Alex és Grace életük nagy napjára készülnek. Alex dúsgazdag családjának rezidenciáján, a kissé furcsa családtagok társaságában kimondják a boldogító igent, majd boldogan élnek, míg meg nem halnak. Elnézést, ez egy másik film lenne. Itt ugyanis a férj családjának rendhagyó szokásából adódóan a nászéjszakán a menyasszonynak egy különös, és különösen véres játékban kell a saját életéért küzdenie. 

A cselekményről az eddiginél sokkal többet szerintem nem is érdemes tudni, a műfaji besorolást viszont fontos, ugyanis egy horror-vígjátékkal van dolgunk. A készítők ennek megfelelően nem óvatoskodnak sem a vérrel, sem pedig a morbid poénokkal. Ezért nem lép át olyan határokat a film, amik az edzettebb nézőket meglephetnék, akinek viszont újdonság annak nem biztos, hogy elnyeri a tetszését. A műfaj kedvelői viszont egy élvezhető, érdekes ötletekkel és jól eltalált karakterrel rendelkező élménnyel lehetnek gazdagabbak. A szereplőgárdából számomra egyértelműen Samara Weaving emelkedett ki, aki egyébként már bizonyított hasonló jellegű filmben, gondoljunk csak a 2017-es The Babysitterre. Az általa alakított Gracenek, végig lelkesen szurkolhatunk, akinél jobban keveseknek áll a vértől áztatott menyasszonyi fátyol. 

A főszereplő mellett a film másik nagy pozitívuma, a meglehetősen provokatív alapötlet. Mindannyian eltudjuk képzelni (vagy egyenesen meg is tapasztaltuk), milyen kemény megpróbáltatás lehet beilleszkedni párunk családjába, adott esetben milyen furcsa lehet együtt élni egy-egy különc rokon olykor nehezen tolerálható viselkedésével. A film ezeket az érzéseket veszi alapul, és ezek segítségével vezeti át a nézőt a cselekményen. Ezáltal könnyebben tudunk a fiatal pár problémáival azonosulni, de ugyanezen problémákat a horror eszközével sikerül odáig fokozni, amikor már csak nevetünk rajtuk. Így enyhítve kissé az eredeti probléma okozta feszültséget. Bár a fentebb leírtak szerint, a bennünk lévő feszültségek feloldásával a film összességében egy pozitív élményt ad, úgy érzem kicsit ebből is adódik a film legnagyobb gyengesége is. Sajnos a humor és a drámainak szánt részek aránya nincs jól eltalálva, egy kicsit túl komolyan veszi magát a film.  Érdemesebb lett volna jobban elengedni a történet drámai vonulatát, és picivel jobban elszállni az önmagát komolyan nem vevő, természetfeletti irányba. Sokszor gyengítette az élményt egy-egy, feleslegesen drámázó jelenet. Ahogy általában horror-vígjátékok, úgy az Aki bújt sem találja meg az egyensúlyt a félelmetes és a vicces elemek között. 

Összességében a műfajon belül viszont egy jobban sikerült, kellemes kikapcsolódást nyújtó darabnak mondanám, amiért a rajongóknak megéri elfáradni a moziba. Keveseknek lesz ez életük filmélménye, de csalódni sem fognak.