Miért ilyen népszerűek a gasztrofilmek, és miért nem tudnak kimenni a divatból? Rengeteg film született már, amely az ételeket, a gasztronómiát, a főzést helyezte középpontba. Mégsem tud unalmassá válni a téma. Egyrészt azért, mert a világ különböző konyháit és ezáltal kultúráit megismerni rettentően izgalmas, másfelől pedig, szemezgetve a széles gasztrofilm-felhozatallal, nem tudom nem észrevenni ezek fő hozzávalóját: azon túl, hogy ódaként szolgálnak a finom ételekhez, kiváló alapanyagok ahhoz is, hogy szereplői egymásra találjanak, feldolgozzák traumáikat, jellemfejlődésen menjenek keresztül. Röviden: a gasztrofilmek valójában imádnak az emberi lélekkel bíbelődni.
Hogy ezt alátámasszam, rögtön bedobom 2010 egyik slágerfilmjét, az Ízek, imák, szerelmek-et, amelyben Julia Roberts karaktere kel útra válása után, első állomása pedig Rómába vezet, ahol az olasz konyha gyönyörűségeiben elmerülve kezdi meg lelki terápiáját. De gondolhatunk a Julie & Julia című filmre is, amelyben Julie (Amy Adams), a fiatal írónő élete megfeneklett, ezért úgy dönt: főzéssel igyekszik újra talpraállni, és megfőzi a híres Julia Child (Meryl Streep) összes francia receptjét, tapasztalatait pedig blog formájában rögzíti. A Bor, mámor, Provence is bőven felfér a listára, még ha Ridley Scott filmje elsősorban a borokat isteníti is – ironikus, hogy éppen a főszerepben tündöklő francia chateau, azaz borászat nedűje ihatatlanul rossz. A film azonban elragadó hangulatot teremtve eleveníti meg a gyerekkori emlékek és az ízek (legyen szó akár borokról, akár ételekről) szeretetét, és persze ezen keresztül Marion Cotillard és Russel Crowe összeboronálását. De még az animációs filmek között is találni gasztrocsodát: a L’ecsót.
Sorolhatnánk több tucat további filmet, amely a gasztronómia „leple alatt” valójában az emberi lelket helyezi középpontba (Ízek palotája, Az élet ízei, Sushiálmok, A provance-i fűszeres, A remény receptje…), de ehelyett végre áttérnék a cikk címszereplőjére, a Foodie Love-ra (magyar fordításban A szerelem sava-borsa), amely a fent felsorolt alkotások között is igazi ínyencség – és nem csupán azért, mert az említettekkel szemben az HBO Europe saját gyártású spanyol különlegessége egy sorozat.
Isabel Coixet (Könyvesbolt a tengerparton, Elégia, A szavak titkos élete) rendező első TV-sorozata egy férfi és egy nő körül forog (Guillermo Pfening és Laia Costa), akiknek a nevüket nem tudjuk meg, és akiket egy szokatlan mobilos társkereső alkalmazás hoz össze. Nem érdeklődés, külső, kor és hasonló paraméterek révén, hanem az alapján, hogy ki milyen ételeket szeret, hogyan adózik ételek iránti rajongásának, és miért fontos számára az ízlelés, amely sokkal több, mint a puszta evés. De az is fontos, hogy ki mit utál, ha ételekről van szó – a férfi például gyűlöli azokat, akik lefotózzák az ételüket, míg a nő azt utálja, ha valaki arról beszél evés közben, hogy mit fog enni másnap.
Ehhez hasonló jellemvonások alapján hozza össze ez a „gasztro-társkereső app” (miért nem létezik még ilyen?!) a két főszereplőt. Mégis kiderül, hogy az ételek iránti szenvedélyükön túl sokkal több közös van kettejükben – legfőképpen az a sok rosszul végződött kapcsolat a múltjukban, amelyekből mindketten többszörösen megsebezve kerültek ki, és amelyeken végre tovább akarnak lépni. Ebben reménykedve, mégis bizonytalanul a másik iránt táplált érzéseikben fedezik fel egymást és egymás ízlését nyolc részen, azaz nyolc randevún keresztül.
Isabel Coixet a Foodie Love-ban három dolgot helyez középpontba: a szerelmet (pontosabban a szerelem alakulgatásának izgalmas és bizonytalan útját), az utazást (gyakran csak képzeletben, például egy Spanyolországban található japán piac gyozája és rámene fölött), és persze az ételeket. Utóbbi csodás párhuzamban áll a két főszereplő megismerkedésének és kapcsolatuk mélységének alakulásával , ennek megfelelően minden rész egy-egy randit mutat be, különböző gasztrohelyszíneken.
Az első részben – tehát az első randin – mindössze egy kávézóban találkoznak, ahol étel még csak elő sem kerül, a második randinak már egy homályos-füstös, különös-különleges koktélbár lesz a színhelye, melynek bejárata egy gyorsétterem hűtőjének ajtaja. A harmadik randin egy japán piacon kerülnek terítékre az ételek – a sorozatban egyébként mindvégig hangsúlyos a japán konyha. Ez sem véletlen választás: a széria utolsó epizódjáig csupán néhány, pár másodpercre bevágott visszaemlékezés enged arra következtetni, hogy a lányhoz Japán különösen közel áll, és valamilyen feldolgozatlan traumájának is helyszíne.
A további részekben sorra kerül a street kitchen egy éjszaka felfedezett lakókocsis gyorsétteremben; az olasz konyha Rómában; a francia konyha egy extravagáns spanyolországi francia étteremben – ahol a francia mentalitáshoz méltón már kezd szenvedélyessé válni a két szereplő kapcsolata. A képzeletbeli világkörüli gasztroutazáson túl a Foodie Love csupán vizualitását tekintve is műalkotás. A sorozat csodás hangulatorientáltságát az adja, hogy nem sajnálják belőle az apró részletek kihangsúlyozását. Rómában az épületek narancssárgás, omladozó vakolatú falaiból, macskaköves utcáiból, a piacon pedig a sercegő olaj pattogásából kapunk közeliket.
A két főszereplőnek pedig felnagyítódnak az apró rezdülései a kamera viselkedésének köszönhetően – a tétovázó kézmozdulatok, félmosolyok és pillantások. A Foodie Love egy merőben más alkotás, mint amit megszokhattunk – nem csupán a gasztrofilmek, de a romantikus filmek között is. Különlegessége egyszerre rejlik az őszinteségében és szirupmentességében, valamint abban a hangulatban, ami nagyon erőteljesen végigkíséri mind a nyolc epizódot, és amelyből nehezünkre esik kiszakadni.
A szerelem sava-borsa első évadja elérhető az HBO GO műsortárában.
