Szerelmes levél az álomgyárnak

Volt egyszer egy... Hollywood kritika

2019. augusztus 13. - Illisz Balázs (Balus)

Aki csak egy kicsit is otthonosan mozog a filmek világában, az jól tudja, hogy ha Hollywood fenegyereke, Quentin Tarantino filmet készít, arra bizony oda kell figyelni. Már az előzetes hírek is ígéretesek voltak: az amerikai filmgyártás hőskorában játszódó történet, minden részletre kiterjedő hitelesség, és egy annyi csillaggal teletűzdelt szereplőgárda, amennyit a Hollywood Walk of Fame-en sem lehet látni. Ebből fakadóan óriási hype alakult ki Tarantino kilencedik filmje körül. Vajon meg tudott felelni a magas elvárásoknak a Volt egyszer egy… Hollywood?

hollywood1.jpg

Hollywood, 1969. Az egykor népszerű sorozatszínész, Rick Dalton (DiCaprio) nem igazán találja a helyét az álomgyárban. Úgy érzi, hogy beskatulyázták, mert mindig ugyanolyan szerepeket osztanak rá, és attól fél, hogy ha ez így megy tovább, akkor az lassan, de biztosan a pályafutása végét fogja jelenteni. Nincs sokkal jobb helyzetben barátja, Cliff Booth (Pitt) sem, aki az elmúlt években semmi mást nem csinált, mint hogy Rick kaszkadőre volt: ha a csillaga lehanyatlik, vele együtt bukik ő is. A két barátnak minden követ meg kell mozgatnia, hogy megmentsék a karrierjüket. Mindezt csak tetézi, hogy gyanús alakok ólálkodnak azon a környéken, ahol Rick, és újdonsült szomszédjai, a Polanski-házaspár lakik.

hollywood2.jpg

Ha jobban megnézzük, a Volt egyszer egy… Hollywood egy kicsit kilóg Tarantino eddigi filmjeinek sorából. Szereplői nem törvényen kívüliek, az erőszak ábrázolása sem hangsúlyos, a leginkább szembetűnő mégis az, hogy ezúttal nem egy konkrét zsáner stílusjegyeire játszik rá. Ennek pedig az az oka, hogy Tarantino a film, mint művészeti ág, és a filmgyártás előtt tiszteleg. Az embernek végig az az érzése a film alatt, mintha a rendezővel együtt beültünk volna egy időgépbe, hogy aztán ráérősen vezessen körbe minket az 1969-es Hollywoodban, a sztárok luxusvilláitól kezdve a stúdiókon át az utolsó moziig és étteremig, közben Tarantino folyamatosan mesél, anekdotázik és nosztalgiázik. Vitán felül a Volt egyszer egy… Hollywood az eddigi legszemélyesebb darabja.

hollywood3.jpg

Leonardo DiCaprio remekül hozza a B-listáról kitörni képtelen színészt, aki egyszerre szenved a személyes frusztrációitól, és az alkoholizmustól. Aki viszont a pálmát viszi, az egyértelműen Brad Pitt, aki simán élete egyik legjobb alakítását nyújtja a sokat látott kaszkadőr szerepében. A különböző epizódszereplőkről egy komplett bekezdést lehetne írni, a sokszor csak pár perces szerepekben is olyan nagy neveket ismerhetünk fel, mint Al Pacino, Kurt Russell és Bruce Dern. Viszont az előzetes elvárásokhoz képest Margot Robbie nem sokat tesz hozzá a filmhez Sharon Tate szerepében, egyszerűen csak úgy ott van.

hollywood4.jpg

Ha még nem éltem volna az időgépes hasonlattal, most biztosan elsütném, ugyanis Tarantino olyan részletességgel alkotta újra az 1969-es Hollywoodot, hogy az egészen elképesztő. Minden egyes ruha, kocsi és egyéb kellék a ’60-as évek Amerikáját idézi, és szerencsére a film készítői nem áldozták fel a korhűséget a politikai korrektség kedvéért, így bizony az álomgyárban az egyedüli Bruce Lee-t leszámítva szinte kizárólag fehér embereket fogunk látni. A Tarantino névjegyévé vált egyedi soundtrack most is jelen van, a rendező most is saját kézzel válogatta össze a jobbnál jobb korabeli zenéket. Talán az egyetlen komolyabb kritika, amit fel tudnék hozni a film kapcsán, az a hossza: akárcsak a Django és az Aljas nyolcas esetében, most is úgy éreztem, hogy néhány jelenetet jobban elnyújtottak a kelleténél.

hollywood5.jpg

Témájából fakadóan a Volt egyszer egy… Hollywood valószínűleg nem fogja elnyerni minden Tarantino-rajongó tetszését, de akik egy jól felépített karakterdrámára és egy kis nosztalgiára vágynak, azok biztosan nem fognak csalódni benne.

A bejegyzés trackback címe:

https://akritizator.blog.hu/api/trackback/id/tr2915007704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

liberalnazi dickheads 2019.08.15. 00:31:27

Most már kb 233 index.hu blog írt kritikát a Tarantino filmről, talán már nem kellene több. Nem tudtok másból megélni vagy mi van?

fofilozofus · http://megmondomhogymihulyeseg.blog.hu/ 2019.12.30. 00:02:19

Nem szólt semmiről ez a film. Ráadásul egy történelmietlen fordulattal zárja le. Két jó van benne: az egyik at áthallásos szövegek. Mikor pl. az egyik főszereplő mondja, hogy nem szeretnék egy tiilány miatt börtönbe kerülni, és közben tudjuk, hogy Polanski pont ezzel került bajba... szóval jók ezek a beépített poénok, van még sok. A másik jó az, hogy az amerikaiak felimserik a régi, 70-es évekbeli termékeket. Mint mikor mia megláttuk a Centrum-nejlonzacskót a Rókatündérben. Csakhogy ez az AMERIKAI nézőknek jelent pluszt. Nekünk, nekem nem.

És aki nincs tisztában a Polanski-házbeli gyilkosságokkal, az egy kukkot sem ért belőle. Nekem is úgy kellett a barátaimnak a végén elmesélni, hogy miről is szólt ez a film. Az USÁ-ban mindenki ismeri ezt a sztorit, de itthon azért nem.

Nem ajánlom, nagyobb a füstje, mint a lángja.
süti beállítások módosítása