Régen jelentkeztem utoljára a ClassicAjánló rovatommal, ezért úgy döntöttem, hogy A kertész és a kis emberkék, valamint a Téboly című alkotások mellé ismét felveszek egy régi klasszikust, hogy senkit ne vessen az ágynak az unalom így vasárnap este. Ezúttal A sebhelyesarcú (Scarface, 1983) című filmet fogom bemutatni.
Tony Montana (Al Pacino) a 80-as években politikai menekültként Kubából Amerikába, Miami-ba utazik, ahol új életet kezd. De a tisztességes élet számára túl nehéz, így az amúgy sem feddhetetlen előéletű bevándorló beleveti magát a drog-bizniszbe. Frank Lopez (Robert Loggia) jól működő amerikai kábítószer-hálózatába kerül, így kezdvén meg karrierjét. Tonyról gyorsan kiderül, hogy rátermettsége és talpraesettsége szinte nem szabhat neki határokat, így hamar az élre tör, hogy még több pénzt kereshessen. Vajon megbirkózik a fiatal maffiózó ezzel a hatalmas teherrel és sikerül-e egyeduralmat szereznie egész Miami-ban?
Ezekre a kérdésekre ad választ De Palma nagy sikerű gengszter-drámája. Mielőtt belemennénk tisztázzunk le pár dolgot, amik a film történetfonalát érintik.
1959. január 1-jén Fidel Castro seregével bevonult Havannába, ahol másnap mindenféle ellenállás nélkül bevették a Moncada-laktanyát. Fidel forradalma győzött és megkezdhette diktatúráját Kubában. Az államosítási folyamatok miatt az ország összetűzésbe került az Egyesült Államokkal, így megszakítottak mindenféle diplomáciai kapcsolatot 1961 januárjában. Április 15-én az USA bombázni kezdte Havannát, melynek következményeképp Fidel moszkvai támogatást kért. A Szovjetunió válaszul rakétákat telepített Kubába, és egészen 1962-ig tartott a két szuperhatalom atomháborúval fenyegető konfliktusa.
Ezután a kedélyek lecsillapodtak, Kuba egyre inkább húzódott a kommunista ideológiához. 75-ben az USA lazított a korábban bevezetett embargóján (be- és kiutazási tilalom), ezzel lehetővé vált az emigránsok hazautazása. A film elején a szöveg utal rá, hogy 1980-ban Fidel Castro megnyitotta a Mariel kikötőt Kubában, hogy az országában élő emberek meglátogathassák családtagjaikat az USA-ban. Ám a hajótulajdonosokat kényszerítették, hogy ezzel együtt a börtönök söpredékeit is szállítsák el az országból. 125000 ember közül “csupán” 25000-nek volt bűnügyi múltja. (Forrás: Wikipédia)
Ezek a történések ihlették a filmet, mely feldolgozása Howard Hawks és Richard Rosson azonos című 1932-es filmjének. Senkit ne zavarjon meg az időbeli különbség, az előbb említett filmben Al Capone története elevenedik meg a műben. Az 1983-ban alkotott film a maga idejében is hatalmas sikert alkotott. Egyike az általam nagyon kedvelt szervezett bűnözői téma köré épülő kedvenceimnek
Mint ahogy azt A Keresztapa című filmjében is láthattuk, Al Pacino rendkívül jól tudja eljátszani az olyan karaktereket, akik még történések előtt normális és emberi mivoltukat mutatják, majd fokozatosan később jelentős személyiségváltozáson mennek keresztül. Nincs ez máshogy főhősünkkel sem. Tony Montana egy börtönviselt kubai, aki mindent megtesz, hogy pénzt szerezzen és minden helyzetben helyt tud állni. A felemelkedés és az ezzel járó problémák fordítják másik irányba a mérleget. Mint ahogy azt előbb említettem Mr. Pacino ugyancsak maradandót alkot karaktere megformálásában, valamint a többi színész játéka is kimagasló. Végigkísérhetjük Tony Montana alvilági életét és mindeközben figyelhetjük az egyes szereplők fejlődését. Tony testesíti meg azt a semmiből felcsövelő alvilági vezért, akinek minél nagyobb hatalma van, annál több minden hullik ki a kezéből mind az irányítás és mind az emberi kapcsolatok terén. Minden kétséget kizáróan egy nagyon jó forgatókönyvhöz van szerencsénk, melynek segítségével a rendező bevisz minket Miami alvilágába és kíséretnek izgalmas akciókat és leszámolásokat kapunk egy végtelenül kegyetlen világban, ahol a megbocsátás egyik bűnözői szakzsargonban sem szerepel. Turista utunkat színesíti a jelenetekhez kiválóan illeszkedő, dallamos és hangulatfokozó filmzene is, melyet Gorgio Moroder munkásságának köszönhetünk.
Nos, Brian De Palma korántsem nevezhető átlagos rendezőnek, hiszen számtalanszor megmutatta már direktori képességeit. Sok nagy sikerű film fűződik a nevéhez, így például a Mission: Impossible (1996), Aki legyőzte Al Caponét (1987), valamint a Carrie (1976). Nincs ez máshogy ennél a művénél sem. Aki nem szeretné film nélkül tölteni a vasárnapját, annak meleg szívvel ajánlok egy kis "anyagozást" Al Pacino társaságában. A szórakozás garantált.
