Meglepőnek tűnhet, de van még olyan képregénykiadó, aki nem kezdett el saját filmes univerzumot építeni. A Valiant Comics most érezte elérkezettnek az időt, hogy teljes életnagyságban berobbanjon a szuperhősfilmek zsúfolásig megtelt piacára, és ha van ember, aki helyet tud nekik könyökölni a Marvel, a DC és sok egyéb mellett, az reményeik szerint Vin Diesel.
A Vin Diesel által játszott Ray Garrison egy igazi merész, tökös katona, akit küldetéseinek végrehajtásában leginkább az motivál, hogy gyönyörű felesége vár rá otthon. Utolsó akciója után viszont nem tud nyugodtan megpihenni: valaki elrabolja és megöli őt és élete párját is. Ez lehetne akár egy erősen pesszimista thriller végkifejlete is, a Bloodshotban viszont ez csak a kezdet. Mert egy tudóscsoport nanotechnológia segítségével Ray számára szupererőt, sőt új életet ad, aki így átgondolhatja életmódját, és tengerimalacok tenyésztésébe meg csendéletek festésébe kezdhet egy elhagyatott vidéki házban. Nem, ne higgyetek nekem, természetesen bosszút fog állni.
A fenti bekezdésben próbáltam kicsit poént csinálni a dologból, de elkerülhetetlenül le kell írnom: a Bloodshot története igazi meglepetéseket nem tartogat. Vin Diesel jön, lát és győz, mindenki meglakol aki ártott neki, a különbség csak abban van köztük, hogy ez 2 vagy esetleg 5 percbe telik. Önmagában kérdés, hogy egy sebezhetetlen akcióhős karakterből, mint Diesel miért érdemes szuperhőst csinálni, ha az eddig meglévő szerepeiben is nagyjából ugyanilyen magabiztos és ugyanilyen hihető győzelmeket láthattunk.
Ez persze nem csak gyengesége, hanem erőssége is a filmnek. A főszereplő kétségtelenül karizmatikus, az akcióhoz szokott nézők már szívükbe fogadták őt és családját más filmek eredményeként. Diesel hozza a kötelezőt, konfliktuskezelési stílusa (értsd:aki árt nekem, azt addig ütöm amíg mozog) talán nem túl kifinomult, de egyrészt eredményes, másrészt itt is jól áll neki. A mellékszerepekben a Baby Driver-ből ismert gyönyörű Eiza González és a New Girl-ben Winston karaktereként bizonyító Lamorne Morris által játszott KT és Wigans is meglepően szerethetőek, különösen Wigans volt ilyen szempontból kellemes meglepetés.
A főgonosz és csatlósai természetesen itt sem működnek, de ez a képregényfilmek körében lassan műfaji követelménnyé válik, szóval senki nem lepődhet meg rajta. Azon viszont igen, hogy kicsit igényesebb párbeszédekkel és átgondoltabb történettel, a sci-fi vonalra ráerősítve akár egy nagyon érdekes film is lehetett volna a Bloodshot, ha mondjuk a Netflix-re érkezik egy ambíciózus, független, okos rendező kezei közül. Persze nem így történt, de talán érdemes belegondolni, hogy mit lehetett volna kihozni az alapanyagból.
Különösen azért érdemes ezt megtenni, mert a Bloodshot elméletileg, mint arra utaltam, egy filmes univerzum kezdő darabja szeretne lenni. Az univerzumépítés miatt a moziból kimenekülő filmrajongók megnyugodhatnak, egyáltalán nem erőltetik a film ezen funkcióját, viszont akik ilyesmire vágynak, azok csalódottan jöhetnek ki a teremből. A bemutatott pozitív karakterekre akár lehetne is építeni a jövőben, de az általuk belakott világ nagyjából teljesen érdektelen, valamint a bemutató is a koronavírussal súlyosbított időszakban történt, szóval magam részéről nagy jövőt nem jósolnék hosszú távon Ray kalandjainak.
A Bloodshot egy minden elemében legjobb esetben is csak középszerű film, amit talán kicsit ment Vin Diesel személyes varázsa és egy-két jó mellékszereplő. Nagy csalódást alighanem egy nézőjének sem okoz, ugyanakkor valószínűleg a megtekintés után egy héttel emlékezni is kevesen fognak rá. Viszont talán jó példával szolgálhat abban a tekintetben, hogy a Bloodshot próbálkozásán (vagy esetleges sikerén) fellelkesülve más, kevésbé ismert képregények is eljutnak a nagyvászonig (rád gondolok, Invincible…).
