Dave Eggers hosszú ideje foglalkozik emberi jogi válságokkal, és nonprofit könyvsorozat formájában is próbálja felhívni az olvasók figyelmét a veszélyekre, interjúkon keresztül. A Kör is ezt hivatott továbbvinni, egy könnyedebb és szórakoztatóbb formában, közvetlenül a célközönségnek címezve.
A történet főszereplője Mae, a huszonéves lány, aki a felsőfokú tanulmányait befejezve kénytelen visszatérni szülővárosába, ahol egy közműcégnél kap állást. A szürke kisváros és az unalmas munka kettétöri álmait, mígnem egy napon, volt koleszos szobatársnője, Annie segítségével állást nem kap a Körnél, a menő, fiatalos, feltörekvő technológiai cégnél. Már az első napon látja, hogy a lehetőségek tárháza kimeríthetetlen és álmait meg is valósíthatja, ha a jövőjét a céghez köti.
Mint ahogy az lenni szokott, az idill nem tart sokáig, azonban a sötét felhők nem a cég felől érkeznek, hanem a családból, ugyanis Mae édesapja szklerózis multiplexben szenved és a biztosító igencsak megnehezíti a kifizetéseket, amik nagy anyagi terhet rónak a családra.
A Kör vezetősége, miután tudomást szerez Mae apjának állapotáról, felajánlja, hogy átveszi saját biztosítójához és a kezelés teljes költségét állja. De mint mindennek, ennek is ára van, amit a cég vezetősége csak apránként adagolva terjeszt Mae elé.
A történet mégsem a család és a biztosító közti harcról szól, hanem Mae felemelkedéséről. Nem csak a cég ranglétráján jut egyre magasabbra, hanem a közösségi hálózatok toplistáján is, melyek a Kör termékei. Az Ügyféltapasztalat osztályon (ÜT) kezdi karrierjét, ahol az ügyfelek megkereséseire kell válaszolnia. A Körnél minden teljesítményt számokban mérnek, így az ÜT-n is, ahol az ügyfelek pontozhatják az ügyintézőt a válaszai alapján. Azonban a Kör vezetősége elvárja az alkalmazottaitól, hogy ne csak a munkaidejükben használják a cég termékeit, hanem azon túl is. Illetve, hogy szabadidejükben a Kör közösségi programjain is részt vegyenek és ezekről tájékoztassák a követőiket is a közösségi hálózatokon, illetve véleményezzék az eseményeket.
A cég egyik új terméke az ŐrSzem, amely egy kis kamerából áll, és egyetlen feltöltéssel két évig online tud maradni és közvetíteni műholdas hálózaton keresztül. Bárhol észrevétlenül elhelyezhető és segítségével nyomon követhetőek az események a világ bármely pontján. Hát nem jó dolog? Hiszen egy tüntetésen kétszer is meggondolja a rendvédelmi szervek dolgozója, hogy milyen oszlatási módszert választ, hiszen bármikor felelősségre vonható a felvételek alapján.
A Kör egy jobb élet reményében próbálja elterjeszteni technológiai újításait az egész világon. Elve, hogy mindent rögzíteni kell, ami a világban történik, és semmit nem szabad törölni. Eggers a Kör vezetőivel és alkalmazottaival mondatja ki az érveket, mellyel alátámasztja a megfigyelések jogosságát. A jelmondatok, melyet Mae szájába adnak és ezzel a cég is magáénak vallja ezeket, nem mások, mint "A titok hazugság", "A megosztás törődés" és "A félrevonulás lopás". Egyszerű jelmondatok egy demagóg világban, melyet a birkák magukénak vallhatnak, ezzel is erősítve a csordaszellemet.
Mae, annak ellenére, hogy értelmiségi körből származik, úgy idomul a cég jelmondataihoz és felettesei világképéhez, mint ahogy a kés a vajba vág: ellenállás nélkül. Hozzájárul, hogy ŐrSzemek garmadáját telepítsék a szülei házába, azzal az indokkal, hogy ennek köszönhetően a Kör orvosai nyomon követhetik édesapja állapotát.
Az "átláthatóság": ki ne szeretné, hogy politikusaink minden lépése a nyilvánosság előtt zajoljon? Nem lenne akkor lehetőségük háttéralkukat kötni, illetve lényegesen nehezebb lenne korrumpálni is őket. Elég lenne csak egynek vállalnia ezt a szerepet és rögtön befeketítené azokat, akik nem csatlakoznak az átláthatósági programhoz. Mit kell ezért csinálniuk? Mindössze annyit, hogy egy bross méretű ŐrSzemet a ruhájukra tűznek, és bárki online, élőben követheti az alany minden egyes lépését. Mae is csatlakozik a programhoz, hogy ezzel átláthatóvá tegye a cég mindennapjait, az érdeklődők és a vásárlók legnagyobb örömére.
De mi történik ilyenkor a magánszférával? Sérül! Ezt Mae is érzi, pontosabban kétszer is meggondolja, hogy hogyan reagáljon egyes eseményekre, tudva, hogy több ezer vagy akár százezer néző követi minden mozzanatát, azonban a népszerűség oltárán gond nélkül feláldozza mindezt. Sőt, ha már átláthatóság, akkor az egészségügyi monitoring karperec adatai is legyenek nyilvánosak, hogy a követők tudják, egy-egy megnyilvánuláshoz milyen testi reakció tartozik.
Eggers tökéletesen összemosta Orwell 1984-ét és Ray Bradbury Fahrenheit 451-ét. Mint a birkák, önként és dalolva engedik a könyv szereplői, hogy magánszférájukat megcsorbítva állandó megfigyelés tárgyává váljanak, Mae-vel az élen, aki a legkisebb ellenállás nélkül áldozza fel magánéletét (és ezzel családjáét is) a Kör oltárán.
Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, kicsit úgy éreztem, hogy az író nagyon leegyszerűsíti Mae személyiségét és viselkedését. Úgy éreztem, hogy a való világban nincs ilyen személy, aki ennyire könnyen behúzható lenne és megengedné, hogy egyre jobban benyomuljanak a személyes szférájába. Azonban ahogy haladtam az olvasással, rá kellett jönnöm, hogy millió, ha nem milliárd Mae szaladgál a világban. Ahogy gond nélkül megosztotta a közösségi oldalakon a véleményét, cselekedeteit és gondolatait a követőivel, megdöbbentő felismerésben volt részem. Anno, mikor elkezdtem könyves bloggereket követni twitteren, volt közöttük egy, aki rendszeresen bejelentkezett onnan, ahol éppen volt. Így szinte mindig tudtam, hogy hol van, milyen együttes lép fel a szórakozóhelyen, ahol éppen tartózkodik, milyen italakciók vannak, és hogy kivel van. Két hét után megszüntettem a twitteres követést, mert már nekem volt kellemetlen, hogy mindent tudok róla.
Eggers kiváló demagógokat állított a Kör vezetőségébe. "A titok hazugság", azaz ha valamit nem társz a nyilvánosság elé, akkor titkolsz valamit, ezzel valami hazugságot akarsz leplezni. Tehát légy mindig online, hogy tudják, mi van veled, mit csinálsz, és éppen hol vagy. Sajnos ezen demagógiákkal szemben nem fogalmazódtak meg ellenvetések. Az érveléstechnika egyoldalú volt és a leghalványabb ellenállást is csírájában fojtotta el (nem mintha sok lett volna). Mindössze Mercer, Mae fiatalkori szerelme él ellenvetéssel a Kör politikája ellen és érvel logikusan, Mercernek viszont igen kis szerep jut a történetben. Ő a lelkiismeret gyenge hangja, amit elnyom a technológiai forradalom dübörgése.
Egy értékelésben olvastam, hogy Eggers egy olyan jövőt vetít az olvasó elé, ami 20 éven belül valósággá válhat. Megrökönyödtem ezen, hiszen ez azt jelenti, hogy a kedves olvasó annyira nem értette a dolgokat, hogy nem látta, ami majd kiverte a szemét. A regényben szereplő technológiának 95%-a rendelkezésünkre áll már ma is. Ahhoz, hogy elkerüljük azt, hogy a Kör bezáródjon és korlátlanul felügyelhessék az életünket, nekünk, felhasználóknak kell lépnünk és megálljt parancsolnunk.
Elgondolkodunk, hogy miket lájkolunk és osztunk meg facebookon? Vagy csak kattintunk? Arra nem gondol senki, hogy a munkaadók 95%-a a pályázókat lecsekkolja FB-n? A karhatalomnak pedig megvannak a jogosultságai, hogy a törölt dolgokat is visszanézhessék a közösségi oldalakon. Nem elég, hogy a mobilszolgáltatók a hívásforgalmi adatokat egy évig kötelesek megőrizni? Hogy a városok, falvak utcáin felfűzve lógnak a megfigyelőkamerák? Nem elég az a korlátozás, amit az állam ránk kényszerít, csorbítva a magánélethez való jogunkat? Erre még jönnek olyan kifakadások, hogy este milyen sötét a Népliget, be kellene azt is telepíteni térfigyelő kamerákkal, hogy az ember biztonságosan sétálhasson a parkban. Tényleg azt akarjuk, hogy minden egyes lépésünket kamerák kövessék? Ha a válasz "igen", akkor legyél celeb, ahhoz úgysem kell sem ész, sem tehetség.
Persze, ilyenkor jönnek az olyan hozzászólások, hogy "nekem nincs titkolnivalóm", "én nem rejtegetek semmit" és hasonlók. Ha valaki tényleg így érez, akkor legyen szíves hozzászólásban megadni az e-mail címét és a hozzá tartozó jelszavát, a különböző közösségi oldalakhoz való hozzáférését, a bankkártyája adatait és PIN-kódját. Hiszen "A megosztás törődés".
Részben azért megértem Mae-t, hogy zokszó nélkül engedte be a világot a magánszférájába, hiszen annyira kiürült, hogy már semmije sem maradt, csak a "mosoly" és "homlokránc", amiket úgyis megosztott a közönséggel. Ezt a kiürülést a legjobban az a pár oldal írja le, amikor azon igyekszik, hogy a különböző rangsorokon előrébb jusson, azaz növelje népszerűségét, minél több "lájkot" begyűjtve és minél több követőt szerezve. Umberto Eco az Ellenséget alkotni és más alkalmi írások című esszégyűjteményében írt arról, hogy vannak olyan elemei a regénynek, aminek az a célja, hogy untassa az olvasót, hiszen a lényeg nem a leírtakban van, hanem magában a felesleges "szófosásban", ami segít megérteni bizonyos dolgok felesleges voltát. Nem érezzük úgy nap mint nap, az FB előtt ülve, lájkolva, megosztva, hogy valójában semmit sem csinálunk órákon keresztül? Elvesztegetjük az életünket és megfeledkezünk arról, amit már húsz éve próbálnak a fejünkbe verni, hogy "ami felkerül a netre, az ott is marad".
Végül, hogy a filmrajongók se maradjanak csemege nélkül, kitérek egy kicsit a filmadaptációra is. Igaz, még csak előzetes került fel a netre a 2017 tavaszán érkező filmből, mely a könyv alapján készült, de már elég sok információt tartalmaz. A majd' két perces előzetes elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, igen szépen átírták a forgatókönyvet. Lényeges részeken változtattak, ami arra enged következtetni, hogy éppen a regény üzenetét fogják elhallgatni vagy tompítani. Persze Tom Hanks és Emma Watson nevével el lehet adni a filmet, de kérdés, hogy megéri-e? Jó lenne, ha a mozis változat is ráébresztene, hogy változtatni kellene a hozzáállásunkon és jobban védeni a magánéletünket, a magánszféránkat.
Végezetül arra kérnék minden olvasót, hogy legyen olyan kedves lájkolja, ossza meg a cikket, hiszen mi is szeretnénk népszerűek lenni és egyre feljebb kerülni azon a bizonyos ranglistán ;)
ISBN: 978 963 405 360 6
Európa Könyvkiadó, 2016
Képek a filmből:
- IMDb
