Két évvel ezelőtt a Sötét Lovag trilógia záró akkordja hozta el számomra a megfelelő alkalmat arra, hogy először vegyek részt egy éjféli premieren. Nolan a kedvenc rendezőim közé tartozik, az ő Batman revizionálása pedig kiváltképp, így ehhez mért elvárásokkal ültem be az utolsó felvonásra, a Sötét Lovag – Felemelkedésre. A teremből kifelé menet pedig csodálkoztam, ugyanis alig tudtam mit kezdeni a filmmel.
A Felemelkedés fogadtatása sokkal vegyesebb érzelmeket váltott ki a közönségből, ahogy azt sikerült belőlem is. Tetszett a film, nagyon is, de kis töprengés után rájöttem mi a gondom: rövid. A nagyjából három órás film olyan ambiciózus, hogy ezzel igazából maga alatt vágja a fát. Nagyjából másfél óráig remek tempót tart, majd hirtelen az események felgyorsulnak. A probléma pedig itt gyökerezik. A finálé előtti fél-háromnegyed óra egyszerűen nem elég egy olyan anarchikus szituáció bemutatására, ami ebben a filmben kialakul. De miről is van szó?
Nyolc év telt el a Sötét Lovag eseményei óta, Harvey Dent (Aaron Eckhart) hősként vonult be Gotham történelmébe, míg Batman az ő meggyilkolását magára vállalva tűnt el. Bruce Wayne (Christian Bale) a Wayne birtokon tölti napjait sebeit nyalogatva, a múltban élve. A háttérben eközben Gothamre új veszély fenyeget Bane (Tom Hardy) és serege képében, és egy idő után nyilvánvalóvá válik: Batmannek vissza kell térnie.
Bane, mint Batman sorsának beteljesítője szerintem tökéletes választás volt. Akármennyire is szerettem a Sötét Lovag Jokerét, véletlenül sem akartam annak egy kicsit újraszabott változatát látni benne. Bane elérte azt a hatást, hogy egy megállíthatlan erőnek tűnjön első ránézésre. Ő egy olyan ellenfél, aki Jokerrel szemben fizikailag is veszélyt jelent Bruce Waynere. Igen, szándékosan nem Batmant mondtam. Bruce a film nagy részében nem hordja bőregér felszerelését, és Nolanék a hangsúlyt véleményem szerint inkább az emberre próbálták terelni, mintsem az alteregójára. Ezt kritizálni persze lehet, és alapvetően jogos is egy Batman film esetében. Mégis, nekem ezért vált a kedvencemmé a három rész közül.
A zavarodottság bizonyára nagy lehet sokak fejében. Most végülis gyengébbnek tartom a többinél a Felemelkedést, de mégis kedvencnek hívom? Nos, miután tisztáztam magamban a látottakat és újranéztem a filmet: igen, egyszerre tartom mindkettőt. Objektíven nézve a Felemelkedés hemzseg a hibáktól, melyek többnyire annak köszönhető, hogy nem töltöttek elég időt a karakterek kibontásával, Gotham ostromállapotának külső, politikai következményeivel és ennek bővebb bemutatásával belülről. Miranda Tate (Marion Cottilard) és Selina Kyle (Anne Hathaway) karaktere beleesik ebbe a csapdába; a rendőrök helyzete sok kérdést vet fel; és maradjunk annyiban, hogy néhány jelenet is hagy maga után kívánni valót néhány kisebb-nagyobb logikai bukfencnek köszönhetően.
De legyen elég ennyi a negatívumokból. Íme az okok, miért ez a kedvencem és miért tartom a lehető legjobb befejezésnek egy ilyen grandiózus trilógiához. Először is: színészi játék, zene, rendezés. Ezek a szokásos pazar színvonalat képviselik. Ami viszont a lényeg: ez Bruce Wayne egy életszakaszának a vége, és ez az út számára a lehető legnagyobb kihívással ér véget. Képes lesz-e maga mögött hagyni a múltját vagy magát Batmant? Ha pedig igen, mi lesz a szimbólummal, amit felállított? A film legérdekesebb pontja viszont az, hogy ezekre a válaszokat csak Bane beavatkozása miatt tudja megadni. Az előzetesből is kiderül, hogy Bane eltöri Bruce gerincét és olyan módon akarja megkínozni, amely mellett a fizikai fájdalom pusztán apró szúnyogcsípés. Ad egy célt, amiért küzdenie kell, hogy újra talpra álljon, ami miatt elgondolkodik a múlt eseményein: többek között az Alfredról (Michael Caine), Rachelről (Maggie Gyllenhaal), a városáról és Blake-ről (Joseph Gordon-Levitt). Blake-ben új reményt lát, valakit, aki talán egy nap tovább viheti azt a szimbólumot, amit ő megteremtett. A Felemelkedés csúcspontja, a mászás talán a trilógia legkatartikusabb jelenete. Ez az, amivel Bruce választ ad minden kérdésére azzal kapcsolatban, amiket felépülése során feltehetett. A denevérek és a kút is szimbólum: egy utalás a Batman: Kezdődik!-re és emellett félelmei feltörésére, majd végleges legyőzésére.
A Sötét Lovag – Felemelkedés erőssége szerintem itt van. A karakterek szálait lezárja, Bruce Wayne, mint ember történetét viszont egy új irányba viszi, míg Batman azzá lesz, amivé mindig is szánta. Nem számít ki van a maszk alatt, hisz az határozza meg őt, amit tesz. Olyan, mint Ra’s al Ghul, csak ő egy szimbólum, és ezt nem lehet elpusztítani. Talán sokat látok bele, de számomra erről szól a Sötét Lovag – Felemelkedés. Batman örökké válásáról, a történet azon pontjáról, mikor a karakter az lesz, aminek hivatott lenni: halhatatlan.
