Az eredeti Star Wars trilógia a megkerülhetetlen alkotások közé tartozik. Annak ellenére, hogy rengeteg műfajból és azok stílusjegyeiből merített, mégis a mai napig képesek a saját lábukon megállni és a filmtörténet fontos elemének lenni.
Emberek millió imádták a filmeket, az anyagi bevételek hatalmasok voltak. A saga-hoz kapcsolódó könyvek százai íródtak, a játékfejlesztő cégek is felkapták a fejüket erre a témára, hogy Csillagok háborúja. Nyugodtan mondhatjuk, hogy George Lucas megtalálta az aranytojást hozó tyúkot. Végül majdnem két évtized elteltével elkészítette minden rajongó vágyát, az előzménytrilógiát. Ma visszanézve sokan meglepően tapasztalhatják, hogy a premierkor a korai vélemények pozitívak voltak. Ez talán azzal indokolható, hogy az emberek már ki voltak éhezve egy újabb űrkalandra. Semmivel sem foglalkoztak, szimplán az élmény részévé akartak válni. Az elmúlt évek alatt viszont odakerültek ezek az alkotások, ahova valók.
A Baljós árnyak (1999) és a Klónok támadása (2002) kiválóan mutatták meg, hogyan lehet lerombolni egy mítoszt, miközben filmkészítési szempontból is katasztrófák, a szereplők és a köztük lévő dinamikát nem is említve. A sithek bosszúja már egy sokkal jobban sikerült film lett, azonban így sem tudta kijavítani az előző két etap agyatlanságait. Összességében nézve nem egy kifejezetten kellemes élmény a prequel-eket nézni. Most viszont megkísérlem a lehetetlent, és a szarban mazsolát keresek. Végig megyek azokon a dolgokon, amik miatt nem nézhetetlenek ezek a marketingre alapozó termékek. Valószínűleg többet is találnánk, mint tíz, de most itt húztam meg a határt. A helyezettek sorrendje nem számít, mindössze a listák formaiságát követi. Na de nézzük is azokat a pozitívumokat.
10. A fogatverseny
A Baljós árnyak (1999) kb. egyetlen jó jelenete, ami ténylegesen a képernyőre szegezi a tekintetet. A Ben Hur tiszteletadó kör valóban izgalmasra sikeredett, annak ellenére, hogy az ok, amiért a kicsi Anakin Sykwalker-nek versenyeznie kell, nevetséges. Ez a masszív 10 perc viszont képes arra, hogy elfelejtesse a korábban látottakat, valamint az elkövetkezendőket.
9. Jango Fett
A Klónok támadása (2002) legbadass-abb karaktere. A figura, aki nélkül nem lehetett volna egy hadsereget legyártani. Aki gyámsága alá vette és pár hónapig a gyámja volt a későbbi, semmit nem csináló Boba Fett-nek. Akinél jobban felszerelt bérgyilkost nemigen láthattunk. Aki még a felé rohanó Samuel L. Jackson elől sem volt hajlandó kitérni. Ugyan nem szerepel sokat a filmvásznon, de mégis emlékezetesre sikeredett, pont a fentiek miatt.
8. A világ kitágítása
Sokan támadják azzal a legújabb trilógiát, joggal, hogy nem nagyon mutat be újabb helyszíneket, fel nem fedezett bolygókat, ismeretlen fajokat. Mindössze a már megismert sablonokat járják újra. Ez viszont egyáltalán nem mondható el az előzményekre. Lucas-nak és csapatának sikerült kibővítenie azt a fajta világot, amibe a legtöbben gyerekként belecsöppentek. Erre mind a három képes volt. Ha jobban megnéznénk csupán egyetlen képet bármelyikből, akkor felfoghatatlan az a részletesség, amivel a nézőnek szolgálnak. Tényleg elhiszi az ember, hogy ez egy élő lélegző galaxis.
7. Yoda
Nem, nem ugrál. A seggén marad, és filozofál. Életről, halálról, ahogy mindig is tette. Nem hazudtolja meg a régi (vagyis későbbi) önmagát. Marad az az öreg bölcs kis manó, aki pusztán a spirituális erővel képes arra, hogy a kis tanítványának a hajóját kiemelje a mocsárból. Számára az erő nem a fizikában nyilvánul meg, Ezt Lucas elég gyakran elfelejtette, és egy vérengző koboldot kreált belőle. Párszor azért megkapjuk a korábban említett nagymestert, de csak régi árnyéka önmagának.
6. Kashyyyk bolygó
A vukik otthona. Korábban már találkozhattunk vele a Star Wars : Holiday Special (1978) kapcsán, de azt a találkát legszívesebben mindenki elfelejtené. A Sith-ek bosszúja (2005) kapcsán egy nagyobb falatot kaptunk belőle. Egy nagyon szép, mocsári környezet ismerünk meg, ami belekeveredik a háború mocskába. A bolygó még hagyján, de annyira hatásos csatajeleneteket sikerült létre hozniuk, hogy elégedetten csettinthetünk. Kár, hogy egy bizonyos parancs miatt nem tölthetünk sok időt ezen a helyszínen.
5. Ewan McGregor
Ebben nyilván van egy kis szubjektum, mert McGregort én speciel nagyon jó színésznek tartom. Az egyetlen színész, akin látszik is, hogy akart valamit tenni. A többiek vagy semmilyenek, vagy azt sem tudják mit keresnek itt. Obi-Wan Kenobi szerepére tökéletes választás volt. A szereplő aki elvállalta, hogy kinevelje a kiválasztottat, ami később bukásra lett ítélve. Az hagyján, hogy nem sikerült, még meg is kellett volt tanítványa ellen küzdenie, és végül győzött. Legyőzte azt az embert, akiben a legjobban bízott, végül pedig csalódottan hagyta el a párbajteret.
4. A 66-os parancs
A jedik bukása. A régi köztársaság katonáinak megsemmisülése egy nagyon szépen megkomponált montázsra. Annak ellenére megható a jelenet, hogy a megmutatott karakterekről semmit nem tudunk, azon kívül, hogy milyen színű a fénykardjuk. A zene pedig még jobban hozzátesz az élményhez. Bár az Uralkodó adta ki a parancsot, Anakin Skywalker pálfordulása is kellett ahhoz, hogy ez a döntés megszülessen, hiszen ő a kiválasztott. Végül is, egyensúlyt hozott az erőben, nem?
3. Első Galaktikus Birodalom
Mintha Hitler hatalomátvételére hajazna. Nem mintha, hanem teljesen. Ian McDiarmid nagyon hatásosan adja elő azt a monológot, amivel megalapozza a hatalmát, és a rendszerét. Ekkora érezzük csak igazán, hogy elérkezett egy új kor, amiben a jedik-nek már nincs sok keresnivalója. Legalábbis szerinte. Ezután pedig tapsviharral köszöntik őt, azt az embert aki népek millióinak fog szenvedést okozni.
2. Darth Vader vs. Obi- Wan Kenobi
Ez a pillanat, amire mindenki várt. Itt kapcsolódik össze a régi az újjal, ugyanakkor az egész történetet le is kerekíti. Látványos, kissé (nagyon) túlzó a koreográfia, de a drámai hatás és a csúcspont, valamint az események jelentősége fejében teljes mértékben megérthető és elfogadható.
1. John Williams
A nagybetűs legenda. Nélküle az egész Star Wars fele ennyit nem érne. A művei adják a filmek egy részének a lelkét. Ritka pillanatok közé tartozik, amikor nincs párbeszéd, csupán a zenével mutatják meg a szereplők érzelmi világát, nagyon hatásos módon. Ugyanazt a magas színvonalat képviselik a művei, amiket már megszokhattunk az eredeti trilógia esetén. Bár az űrben nincsen hang, általa tudjuk érezni, hogy tényleg ott vagyunk egy messzi-messzi galaxisban.