatérését is jelenti.
A Doktor a Shadow Procalamation-höz fordul segítségül, egy univerzális rendőri egységhez, hogy megtalálja a Földet. Kiderül, hogy a Földön kívül 26 bolygó tűnt még el rejtélyesen. A megoldást a Medusa Vízesésben találják, a helyen, ahol ezek a világok egymás mellé kerültek, beleértve az Adipose szülőbolygót, mely csak úgy eltűnt a Partners in Crime során. A The Stolen Earth és Journey’s End az eddigi legepikusabb, legmonumentálisabb Doctor Who finálét hozza el a nézőknek a sorozat új történelmében.
Davros, a Doktor egyik legősibb ellenfele tér vissza, hogy sarokba szorítsa az egész realitást. Davrosról úgy hitték, hogy a Time War folyamán elpuszult, azonban Dalek Caan megmentette, aki Davros mellett szerves részét képzi a finálénak. A Dalekok célja ezúttal nem szimpla pusztítás. Nem, a cél az, hogy minden lehetséges univerzumban elpusztuljon az élet a Dalekokon kívül. Ezzel pedig el is érkeztünk a ponthoz, aminél már elég nehéz azt várni az íróktól, hogy még súlyosabb fenyegetéssel álljanak elő.
Ez a két epizód magába foglalja David Tennant regenerációját saját magába, akármennyire is értelmetlenül hangzik ez. Donna Doktor és a Meta-Crisis Doktor születésének is tanúi lehetünk. Igen, két David Tennant egyszerre, plusz egy intellektuálisan felturbózott Donna. Szép végeredmény, és kellőképpen illik is ahhoz a monumentalitáshoz, melyet ez a finálé ígér. Ennyi karakter, ennyi esemény, és mind kiváló. Tennant útja mégsem itt ér véget, ugyanis ahhoz más körnek kell bezárulnia.
2008 és 2010 között különleges korszak köszöntett be a Doctor Who világában. Ezekben az években öt különkiadás jelent meg, melyeket tekinthetjük a 4. évad kiegészítésének, de David Tennant korszakának lezárásának mindenképp. A The Next Doctor, a Planet of the Dead és a The Waters of Mars című egy órás epizódok többnyire fillerként funkcionálnak, ám jó fillerhez híven szórakoztatóak és kicsit meg is ágyaznak a tizedik Doktor utolsó megmérettetésére.
Kapunk karácsonyi epizódot egy „wannabe” Doktorral, egy buszszerencsétlenséget egy sivatagos bolygó kellős közepén, majd egy horrorisztikus kalandot a Marson. Itt kiváltképp az utolsó marsi incidens az érdekes. A Doktor tudja a sorsát azoknak, akik megmentésre szorulnak, és a döntés a kezébe kerül. Egy gondolat férkőzik az agyába tizesünknek: ő az utolsó Time Lord, és neki van ereje változtatni. Ezt meg is teszi, a marsi Jégharcosok által hátrahagyott vírus csapdájából kimenekíti adott mellékszereplőinket. Az eredmény más, mint várta, melyet egy öngyilkosság bélyegez meg. Ood Sigma jelenik meg az utcán, a Doktor pedig felteszi a kérdést: ideje meghalnia? Magában pedig úgy véli, ez egy jel: túl messzire ment.
A Doktor egy Oodtól megtudja, hogy nemezise, a Mester hamarosan újra visszatér, s magával nem kisebb fenyegetést hoz, mint magát az idők végezetét. Ez a két és fél órás monstrum a The End of Time. Egy a Mesterhez hű szekta visszahozza őt az életbe, melyhez különös erőt és képességeket kap. Mivel Donnával már nem beszélhet a Doktor (nem kockáztatja, hogy az elvesztett emlékek visszatérése sokkot okozzon), ezért Donna nagyapjával, Wilfreddel találkozik, hogy elmondja a próféciát, mely az ő halálát jósolta meg.
Miközben a Doktor mellé betársul Wilfred, és a Doktor a Mestert üldözi, addig az említett nemezis végrehajtja tervét, mely az emberi faj DNS-ének kicserélését jelenti az övére, hogy létrehozza a Mesterfajt, felhasználva a Hallhatatlanság Kapu névre keresztelt eszközt. Az epizód narrátora felfedi, hogy a Mestert segítségével végre beteljesülhet tervük. A narrátor maga Rassilon, a Time Lordok jelenlegi elnöke, szavai pedig így szólnak: "Ez volt a nap, mikor a létezés egésze örökre megváltozott. Ez volt a nap, amikor a Time Lordok visszatértek. Gallifreyért! A győzelemért! Magáért az idők végezetéért!"
Mint kiderül, fiatalon egy jelet építettek a Mester fejébe, ezzel megteremtve a dobok zaját, melyet egész életében hallott. Rassilon egy csillagot küld – mely egy gyémántként testesül majd meg – egyenesen a Time War-beli Gallifreyről a jelenlegi Földön lévő Mesternek. Hogy elkerüljék a Time Lordok a sorsukat, ezt utolsó lehetőségükként látják. Lassan Gallifrey megjelenik a Föld felett, lehetőleg magával hozva a Time War minden szörnyűségét. A terv a Time Lordok felemelkedése egy magasabb lénnyé, mellyel magát az időt pusztítanák el, és így örökké győzedelmessé válhatnak.
A Mester feláldozza magát, és megmenti a Doktort, azonban a sors nem kerülhető el, s ugyanezt a Doktor is megteszi Wilfredért. Amire marad ideje, az a búcsú volt útitársaitól, még Rose-tól is. A végső pillanathoz elérve pedig egy ténylegesen megható jelenetsor következik, ami Christopher Eccleston Doktora során elmaradt. A tizedik Doktor még nem akar menni, de nem választhat. A regeneráció megkezdődik. Egy ilyen esemény egy korszak lezárulását is jelenti a Doctor Who esetében, és rajongó legyen a talpán, aki megállja ezt vizenyős szemek nélkül. David Tennant eltűnt, Tízesünk személyiségével együtt, aki pedig megjelenik, az a Tizenegyes, aki Matt Smith képében változtatja meg a Doktor karakterét az elkövetkezendő évekre.
