Amikor a határzár sem segít - District 9

Galaktikus migráció

2015. szeptember 11. - Gueth Ádám (Filmnomád)

A népvándorlás és a migráció napjaink egyik legkényesebb és leginkább sürgető problémája, melyet politikusok, szakemberek és civilek egyaránt vegyesen értékelnek, más és más szempontok alapján. Egyesek az embertársaink iránti megértést és türelmet helyezik előtérbe, mások a rideg realitást és az óvatosságot, de sajnos sokszor szélsőséges vélemények is akadnak, mind bal, mind jobb oldalról. Miközben a migránsok az életveszély elől és/vagy a jobb élet reményében indulnak Nyugat-Európa felé, addig a kormányok is különböző hatékonyságú és vitatott módszerekkel igyekeznek szűrni vagy feltartani a hatalmas tömegeket, mint határzár, kerítés, határvadászok stb.  Nem tisztem, hogy a migrációt, mint biztonságpolitikai szakértő értékeljem, ezt meghagyom a nálam milliószor képzettebb Nógrádi Györgynek.
Van azonban egy film, ami folyamatosan kattogott az agyamban valahányszor a híradásokat néztem, illetve valahányszor a Keleti pályaudvar környékén jártam. Ez a film ugyanis most aktuálisabb, mint valaha...egy film, amely bemutatja, mi van, ha már a határzár sem működik...Igaz, itt a migránsok nem valamely távoli országból jönnek...Annál sokkal, sokkal messzebbről!district_9.jpg

A District 9, avagy A 9-es körzet még 2009-ben készült, tehát jóval a 2015-ös migránsválság előtt. Rendezője, Neil Blomkamp eredetileg a Halo című videójáték filmes adaptációján dolgozott Peter Jackson-nal, a Gyűrűk ura-trilógia atyjával. A közös munka viszont teljesen másféle fordulatot vett. Blomkamp lényegében egy saját korábbi rövidfilmjét, az Alive in Joberg-et dolgozta át egész estés mozivá (a rövidfilmben a District 9 későbbi főszereplője, Sharlto Copley is feltűnik). Az alkotás hamar megtalálta helyét a sci-fi klasszikusok között, és Blomkamp azóta is próbálkozik a siker megismétlésén, eddig inkább kevesebb, mint több sikerrel.district_9_minimalist_poster_by_shrimpy99-d7bogha_png.jpg
A District 9 története szerint a Dél-afrikai Köztársaság nagyvárosába, Johannesburgba egy földönkívüli anyahajó érkezik, fedélzetén rák külsejű földönkívüli migránsokkal, akik betegen és rendkívül rossz állapotban vészelték át a hosszú utazást. Azt pontosan nem lehet tudni, miért kényszerültek elhagyni bolygójukat, talán afféle galaktikus menekülteknek számítanak. Az emberek hamar egy elkülönített körzetbe (gettóba) zárják a lényeket, ahol kriminális állapotok uralkodnak. A rákok (a film szerint ez afféle non-PC elnevezés) gyakorlatilag a szemétdombokon kotorászva élnek, életmódjukkal és eltérő kultúrájukkal pedig az emberi faj nemtetszését is kivívják, így a már milliósra duzzadt 9-es körzetet fel kell számolni és lakóit máshová költöztetni. A művelet végrehajtásával Wikus van de Merwe-t bízzák meg, akinek alá kell íratnia az áttelepítési okmányokat a migránsokkal (értsd, az is jó, ha dühükben rácsapnak a papírra). Wikus azonban kénytelen átértékelni a helyzetet, amikor egy baleset következtében kezdi jobban átérezni a migránsok sorsát és egykori kollégái esküdt ellenséggé válnak...district-9.jpg
A film cselekményének központja nem véletlenül lett Dél-Afrika és Johannesburg (és nem mondjuk New York vagy Washington), elég csak az 1994-ig tartó fajgyűlölő apartheid rendszerre gondolni, melyben a feketék alárendelt pozíciót kaptak a fehér elittel szemben (Eddy Grant is megmondta: "Gimme Hope Joanna"). A fajgyűlöletet azonban a District 9 esetében szószerint kell értenünk, hisz a rákok ténylegesen más fajhoz tartoznak, akiket fehérek és feketék egyaránt gyűlölnek (mivel bolygónkon csupán egy emberi faj, a Homo sapiens sapiens létezik, így valódi FAJgyűlöletről hülyeség lenne beszélni). Blomkamp kegyetlen dokumentarista elbeszélés-módjával is sokkol minket. A film elején dokumentumfilm-szerű felvezetést kapunk a problémáról; interjúkat szakértőkkel vagy éppen az utca emberével, visszaemlékezéseket és házivideókat. Az egyik megszólaló például egy fekete lány, aki megemlíti, hogy azt a pénzt, amit a kormány a 9-es körzetre fordít, azt akár az emberekre is költhetnék, hisz a körzeten kívül is általános a nyomor és a szegénység.district-9-ghetto.jpg
Lényegében azt látjuk, amit a TV híradások is közölnek velünk; a borzalmas körülmények hatására állatiasan viselkedő lények és az ezt megelégelő és erőszakos megoldásokat sem megvető emberek konfliktusát (ami néha talán olyan, mint általános alsóban a "ki kezdte?" illetve a "tyúk vagy a tojás" kérdése). Itt viszont a helyzet egy filmhez méltóan felnagyított és eltúlzott; a rákok-bár értelemmel és érzelmekkel bíró lények-ténylegesen más kultúrát képviselnek, mint az emberek, nemcsak abban különböznek tőlünk, hogy más istenhez fohászkodnak, más kajákat esznek vagy más a munkamoráljuk. A viselkedésük sokszor tényleg állatiasnak tűnik, de az emberek bánásmódja is hihetetlenül kegyetlen velük szemben. Azokat a cselekedeteket viszont, amit a filmbéli emberek elkövetnek a rákokkal, mi emberek egymással követtük el történelmünk során. Elég csak az indiánok kiirtására, a II. világháború borzalmaira, a náci és szovjet haláltáborokra, valamint az afrikai törzsi háborúkra gondolni, és hamar beláthatjuk, hogy Vörösmartynak bizony igaza volt: "az emberfaj sárkányfog vetemény".district9-9.jpg
A District 9-ban az idegenekkel szembeni erőszak hátterében a fegyverkezés is komoly szereppel bír. A migránsok fegyverei ugyanis sokkal jobbak bármilyen ember alkotta gyilkolóeszköznél, de működésük az idegenek DNS-éhez kötött, emberi kézben hatástalanok. A fegyverfejlesztők ezért kegyetlen orvosi-kísérletek keretében kínozzák a rákokat, míg a nigériai bűnözők afféle babonaként egyszerűen elfogyasztják a megölt idegeneket, mivel azt hiszik, hogy bűvös erejük így beléjük száll (a filmet emiatt Nigériában betiltották). Az aztékokat és az inkákat még az aranyért ölték, az idegeneket már a legújabb fegyverekért; ez a XXI. századi El Dorado (és akkor a szexrabszolgaságról még nem is beszéltem).modern_stenographer_district9.jpg
A 9-es körzetben nem csupán az illegálisan felhalmozott fegyverek végett tartanak állandó razziákat, hanem azért is, hogy a népesség féken tartása végett megakadályozzák a rákok utódlását, ilyenkor a tojásaikat egyszerűen megsemmisítik (ennek ellenére rengeteg rákgyermek él a táborban).
A District 9 nem lesz a gyenge idegzetű nézők kedvence. Gyomorforgató jelenetek sokasága, rengeteg vér és rideg látványvilág gondoskodik arról, hogy ne csak a történetet, de a vizuális elemeket se felejtsük el egyhamar. A látvány már csak azért is elképesztő, mert Blomkamp-nek és csapatának mindössze 35 millió dollárból kellett gazdálkodnia, ami hollywoodi mércével mérve nem egy igazán nagy összeg. Ennek ellenére sem a rákok külsejére, sem az anyahajóra, sem az akciójelenetekre, sem a díszletre nem lehet semmi panaszunk.dist.jpg
Ami talán mégis némi mosolyt csalhat a nézők arcára, az az emberek és a rákok közötti kommunikáció; akárcsak C3PO-nak vagy Chewbaccának a Star Warsban, úgy a rákoknak sem okoz gondot, hogy vartyogó beszédüket megértessék az emberekkel-vajon milyen lehet egy nyelvvizsga rákul? A rákok kattogó hangját egyébként tökök dörzsölésével állították elő!
A District 9 tehát elképesztő görbetükröt tart korunk civilizáltnak mondott társadalmai számára, mind a bürokratáknak, mind az úgymond őslakos népességnek, de talán még picit a migránsoknak is. Ne várja persze senki azt, hogy komoly mélységi szociológiai vagy biztonságpolitikai  fejtegetéséket fog hallani, vagy hogy Blomkamp majd választ ad nekünk a migráns-problémára (a film például nem igazán foglalkozik a terrorveszély kérdéskörével, holott ez egy, a témához kapcsolódó komoly problémakör). A District 9 egy dokumentarista akciómozi, amely nem válaszokat ad, inkább kérdéseket vet fel, mégpedig olyan kérdéseket, amelyekre valószínűleg sohasem fog kielégítő válasz születni. Ettől igazán nyomasztó...
district-9-district-9-7710955-1024-768.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr227771454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Cry Baby 2015.09.12. 08:20:31

igy van! nem győzöm elégszer megnézni :)

Mészáros Laci 2015.09.13. 07:07:51

Oké, visszatérve 2015-be

"ténylegesen más kultúrát képviselnek"

ennek a mondatnak a súlyát és tartalmát fel sem tudják fogni a legtöbben.

Gueth Ádám (Filmnomád) 2015.09.13. 11:45:36

@Mészáros Laci: Rátapintottál a lényegre úgy érzem. Nagyon szépen köszönöm a megtekintéseket és a kommenteket! :)

Mészáros Laci 2015.09.13. 11:47:58

@Filmnomád:

De én nem szarkazmusnak szántam. Amikor olvasom az újságban politikusok nyilatkozatait az egyetemes emberi értékekről... szerentém belenyomni az orrukat: ezek egyetemes európai értékek, kb a felvilágosodás korában születtek és mostanra váltak többségükben elfogadottá. EURÓPÁBAN és ÉSZAKAMERIKÁBAN. Másutt nem...

Gueth Ádám (Filmnomád) 2015.09.13. 12:17:55

@Mészáros Laci: Gondoltam, hogy nem szarkazmus. A kultúrák közti különbségek az emberek között is hatalmas gondokat okoznak. Hát még két külön faj között, mint a filmben...

csakazértistotalcar 2015.09.18. 17:05:35

@Mészáros Laci: Csodálkozni fogsz! A szírek -bár a hivatalos nyelv az arab és a beszélt nyelvek az arab, örmény, kurd, arámi, adige-, sokkal közelebb állnak kulturálisan az un. európai kultúrához, mint az arabhoz. (volt szerencsém párszor Szíriában megfordulni, nem 1-2 heteket!)

Mészáros Laci 2015.09.19. 08:53:17

@csakazértistotalcar:

"közelebb állnak kulturálisan az un. európai kultúrához, mint az arabhoz"

Minden bizonnyal. A néhány Burnuszos helybelitől eltekintve Bahrein, vagyis a Bahrein nevű, harmad budapestnyi ország Manama nevű fővárosa sokkal inkább hasonlít egy amerikai metropoliszhoz, mint egy arab országhoz.

A kultúra alatt nem feltétlenül ezt értem. Striker Sándor egyik blogposztjában említette a Világbank néhány évvel ezelőtti tanulmányát, Adam Smith alapművére emlékeztető című Where is the Wealth of Nations című könyvet. A Világbank azon lamentál, hogy a nemzetgazdaságok teljesítményét meghatározó tényezők egyik LEGJELENTŐSEBB elemét nem szívesen vesszük számításba, mert nehéz számításba venni. A WB szóhasználata szerint ez az INTANGIBLE CAPITAL olyan elemekből áll, mint pl a jogrend stabilitása, normativitása, a jogszolgáltatás hatékonysága, és a legfontosabb tényező: a munkaerő minősége. A WB elég pontos számításokkal alátámasztott modellje szerint a "high income" országok teljes tőkéjének 80%-a ez az intangible capital, és ennek az intangible capital-nak a hozama az, amelynek révén a világ egyik legversenyképesebb országa Németország, a világ egyik legmagasabb bérszínvonala ellenére.

Való igaz: bárki átlagember meg tudja tanulni, hova kell akasztani, melyik gombot kell megnyomni, mikor kell továbbadni, hogy a végén egy Mercedes guruljon le a szalagról. De az összes többi, a 80% nehéz dolog, ezt nem lehet megtanulni, hanem bele kell születni, mert ezek megtanulása kisgyermekkortól a felnőttkorig tart. Mibe "születik bele", és az iskolarendszerben mibe "nő bele" a német gyerek?
- szabálykövetés (akkor is, ha nem látja át a szabály értelmét)
- pontosság, igényesség és rendszeretet,
- együttműködés (eklatáns példa a közlekedés)
- törvénytisztelet, jogkövetés (nem csak a megtorlástól való félelem hatására)
- becsületesség (sumákolás helyett az elkövetett hibák azonnali elismerése)
- érzelmi önszabályozás (indulatok szabadjára engedése, kiélése helyett)
- deferred gratification (vs instant gratification, nem tudom magyarul)
- előremutató megküzdési stratégiák (aktív/cselekvő, szemben a passzív/szenvedővel)
- alá-fölé rendeltségi viszonyok helyén kezelése (vs hatalommal visszaélés, szervilitás)
- tolerancia (annak felismerése, hogy más emberek más problémákkal küzdenek)
- tisztelet
- egyenjogúság (vagyontól, rassztól, nemtől független egyenlő elbírálás)
- empátia
- rendezett konfliktuskezelés (erőszakmentesség)
- önismeret (képességek és azok korlátainak reális felmérése)
- bizalom (a csoport ill. társadalom többi szereplőjének jóindulata iránt)
- hiányosságok és fogyatékosságok kezelése (kompenzáció, támogatás, illeszkedő pozíciók megtalálása, megteremtése)
- segítőkészség (munkában: mentorálásra való képesség)
- jövőorientált időperspektíva (a jelenhedonizmussal szemben)
- a munka (mint a javak megszerzésének eszköze - a csalással, lopással szemben, itt nem erkölcsi hanem gyakorlati kategóriaként)
- önbecsülés (belső tartást ad a hibázással szemben)
- türelem
- mások emberi méltóságának tisztelete

Nyilván nem minden német polgárban vannak meg mindezek, de többségükben általában megvan ezek nagy része. Számos társadalmi, szociálpszichológiai vizsgálat mutatta már ki nagyon karakteresen az attitűdbeli különbségeket európán BELÜL is, pl. a megküzdési stratégiák tekintetében, európán kívül sok helyütt ezek a felmérések el sem végezhetők, mert az európán belül így vagy úgy megválaszolt kérdések egy részét a közelkeleti emberek nem is értik, annyira eltérő alapvető értékrendjük.

Mészáros Laci 2015.09.19. 08:57:05

@csakazértistotalcar:

Hu ez túl hosszú lett. nem baj, legalább összefoglaltam.

A lényeg az, hogy az eltérő kulturális háttér és emögötti eltérő értékrend már olyan szinten is jelentkezik, mint Nyugatnémetország és Keletnémetország. A nyugati országrész felfoghatatlan mennyiségű pénzt költött a keleti tartományok felzárkóztatására, integrációjára. A kulturális, értékrendbeli (innen nézve nüansznyi) különbségek miatt azonban a keleti tartományok még negyedszázad után is jelentősen le vannak maradva nyugattól.

szóval Szíria (vagy még inkább Irán) afganisztánhoz képest közel van európához, de tényszerűen: több generáció alatt is csak kemény munkával áthidalható a különbség.