Nem haltunk meg

Más világ – recenzió, értelmezés

2020. január 09. - Szabó Dárió

Alejandro Amenábar csupán 28 éves volt, amikor Más világ (The Others) című remekműve megjelent. A spanyol művész egyszemélyben látta el a rendezői, a forgatókönyvírói, sőt még a zeneszerzői feladatköröket is. Végeredményként hatásos, az idő próbáját kiálló – azaz klasszikus – filmet hozott össze, mely felejthetetlen és utánozhatatlan.

the_others_2.jpg

A Más világ nem tipikus. Nem az a mozi, aminek van egy nagyon jó erénye, mely az összes többi szegmenset maga alá gyűri, nem, a Más világ egyszerűen minden elemében tudatos, kiemelkedő. Megragadó és fojtogató atmoszférával bír; nézőjétől pár lépés távolságot tart, nem akar túlzott szimpátiát kiérdemelni karaktereinek, mégis azonosulhatók maradnak érzelmi csapongásaik, magándrámájuk.

A címet tekintve azon ritka alkalmak egyikén kapjuk magunkat, amikor dicsérnünk kell a fordítást. Az eredeti The Others (a többiek), nem rossz, sugall némi otthontalanságérzetet azáltal, hogy személytelenül utal valakikre, viszont a magyar cím sokkal kifejezőbb lett, túlmutat a hangulaton, jobban kiemeli a lehetséges értelmezések kulcsait. A bizonyos többiek az élők szempontjából ők maguk (Grace [Nicole Kidman] és a gyerekek), számukra pedig az a bizonyos más világ cseppet sem tér el az élőkétől. A magyar cím két apró, elsőre akár jelentéktelennek tűnő kontextusra is jól rímel. Egyrészt jelentőséget nyer általa, hogy a történet egy szigeten játszódik, így leginkább Grace lélektana a mozgatórugó. Másrészt utal arra, hogy a háború morálisan egy másik világot eredményezett, amelyben többek között pl. a halál és a halálhoz való viszonyulásunk is új formát kap – a halál elsősorban már nem az élet természetes velejárója/célja, inkább az erőszakhoz köthető (a filmbéli szereplők sem természetesen távoztak az élők közül és ez moráljukat próbára is teszi).

the_others_3.jpg

Erénye az alkotásnak, hogy a szellemjárta sztorikhoz tapadó ködmotívum nem csak hangulati tényező. Szimbolikus értelmet is nyer, hiszen Grace saját magával való szembenézése után semmivé lesz. Így mondanivalója, filozófiai állásfoglalása is adódik Amenábar munkájának: a körülöttünk lévő világ kevésbé megismerhető, amíg szembe nem nézünk mibenlétünkkel. A közvetett háborús kontextust e ponton is segítségül hívhatjuk, hiszen a film ezzel nem csak az ismeretszerzéseink határairól mond valamit, rámutat arra is, hogy a háború torz etikájában az önmagunkkal való szembenézés nem ujjgyakorlat, ezáltal a fel nem dolgozott traumák tagadásán keresztül férünk hozzá csak a körülöttünk lévő világhoz (köd) – az ember nem csak a világtól fordul el, önmagától is.

Ennek tünete az is, hogy Grace fényt sem enged be a házba, de akár arra a rigolyájára is gondolhatunk, hogy mindig zárni kell az ajtót, mielőtt újabbat nyitnának ki. A sziget már önmagában egy olyan tényező, mely elvágja Grace-t a külvilágtól, ennek fokozásaként a függönyök még inkább elszigetelik őt, viszont ez a „mesterségesen” kreált magántér még mindig nem tud az önmagával való szembenézésnek a helyévé válni, sosem látja egészben az ok-okozati láncokat – ezt metaforizálja az óriási ház a sok, mindig kötelezően zárt ajtóval.   

mv5bzdg3zdc0m2ety2i5oc00ntaxlwi5ztutmtnjmgqxmzayyjq1xkeyxkfqcgdeqxvynjq4ode4mzq_v1.jpg

Nicole Kidman erre az alkotásra született. A színésznő maga is állította egy interjúban, hogy ez a kedvenc filmje – érthető. A Más világ Kidman világa: minden porcikájával és jellegzetes kisugárzásával együtt úgy simul bele a film terébe, mintha nem ő lenne a filmért, hanem a film lenne érte – mimikájában és tekintetében a borzongás és a törékenység összpontosul, amely fokozni tudja a karakteres, ódon környezetből származó hangulatot. Az a viszony, ami a jelenlegi film és Kidman között fennáll a vásznon/képernyőn: tökéletes szimbiózis. Azonosulási pontként sosem az elbeszélés vagy az éppen aktuális karakterfókusz szolgál a Más világban, inkább Kidman arcjátéka.

A horrorokban legtöbbször a félelmet és a félelem tárgyát kéz a kézben kapjuk, onnantól pedig magunkra is vagyunk bízva. Itt nem ez a helyzet. Kapunk egy pár rigolyát és félelmet, de csak nem akar feltárulni, valójában honnan is erednek ezek – ok nélküli okozatok idézik a szorongást. Így a film fokozni is tudja magát, sőt (pozitív értelemben) manipulálni is nézőjét. Ebből adódóan nem pusztán egy hatásos és elgondolkodtató fordulattal szembesülünk befogadóként, hanem olyannal, amit tényleg a váratlanság ereje készít elő, hiszen a szolgálókhoz köthető manipulatív fordulatot követi a tényleges, katarzist hozó csavar.

the_others.jpg

Ez nem csak a központi karakternek tartogat megtisztulást, vele együtt a Más világ nézőjének is, mert a narratívának e film esetében nincs olyan síkja, mely mentén többletinformációhoz jutnánk, pusztán annyit tudunk a dolgokról, amennyit Grace önmagáról, így a feszültség a végsőkig kitart.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr2615377682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nietzsche. 2020.01.10. 19:02:59

Jól indul a sztori, a rendezés ügyesen fokozza a feszültséget, a néző egyre erősebben érzi, hogy meglepetés várja. Kapunk rejtélyeket és egy csipetnyi misztikumot is. Aztán végül sajnos óriási csalódás az utolsó 20 perc. Én őszintén szólva becsapva éreztem magam és olyan áldozatnak, akit hülyének néztek. Kár, mert a The Others valóban lehetett volna egy átütő thriller.

Szabó Dárió 2020.01.10. 22:51:50

@Nietzsche.: Köszönöm, hogy elolvastál, a személyes benyomást is!
Ha esetleg jobban kifejtenéd, vagy vannak egyéb meglátásaid, kíváncsi vagyok, ha már ennyire ellentétesen hatott ránk a film. :)

Első mohikán 2020.01.11. 06:15:37

A kevés tízpontos film egyike, a horrorok -pszichotrillerek- közül a kedvencem. Mindenkinek ajánlott megnézésre, nem fog csalódni.

nyílméregbéka 2020.01.12. 13:29:30

Imádom ezt a filmet. És úgy ijesztő végig, hogy egy csepp vér sincs benne...

Amikor először láttam moziban, nagyon csúszott a film, még a mi vetítésünk tartott, de már bőven a következőnek kellett volna kezdődnie. Gyorsan berohant két csaj és leültek, mert azt hitték ,hogy már az újat kezdik - közben a miénk vége volt - így szépen látták az utolsó 15 percet :-DDD Szegények! :-)

2020.01.12. 14:55:36

Nem vagyok horror-thriller rajongó, de ez a film nagyon-nagyon tetszett. És valóban, Nicole Kidman játéka a kulcs (ma már játszania sem kell, a megjelenése maga ijesztő :/ ).

nyílméregbéka 2020.01.14. 18:33:23

Ebben a filmben láttam először, hogy lefényképezik a halottakat, és még gondoltam is, h. milyen beteg ötlet ilyesmit kiagyalni... És később tudtam csak meg, hogy ilyen szokás tényleg volt annak idején! De durva...
süti beállítások módosítása