Stephen King az elmúlt években ismét a mozgókép reflektorfényébe került, pontosabban a könyvei. Csak 2019-ben négy adaptáció készült el, a korábbi éveket nem is említem. Könyvei és a belőlük készült filmek, sorozatok ugyan változatos minőségűek, de semmiképp sem vehetők semmibe. Ezt a hype-ot kihasználva az HBO szárnyai alá vette a szerző 2018-as könyvét, A kívülállót, és egy tíz részes minisorozatot készített belőle.

Egy amerikai kisvárosban járunk, (King esetén hol máshol) ahol brutálisan megerőszakolnak és meggyilkolnak egy kisfiút. Hamar meg is van a feltételezett tettes, Terry Maitland, aki ellen bizonyítékok, vallomások egész sora szól. Ezzel párhuzamosan viszont jó pár jel arra mutat, hogy a gyanúsított nemhogy a helyszín közelében, de még a város környékén sem volt. Ebből a teljesen paradox kiindulópontból bontakozik ki a türelmet igénylő cselekmény.

Előbb essünk túl a kötelezőkön. Technikailag elég annyit mondanom, hogy HBO, vagyis minden nagyon profin van kivitelezve. Szerintem ezt az elmúlt pár év ismerete alapján nyugodtan kijelenthetjük. A hosszan kitartott totálok, a felülről filmezett jelenetek, a lassú, de egyben gyönyörű és tudatos kameramozgás mind megalapoz a kifogástalan atmoszférának. Erősen egybe van tartva az egész, semmi nem lóg ki technikai értelemben. A történet szintjén már más a helyzet.

Ahogy már korábban említettem, a cselekmény nagyon ráérős. Emiatt nagyon sokszor elkalandoznak a készítők (a regényt nem olvastam, arról nem tudok nyilatkozni) olyan irányokba, amelyek inkább csak vannak, és nem nagyon mélyítik a karaktereket, vagy ha igen, akkor azt is erőltetett módon. Olyan érzése van az embernek, hogy ez a történet egyszerűen túl lett húzva. Nem tudja jól kezelni azt az idő intervallumot, (tíz részt) amit a nézők szórakoztatására kapott. Ebben az esetben a kevesebb több lett volna.

Ugyanakkor a sorozat pozitívuma is a történetben rejlik. Remekül vegyítették egymással a krimit és a misztikumot egymással. Ugyanakkor ez a misztikum is csak finoman, de folyamatosan van adagolva. Kingtől nem szokatlan, hogy az egyébként hétköznapi dolgokba, legyen az ebben az esetben egy nyomozás, belehelyez egy logikusan nem magyarazható eseményt, lényt, ami az egész történet mozgatórugója lesz. Ezt még tovább fokozzák azzal, hogy miután az alkotók lefektették az alapokat, már a második résznél kihúzzák azt a néző alól, aki erre teljesen tanácstalan lesz. Mindezt mesteri módon, átgondoltan.

Ehhez pedig hozzájárulnak a karakterek. Ralp Anderson (Ben Mendelsohn) detektív szemszögén keresztül látjuk nagyrészt az eseményeket. A fiát elvesztő, felesége szeretetére támaszkodó logikusan gondolkodó férfinak ebben az ügyben a racionalitását fel kell adnia, amennyiben előre akar jutni egy nem racionális világban. Holly Gibney-re (Cynthia Erivo)minden jelző használható, csak egyedül a normális nem. Emberi ésszel fel nem fogható lexikai tudással bír, ami miatt nagymértékben hozzá tud tenni a nyomozás sikeréhez. Autistának semmiképp nem mondanám, inkább szokatlanul reagál a környezetére. Az epizódok során megtalálja őt a szerelem, de nagyon kitöltőnek tűnik ez a szál is. Leginkább őket, kettejüket lehet érdemben kiemelni a sok szereplő közül.

Félreértés ne essék, a többiek is fontos szerepet játszanak (a 8.rész végén megalakuló csapat remek) és karakterük is van (már amelyiknek) de az előbb említett két személy határozza meg leginkább a cselekmény alakulását. A széria végére a levonható tanulság, már amennyiben annak lehet nevezni, az az, hogy a gonosz köztünk jár, és sosem tudhatjuk, hogy ki az, mi az, és vajon mit akarhat tőlünk. Bár felvillant más témákat is, például a gyászt és az elengedést, de egyiknek sem hagy annyi időt a kibontakozásra, mint az előbb említettnek.

A kívülálló egy kicsit túlhúzott sorozat lett, melynek a végén ugyan elmarad a katarzis, de helyette kaptunk egy néhol rémisztő, misztikummal átitatott, remekül elkészített, és korrektül elmesélt krimit, melyre a fantasztikus színészi játékok csak ráerősíteni tudnak.

A kívülálló első évadját megtaláljátok a HBO GO műsortárában.